Minimális hardver

A korábbi Windows 7-es cikkem után most a Windows 10 kerül terítékre. Természetesen, most is a legfunkciógazdagabb változatot teszteltem, nehogy túl könnyű legyen a gép dolga.
Nagyjából két héttel a tesztem előtt jött ki a Windows 10 évfordulós frissítése, így már azt telepítettem fel a szenvedő alanyra. De nézzük is a konfigot:

A Windows 7-es tesztrendszerem két okból sem jöhetett szóba:

Az egyik, hogy az alaplap időközben elromlott, ami abban nyilvánult meg, hogy indulásnál különböző színes négyzetek és karakterek ugráltak a képernyőn és a „Verifying DMI Pool data” résznél elakadt. Természetesen, próbáltam videokártyát cserélni, de nem az volt a hiba, szóval ennyi volt, vége.
A másik ok, - amiért nem maradhatott a Pentium 3-as -, az a processzor utasításkészletének hiányossága. A Windows 8 és az újabb asztali oprendszerek követelményeinek Intel vonalon nem tesznek eleget a Pentium 4-esnél régebbi processzorok, azokból is csak az LGA 775 foglalatba való variánsok.

A gép szíve egy 3,4 GHz-es Pentium 4 650-es lett volna, ezzel használtam a tesztgépemet már egy jó ideje. Támogatja a Hyper Threading-et, így kétmagosnak látja az oprendszer. 64 bites utasításkészlettel is rendelkezik, ám mivel egy több, mint 10 éves CPU-ról van szó, a Windows 8 a legújabb asztali rendszer, aminek 64 bites verziója támogatja. Már a 8.1 is hibát jelez, a 10-es pedig szintúgy nem hajlandó működni vele. A 32 bites változatoknak viszont nincs ilyen kifinomult igénye (szerencsére).

De akkor vajon mi okból vetettem el az ötletet, hogy ez a CPU szolgáljon a tesztrendszer agyaként?
Ismert mondás, hogy „Ha már lúd, legyen kövér!” Normál esetben azt gondolhatnátok, hogy lecseréltem valami erősebb Pentium D-re, Pentium Extreme Edition-re, netán egy Core 2 Duo-ra vagy Quad-ra.
De mivel ez egy low-end teszt, ezért inkább keresgéltem egy picit, nincs-e valami gyengébb proci otthon, nehogy túl erős legyen az a P4 650. Elvégre a Win10 sem igényel többet 1 magnál és 1 GHz-nél. Szerencsére találtam egy 2,8-as Celeront, így egy teljesen hétköznapi egymagos CPU-t készítettem fel a bevetésre.

Lássuk hát a tesztrendszert:

Alaplap: Intel Cortez Desktop Board D945GCZ (BTX formátum, erre kicsit később kitérek)
Processzor: Intel Celeron D 336 2,8 GHz (1 mag, Hyper Threading-et nem támogat)
Memória: Samsung 256 MB DDR2-667 CL5-5-5-13 (1 memóriamodul)
Videokártya: Gigabyte Geforce 8400 GS 512 MB DDR2 (G98GS maggal, passzív hűtéssel)
Háttértár: Seagate Barracuda 7200.10 (ST3160815A) 160 GB IDE HDD (8 MB cache)
Oprikai meghajtó: LG GSA-H30N SATA
Tápegység: M-Tech 420W
Ház: MaxData BTX
Operációs rendszer: Windows 10 Enterprise Anniversary Update-es gyári, módosítatlan képfájl, magyar nyelvű verzió

Egy kis kitérő a BTX-szabványról:

2004 végén érkeztek az első BTX szabványú gépek. Az Intel által kifejlesztett formátum teljesen más elrendezésű volt mint az ATX. Fordítva kellett beszerelni a bővítőkártyákat (a videokártyákat pl. ventilátorral felfelé, így jobb hűtést biztosított nekik, ami az egyetlen előnye volt a BTX-nek), de az alaplap is fordítva volt a házakban és a gép jobb oldaláról lehetett hozzáférni szereléskor. Természetesen sem méretben, sem a csavarhelyek elrendezésében nem volt kompatibilis az ATX-el, így az ATX-es házakba nem passzoltak a BTX-es lapok, és a BTX-es házakba sem lehetett ATX-es lapokat beszerelni. A tápegységek viszont a legtöbb esetben mindkét platformmal működtek, az én konfigomban is egy szabvány ATX-táp szolgáltat áramot. Na de mire fel ez a teljesen átvariált kiépítés? Az Intel szerint a jobb hűtés érdekében történtek a módosítások.

Ekkoriban voltak elterjedtek a durván melegedő, magas órajelen működő Pentium 4, Pentium D és Pentium Extreme Edition procik. A BTX-ek jellemzője volt a hatalmas hűtőborda és a többnyire nem ezen, hanem a ház elején elhelyezkedő speciális ventilátor, ami sok esetben - főleg márkás gépeknél – (jellemzően Dell, Fujitsu, Maxdata) nem volt cserélhető hagyományos 12 centis darabra és egyedi csatlakozóval is rendelkezett. A „szépsége” az egésznek, hogy teljesen értelmetlen volt kifejleszteni, mert a céljának nem felelt meg. Ez a ház és alaplap is úgy került hozzám, hogy egy idős nénié volt, de mindig túlmelegedett. A venti nem hűtött rendesen, cserélni nem lehetett, az alaplap nem passzolt normál házba. Erős Pentium D proci kínlódott benne 80 fok körül alapjáraton.

