Rögtön az elején le fogom lőni a poént: az Out There egy fantasztikus játék, ami az utolsó forintig megéri az árát, és egy újabb gyönyörű példája annak, hogy egy jó játék készítéséhez még ma is elég két ember.

Mint sok nagyszerű játék, az Out There sem találja fel a spanyolviaszt és teremt új kategóriát, csupán jól és egyedi módon építkezik bejáratott elemekre.

A főszereplő egy űrhajós, aki hosszú ideig tartó mélyálomból ébred, miután egy új, lakható bolygó keresése közben véletlenül messze elhagyta a Naprendszer környékét.

A játék egyetlen igazi célja a hazajutás, de mivel hajónkat nem arra tervezték, hogy keresztül-kasul bejárjuk vele a Tejútrendszert, ez sokkal nehezebb lesz, mint gondolnánk.

Hivatalos műfajként én a roguelike-like kategóriát nevezném meg, mivel a roguelike játékokhoz hasonlóan minden egyes új játék és minden egyes történés (300 db különböző ilyen van a játékban) véletlenszerűen generált, és a döntéseink függvényében bármelyik végezetes lehet.
A csillagrendszer, ami utazásunk színtere lesz statikus ugyan, de a bolygórendszerek nem, a játéknak pedig több befejezése is van, az újrajátszhatóság nem szenved komolyabb csorbát. A műfaj és a véletlen generátor velejárója, hogy sokszor fogunk meghalni. Nagyon, nagyon sokszor.

Csak az aktuális játékállás kerül mentésre, de visszatölteni azt sem tudjuk, csupán arra szolgál, hogy ne kelljen minden alkalommal újrakezdeni űrbéli kalandozásunkat, így alaposan meg kell fontolnunk, mit csinálunk az adott helyzetekben.

A játék elsőre nagyon hasonlít 2012 egyik nagy kickstarteres indie kedvencére, a Faster Than Lightra (FTL), viszont egyáltalán nincs benne űrharc, ami az FTL-nek erősen meghatározó része, ellenben az űrhajónk prezentálása és a csillagok közötti ugrálás eléggé hasonló. Mestertől nem bűn tanulni, az Out There pedig bőven eléggé egyedi, hogy ezt ne rójuk fel hibaként.

A játék fő mozgatórugója 3 nyersanyag: az üzemanyag, az oxigén és a vas. Az első az utazáshoz kell, a második az életben maradáshoz, a harmadik pedig ahhoz, hogy ezt a kettőt be tudjuk gyűjteni, és közben ne essen darabjaira a hajónk.

Az üzemanyagot, ami hidrogén és hélium formájában jelenik meg, gázóriásokból, illetve csillagokból nyerhetjük ki, ezek megközelítése azonban veszélyes (különösen a kezdő hajónkkal) és általában a hajótest károsodásával jár, ami meg is ölhet. A vasat és egyéb fémeket, elemeket bányászni tudjuk, ami viszont üzemanyagot fogyaszt, illetve hajónk akkor is sérül, ha leereszkedünk egy atmoszférával ellátott bolygóra.
Ez a kő-papír-olló szisztéma és a korlátozott raktér folyamatos mérlegelésre késztet; nagyon ritkán fordul elő a játékban, hogy nyugodtan cirkálhatunk a csillagok között.

Fontos még megemlíteni a hajó különböző alrendszereit, mint a fúró, a gázszonda, a hajtómű és még sok más. Ezek valamilyen módon mind hozzájárulnak az életben maradásunkhoz több-kevesebb mértékben. El tudnak romlani és a megjavításukhoz, újraépítésükhöz különböző nyersanyagokra lesz szükségünk, aminek a beszerzése közben akár egy másik alrendszer is meghibásodhat, szóval csak óvatosan.

Új alrendszerek tervrajzait vagy olyan bolygókon találjuk meg, amik valaha lakottak voltak, vagy pedig élő idegenekkel való találkozás eredményeképpen.
Az új alrendszerek viszont ugyanúgy helyet vesznek el a hajónk rakteréből, mint az építésükhöz szükséges nyersanyag, ami olyan furcsa helyzeteket is szülhet, amikor nem tudjuk hova összerakni az új rendszert, mert az alapanyagok teljesen kitöltik a helyet. Ilyenkor vagy várunk, amíg mondjuk az összes héliumot be kell tölteni a reaktorba és ideiglenesen felszabadul némi hely, vagy kidobunk valamit az űrbe, ami valószínűleg nagyon fog hiányozni pár perccel és csillagrendszerrel később.

Találhatunk elhagyott hajókat is szerte a galaxisban, amikbe átköltözhetünk, ám ezek nagyrészt csak a raktér méretében és az előre telepített alrendszerekben különböznek a kinézeten kívül. Ennek ellenére az alap Nomadot érdemes minél hamarabb lecserélni, mivel az idegen hajók többnyire rendelkeznek pajzzsal, ami nagyban növeli túlélési esélyeinket, és a pajzshoz csatolható kiegészítő rendszerek tervrajzai gyakoribbak, mint magáé a pajzsé.
De összefuthatunk óriási energiapolipokkal, kis fém százlábúkkal, amik berágják magukat a hajónkba, bolygó méretű üstökösökkel, fekete lyukakkal, szupernóvákkal, beszélő, űrben lebegő monolitokkal és rengeteg mindennel, ami egyszerre hordozza magában a jutalom és a bukás veszélyét.

A prezentáció számomra csillagos ötös. A '80-as éveket idéző képregénygrafika és színvilág nagyon illik a játékhoz, a naplóbejegyzések és egyéb írott szövegek pedig ráerősítenek erre a hangulatra. A zene csodálatos és csak annyira nyomasztó, hogy érzékeltesse azt a szintű magányt, amit egy vasládába zárva érezhetünk az ismeretlen sötétségben.

A játék iOS és Android rendszerre érhető el, az utóbbira nemcsak a Play Store-on, hanem a Humble Bundle bolton keresztül is, DRM-mentesen. Az ára 4$, ez magyar valutára váltva 1100 Ft környéki összeget jelent a Play Store-ban és az App Store-ban is, droidosoknak erősen ajánlott a Humble Store használata.

A letöltési linkek egyszerűen elérhetőek a játék honlapjáról.
Ha nem zavar, hogy egy játék nem fogja a kezed; ha nem frusztrál, hogy 10-ből 9-szer egyszerűen csak meg fogsz halni; ha szereted az ismeretlen felfedezését, vagy a '80-as évek sci-fijeit, egy próbát mindenképp érdemel.