Az előzmények

Öt évvel ezelőtt kezdődött a történet, mikor is párommal új építésű lakásba költöztünk. A szemrevételezéskor egyáltalán nem tűnt fel, hogy a téli hónapok ellenére majdnem minden ablak résnyire nyitva van. Illetve igen feltűnt, de az okáról fogalmunk se volt és természetesen az ingatlanos se közölte mi is a tényállás. Aztán az első évben gyorsan rájöttünk.

Az ok nemes egyszerűséggel az volt, hogy még az üresen álló, amúgy egy db ablaktokba épített passzív szellőzővel ellátott lakásban irdatlan mennyiségű pára képes felhalmozódni. Még úgy is, hogy teljesen lakatlan volt. Ezért kellett folyamatosan résnyire nyitva tartani az ablakokat, hogy legalább addig ne kezdjen el penészesedni a fal, amíg el nem adják.

Szóval már az első évben rájöttünk, hogy ez probléma lehet, bár nem gondoltuk akkor még, hogy ennyire.
Számunkra ismeretlen volt a pára, mint olyan. Panelből költöztünk, ahol csukott ablakon keresztül is képes volt befújni a szél, tehát párásodást maximum főzés alkalmával láttunk.

Eleinte még optimisták voltunk. Első körben a sokat hirdetett Ceresit tablettás párátlanítót vettünk, de mondanom se kell semmit nem ért. Az égvilágon semmit. A későbbi összehasonlítás érdekében mondom, hogy a Ceresit 1 hét alatt kb. 1dl párát volt képes megkötni. Nálunk viszont olyan szintű volt a párásodás, hogy szó szerint csorgott le az ablakról a víz.

A következő lépés természetesen a közös képviselő volt. Megtudtuk, hogy ez kb. mindenkinél a házban probléma és nem igazán tud mit ajánlani. A ház építője már rég becsődölt, a biztosító erre nem fizet. "Megoldásként" a gyakori szellőztetést ajánlotta. Ami így utólag 4 év távlatából nevetséges. Beszéltünk régebbi lakókkal és rájöttünk, hogy a probléma elég súlyos. Volt olyan lakó, akinek szétázott a franciaágya a pára miatt és volt olyan is, akinek a bejárati ajtaja rohadt teljesen szét. Megoldást viszont senki se mondott.

A közös képviselő adott kölcsönbe egy pici, kb. 8-10 ezer forintos elektromos párátlanítót, hogy próbáljuk ki.
Kis is próbáltuk, ez már egy fokkal jobb volt, mint a Ceresit, ez már napi 1dl-t volt képes megkötni minimális zajkibocsájtás mellett. Talán mondanom se kell, gyakorlatban ez se jelentett semmit. Továbbra is csorgott a víz, áztak a falsarkok.

Aztán 3,5 éve megszületett a kisfiúnk, így muszáj volt valós megoldást találni a párásodásra, ugyanis ekkor már - gondolom rendesen átáztak a falak - megjelent a penész is a falakon. Amit persze én naiv megpróbáltam vizes / mosószeres ronggyal letörölni... : ) Persze próbálkoztunk másféle módszerrel is. Pl. mi is megpróbáltuk estére résnyire nyitva hagyni az ablakokat keresztbe. Ami részben működött is, de egy olyan 0°C alatt már ez sem ért semmit. Arról nem is beszélve, hogy mondjuk a hálószobában télen, a mínusz akárhány fokban nem lehet egész éjszakára nyitva hagyni az ablakot, mert pillanatok alatt kihűl a szoba.

Ekkor azt mondtam, hogy elég a gyermeteg megoldásokból, ide egy igazi, komoly párátlanító kell.
Még abban az évben ősszel meg is vettünk egy Midea MDF3 nevű párátlanítót. Akkor nem kevesebb, mint 50 ezer forintért. Két fokozatú, brutális teljesítményű gépezetről van szó. Úgy emlékszem, akkoriban ennél erősebb már csak ipari berendezés volt.

Leírás alapján 20l-t képes megkötni naponta, páratartalom érzékelős és ennek függvényében állítható is. A dolog működött. Végre, nem volt pára az ablakokon reggelre, végre nem csordogált a víz az ablakon és végre nem jött elő a penész. Persze nem ez a végső megoldásom, amiről a cikk szól, de a teljes megértés érdekében muszáj leírnom a teljes történetet és a különböző szinteket, amin végigmentünk.

Szóval működött a dolog. Minden este, alvás előtt bekapcsoltuk a nappaliban a párátlanítót és ment is reggelig folyamatosan. Beállítva 50%-ra. A legdurvább dolog reggel fogadott, mikor is megláttam, hogy egy este alatt (nagyjából 6-8 óra) nem kevesebb, mint 2-2,5 liter párát kötött meg a gép! Minden egyes este! Most válik érdekessé az az érték, amit az elején írtam a Ceresit és az olcsó pici párátlanító teljesítményéről. Ugye a Ceresit tablettás 1 hét alatt 1dl a pici elektromos pedig 1 nap alatt 1 dl.

Hát azért volt hatástalan mindegyik, mert legalább esténként 2 litert meg kellett kötni ahhoz, hogy ne legyen pára az ablakokon és falakon. És végre ez az 50 ezer forintos Midea gép képes volt erre.
Viszont ez sem lehetett végleges megoldás. Két elég nagy problémával kellett szembenéznünk hosszútávon:

Az egyik, hogy elég sokat fogyaszt a gép. Méréseim alapján olyan 330 és 380W között óránként. Mondanom se kell, hogy az őszi-téli hónapokban napi 6-8 órával számolva ez mekkora költséget jelent... Sokat.

A másik, ami ennél is nagyobb probléma az az irdatlan hangja. Mert bizony hiába írják a neten, hogy halk kivitel meg hogy csak 45-50dB, a lényegen nem változtat. Mégpedig hogyha megy, nem lehet megmaradni vele egy helyiségben.

Márpedig a mi csöppségünk - mármint a fiunk : ) - igencsak cseperedik és eljött az idő, amikor külön saját szobát kell kapnia. Mivel 1 és fél szobás lakásban lakunk (költözés esélytelen) át kell adnunk neki a szobát és - legalábbis alvás szempontjából - kiköltözni a nappaliba. Na de hogy alszunk, ha a párátlanító 50dB-el dübörög egész éjjel? Három választásunk volt. Vagy kibírjuk az 50dB-t egész nap és elalszunk, mondjuk füldugóval (irreális lehetőség), vagy vállaljuk a párásodást (ami szintén irreális egészségügyi, anyagi, meg esztétikai okokból is) vagy keresünk egy valódi megoldást a párásodásra.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!