42. fejezet

Nem vagyok egy olyan nagy állatbarát, mert igazából sosem volt rendes háziállatom, Kismajom az első. Szóval rajta kívül, ami állat volt, az inkább olyan kaja-féle, vagy házőrző volt. Nem hinném, hogy ezzel különösebb baj lenne, mert mifelénk ez a normális. Persze nyilván Kismajom teljesen más, de azt nem gondoltam, hogy lesz más is rajta kívül.
Mióta meglovagoltam Bandit, máshogy állunk egymáshoz. Persze mindig barátságos volt (mert ő olyan), de most mindig jön hozzám is és bevallom, hogy jól is esik. Időnként olyan nyúlbélának érzem magam emiatt, de valójában meg tök bírom ezt a lovat. Meg olyan menő is volt kiöltözve lovagolni rajta.
Úgyhogy egyik reggel, amikor olyan nyugodtabb nap volt, oda is mentem Bandihoz (Mármint nem a lóhoz, hanem az igazihoz.). Elég fura volt, mert előröl Kismajom kepesztett fel rám és nyalogatta, meg rágcsálta a kezem, hátulról meg Bandi dugta oda a fejét.
- Figyelj Bandi, most egy elég furát fogok kérni tőled!
- Aha! Sejtem! És ha nemet mondok?
- Még azt sem tudod, hogy mit akarok kérni!!!
- Nem vagyok sem vak, sem hülye, meg látom, amit látok!
- De nem én akartam!
- Tudom. De ez a dinka is valahogy megy hozzátok. Viszont amíg nincs másik, addig marad! Az anyagiakat majd megbeszéljük és ha valamiért kell, akkor kölcsönadod szó nélkül! Meg lehet, hogy majd valamit még kitalálunk.
- Oké. Nekem is még kell helyet csinálni neki.
- A régi disznóól helyén pont elférne egy istálló, de kell neki egy kifutó is. Be kellene áldoznod a fél konyhakertet!
- Annyi belefér.
- Amúgy meg itt is maradhatna, de tudom, hogy inkább hazavinnéd.

Na, szóval lett egy lovam is, a Bandi! Lakatosék megcsinálták az istállót, meg a karámot. Utóbbi ugyan nem túl nagy, de Bandi és az állatorvos szerint elég lesz, mert amúgy nem hagyjuk lazsálni. Falun belül mindig Bandin megyek (Kismajom meg ott áll mögöttem, Bandi seggén.), meg a gyerekeket is lovagoltatom rendszeresen. Időnként meg csak úgy eljön velünk (amikor vitézdoktorral megyek valahová) és hagyom, hogy szaladgáljon. Kismajommal olyanok, mintha testvérek lennének, de azért még velem alszik a házban (Mármint Kismajom.). Bandi meg szemmel láthatóan jól érzi magát. Amikor esetleg úgy kell elmennem, hogy Kismajom nem jöhet velem, akkor csak összezárom őket, aztán jól elvannak egymással akár egész nap is.

Bandi persze megvette az új lovat, de csináltatott egy kisebb szerkeret is, amit egy ló is elbír megrakva. Amikor szükség van rá, akkor ebbe fogjuk be Bandit. Az is nagyon tetszik neki. Meg is jegyezték többen, hogy milyen peckesen húzza a saját szekerét!

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!