A tömegkályha építése

Szép-szép, de hogy fogom én ezt megépíteni az IT mérnöki diplomámmal a zsebemben? Ráadásul menedzser szakirányon végeztem, így gondolhatnátok, hogy megette a fene, ez nem fog sikerülni. Nem kell aggódni; befejezem a cikket és meglátjátok, mi lett az ötletből. A címből is kitalálhattátok, hogy igen, a választás a tömegkályhára esett. Az okok (tapasztalati):
- hatékony (a ház közepén foglal helyet és mindenhová elér a hője)
- tartja a meleget (24 óra múlva is meleg a tűztér)
- gazdaságos (6-8 kg fa/fűtés/nap)
- kiváló a komfortérzet
- hangulatos

Volt még egy apró bibi: nem volt a házban kémény. Affene, gondoltam. Valahogy csak kivezetem azt a füstöt. Utánanéztem a lehetőségeknek, na hol...? Az interneten természetesen. A kutatásnak az lett az eredménye, hogy egy héten belül ott figyelt a kocsibejárón a 16-os samott béléscsöves Montel „lego” kémény – darabokban természetesen. 3 nap alatt egy barátommal felépítettük, és végül a bádogos is megtette a magáét. Hurrá! És még huzata is lett. Öröm volt megtapasztalni, milyen érzés a semmiből, semmiféle kéményépítő szaktudás nélkül működő kéményt kreálni. Pipa.

Szóval, visszatérve az etalont ábrázoló képre (sokszor sok időt eltöltöttem a bámulásával; az álmokat táplálni kell ugyebár), az alapján elkezdtem fejben összerakni a dolgokat. Az ajtó, amit vettem hozzá, az egyáltalán nem hasonlított a képen látható ajtókhoz. Ugyanis egy boltíves, dupla ajtós megoldást sikerült találnom az egyik üzletben. Ebben benne van a hamutér ajtaja is. Nem úgy, mint a képen. A választás ideálisnak bizonyult a kályha és a tervezett tűztér méretéhez viszonyítva. Az ajtó miatt változtatnom kellett hát a megvalósítási terven (ami még mindig csak a fejemben létezett).

Miután elkezdtem számolgatni, odáig jutottam, hogy megcsinálom az alapot és kiszámolom a szükséges téglamennyiséget. Kb. 350 db tégla volt szükséges egy 160x100x75 cm-es kályhához. Az volt az egész dologban a szép (számomra), hogy nem egy milliméterpontosan megtervezett építményről van szó, hanem úgy kellett építeni, ahogyan a rendelkezésre álló hely megengedte. Persze mindennek a lényege az alap, mert az meghatároz a magasságon kívül mindent, de az eredmény nem lett annyira rossz. A kályhát és a kéményt a ház közepére sikerült elhelyezni, így egyenletes lett a hőeloszlás is. Sőt, mivel fal mellé építettem, a kályha mögötti részen kivágtam a falat (könnyűszerkezetes ház) és így a közlekedőbe és a hálószobába is jut egy kis plusz meleg.

Az alap:

Szépen épült, sorról sorra, amikor eljött az ideje annak is, hogy a füstjáratokat kialakítsam a kályhán belül. Ez ugyanis a legfontosabb dolog az ilyen felépítésű (és más) kályháknál. Ha elhibázzuk, akkor csak egy szép lánglobogtató kályhaajtónk lesz, ami hangulatos ugyan és adja is a meleget egy ideig, de a füstjárattal az a cél, hogy a teljes kályhatestet átfűtsük. Ezeket a járatokat is a helyzet adta, mivel nem csináltam még ilyet. Így kilogikáztam, hogy ha a kimeneti füstjárat a kályha jobb oldalán van, akkor a jobb oldali részbe, ami közelebb esik a kijárathoz, szükséges fékezőelemeket is berakni, hogy egyenletesen jöjjön mindkét oldalról az elszívás, ami ugyebár maga a huzat.

Füstjáratok:

A tűztér nagy méretű samott téglából készült, falazva Rath-féle speciális habarccsal. A felső sütőtér ajtaját is magam készítettem. Benne 5 mm-es hőálló üveggel. A zárszerkezet is „folyamatában” készült. Ahogyan a hely és a méretek azt megengedték. Elöl kellett még tisztítójáratokat is illeszteni, melyeknek elöl látható a fedelük.

Sütőtér:

A füstjáratok után már jöhetett a tetőrész. Ezt „L” idomok egymásnak háttal történő beillesztésével oldottam meg, melyeket a kályha rövidebb oldalának hosszában helyeztem el, téglányi távokra. Ezután már csak bele kellett rakosgatni a téglákat egy kis falazóhabarccsal, majd elsimítani a tetejét.
Ezt követően már csak várni kellett, hogy kiszáradjon. Sajnos sok időt nem adtam neki, mert novemberben készült a kályha, de ez nem okozott különösebb problémát.

Íme a kész kályha:

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!