A látogatós napok

Péntek: A pénteki nap volt a gyerektábor zárónapja, ami a gyerekeknek teljes kikapcsolódás (meg a táborvezetőknek egy kis fellélegzés), volt, de mentálisan teljesen leszívott mindkettőnket... Na de sorjában.

Kiértünk 8:00-ra, minden bekapcsolva, majd hamarosan jött a gyereksereg. Mintegy harminc gyerek egyszerre beszabadult a "vidámparkba" és szinte raptorok módjára hamarosan szét is szedtek bennünket... Gyakorlatilag a délelőtt folyamán ilyen, vagy ezekhez hasonló kérdésekre kellett szinte folyamatosan válaszolnunk: hogy működik, hogy kell autót választani, merre kell menni, Ő is Máriózni akar, (De jó, hogy van két SNES!), mert a Kata már harminc perce Máriózik, stb... Kicsit frusztráló kezdett lenni, mert közben meg majd' mindegyik kezében ott a telefon, és tuti, hogy valamivel játszanak rajtuk, tehát a dolog nem kéne, hogy ennyire új legyen nekik. Inkább a felfedezés türelmének a hiányát éreztem belőle...

A konzol-sort gyorsan meglepték a srácok.

Pistit aztán a LAN-nal végképp kicsinálták; mire a negyediket is beléptettük pl. a Counter Strike-ba, addigra az első kitalálta, hogy akkor Ő inkább a "dzsungeles"-sel (Far Cry) játszik, és kilépett... Délutánra már fáradtak, vagy kezdtek beleszokni az önállóságba, és kicsit lanyhult a helyzet. Nekünk annyit színesedett a dolog, hogy 15 óra magasságában belépett néhány látogató munkából hazajövet, mert látta kint a Faluházon a nagy molinót, vagy FB-n olvasott a Retró Kocka Kuckóról. Azért voltak meglepő, megmosolyogtató dolgok: például a 8-9 évesek simán elvoltak a Doom-mal. A kérdésre, hogy nem túl félelmetes-e, -hát végül is a Minecraft is ilyen szögletes... Vagy volt leányzó, akit látom, hogy minden segítség nélkül botkormánnyal tolja a Rogue Sqadron küldetéseit, és végre! önállóan, el is olvasta azt a pár sort, amit a játék kiírt. És volt, aki abban lelt élvezetet, hogy egy szál késsel intézze az ellent a Wolfensteinben.

Zsivány-százados a leányzó..

Pisti konfigolja a LAN-t.

Sunnyogás egy szál késsel... egyébként ez meg egy full Compaq-szett ;)

Szombat:

Szombat reggel 7:30-ra mentem a fotósomért, Anettért, 8-ra kiértünk Mártélyra. Minden gép elindít, ismét megnyugszom, Anett fényképezget, beszélgetünk. Kicsivel később Pisti is befutott, Ő is átnézte a gépparkját. 8:50 fele szólt Anett, hogy kint egyre jobban morajlik az ég, majd hamarosan el is kezdett zuhogni az eső. Majd pár perc múlva ismét szólt Anett, hogy a molinót is lerántotta a szél.. Szakadó esőben létrával ki, rögtönöztem egy új kötést, ha már annyit dolgoztam vele.

Anett is Megadriveozott egy kicsit..

Mivel 9:30-ig szakadt az eső, a meghirdetett kilenc órai kezdésre senki nem jött, de ezen nem is nagyon bánkódtam, részben a molinó miatt, illetve most is volt gép, ami szét kellett kapni egy kis ram-mozgatásra. Aztán úgy háromnegyed 10-től jöttek a vendégek, és ugyan nem tiporták egymást hegyekben az emberek, de folyamatosan volt vendég, akikkel így tudtam váltani pár szót, kérdésekre válaszolni, stb..

Zajlik az élet a konzol-soron

Voltak kellemes meglepetések is, pl.: jött két korombeli "srác" Szegedről, és ők először a pénztárt keresték, hogy belépőt fizetnek... Ja, hogy ez csak úgy, ingyenes? Utána elmentek játszani, és elég sok időt töltöttek a LAN részen. Jó 2 óra játék után kimentek, gondoltam cigiszünetre. Erre a napra is jutott egy meglepetés vendég, Prievara Zsolt személyében, kivel már pár retró-eseményen találkoztam az elmúlt 1-2 évben. Hagytam játszani (gyorsan kipörgette a Saboteurt a Plus/4-en), aztán ahogy beszélgettünk, kibökte, hogy Ő anno dolgozott az Appaloosánál (fiatalabbaknak: ez egy jól menő programozó studió volt) a 90-es évek vége felé, többek között az Ecco the dolphin Sega Dreamcast és PS2 portján (is) dolgozott. Szóval hallottam olyan sztorikat, amelyeket nálam retró-tapasztaltabbak már lehet, hogy ismertek, de számomra újdonság volt. Aztán már odahívtam az időközben megérkezett Eriket, is, hogy gyere már, ezt hallgasd, ez izgalmasabb (mi ugye abból a korszakból csak a játszós oldalt ismertük), mint a játék… Tátott szájjal hallgattuk, mint gyerekként mikor nagyapám mesélt a világháborúról… A sztorizgatás közben visszaérkezett a nemrég távozott két úr, néhány pizzás dobozzal, mintegy elismerésüket kifejezendő, -és! - respect Szabó és Nagy uraknak, hogy átautóztak pizzáért a szomszédos településre! (Lévén 20.án nálunk nem volt nyitva semmi.) Áttelepültünk a Faluház konyha-kávézó részébe, és ott dumáltunk, míg elfogyott a pizza. Azt hiszem, ez volt a legjobb pillanata a kiállításnak, mikor átjárt az ismeretlenül is egy húron pendülünk érzése...

Zsolt megörökítette a Saboteur végigjátszását.

Gyorsan eljött a 17:00 óra, lassan elköszöntek az utolsó játékosok is. Ezt követően Pistivel összenéztünk, és gyorsan elkezdtünk bontani. A CRT TV-k, meg ami még mellé fért a kocsiba, azok haza is kerültek, és még fel is pakoltuk hozzám a padlásra. Másnap még két körben elhoztam a maradék cuccomat.

Köszönjük minden kedves vendégnek, aki eljött, és esetleg egy-egy Facebook
bejegyzéssel, megosztással népszerűsítette a Retro Kocka Kuckót!

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!