Átépítettem egy egyszerű noname házba, microATX lapba és egy középmagas, rézmag nélküli gyári Intel hűtővel terhelés alatt sem ment 65 fok fölé nyáron. És akkor még újrapasztázva sem volt. Szóval a BTX egy értelmetlen, bukott szabvány, szerencsére nem is élt sokáig, 2006 körül elkaszálták, aztán jöttek a Core 2 Duo-k és az Intel újra a csúcsra tört, de az már egy másik történet.

Nálam is sokáig parlagon hevert ez a BTX-es félgép, procim is volt bele, meg hozzá minden egy teljes géphez, de olyan forrófejű volt hogy sehogy sem tudtam lehűteni. Aztán egy villámkáros gépből kimentett hatalmas, réz hőcsöves Dell hűtővel és egy magas fordulaton üzemelő, elviselhetetlenül hangos, ám nagyon hatékony Cooler Master ventilátorral sikerült kielégítő hatásfokot elérnem. A Cooler Master venti egy Socket 478-as CPU-hűtőről jött. Csodálkoztam is, miért dobnak ki ilyet.

Aztán meghallottam a hangját, és mindjárt megértettem. Átlag 4000 RPM-en visít, szabályozni sem BIOS-ból, sem külső programból nem engedi magát. Állandó alapzajként a videóimon is hallható. De legalább megvan az alapjárati 50, terhelés alatti 60-65 fok, így nyugodtan kínozhattam Win10-el is. Később aztán egy jóféle 8 centis házhűtőt kötözgettem rá a bordára hangszórókábelekkel, mert az augusztusi hőségben már nem bírtam dolgozni ebben a zajban. Azzal is tartotta a megfelelő hőmérsékletet, de a teszt ideje alatt még a régi, hangosabb megoldást használtam.

Olyan úri huncutságokra, mint a hűtőpaszta, egy low-end PC-s nem költ. Egy jó paszta árából a bolhapiacon akár egy proci vagy memóriamodul is kijön. Az én hűtésemen még maradt is egy kevés, szóval nem tettem rá. Előző cikkemben is említettem, hogy tuningolni ritkán szoktam, alapfelhasználásnál pedig - ahol nagymértékű volt a túlmelegedés -, ott már a paszta sem segített. Ezt a BTX-es konfigot is pasztáztam rendesen, de a jelenlegi hűtés előtt az sem ért semmit, pedig jó minőségűt használtam hozzá.

Ez a memóriamodul, melyet a teszthez használtam. A címkén is látható, hogy valaha HP gépben dolgozhatott egy évtizeddel ezelőtt. Megvan a párja is, Dual Channelben üzemeltek.

Nem volt egyszerű ilyen kicsi DDR2-es RAM-ot beszerezni,. Szerencsére ez a deszka nem finnyás típus, eddig bármilyen kapacitású és sebességű modult próbáltam, kis finomhangolás után mind elindult benne akár vegyesen is.
Itt látható a gép belseje:

Fent az M-Tech tápegység, ami kissé méltatlannak tűnhet egy MaxData géphez (eredetileg talán Chieftec vagy Delta volt benne), de a low-end PC-sek - és nagyon sok magyar átlagfelhasználó - sem használ jobbat. Az sem ritka, hogy a vidéki PC-boltokban is ilyen kerül a régi Dell-ekbe és HP-kbe is, ha tönkremegy a gyári, vagy a gyerek játszani akar és kell a nagyobb táp, lehetőleg minél olcsóbban, szóval egyáltalán nem életszerűtlen a helyzet. Nekem sem volt jobb otthon, amit be tudtam volna fogni a tesztre, az 500-as FSP Hexát pedig nem akartam kivenni a főgépemből. Mindenesetre, a feszültségértékeit megmértem, teljesen rendben vannak.

Az egy vonalba helyezett hűtőkürtők egyszerre biztosítanak egy hangyányival jobb légáramlást és egy minimális low-end PC-s optikai tuningot. Az első, szögletes darab gyárilag is a ház része, a BTX-es hűtés levegő-beszívását segítette kevés sikerrel. Inkább masszív porfilcréteget képezett az amúgy sem túl hatékony hűtés elé.

A jó megfigyelőképességű olvasók észrevehetik, hogy két memóriamodul van a foglalatokban. Ennek mindössze annyi az oka, hogy a kép a Windows 10 telepítése előtt készült, és ehhez ugye minimum 1 GB RAM-ra van szükségünk. Ez a low-end PC-s valóságban úgy néz ki, hogy kölcsönkéred 2 órára valamelyik haverodtól a nagyobb modulokat. Itt mindjárt 2x1 GB dual channel-lel indítottam, hogy minél gyorsabban felmenjen a rendszer. Tapasztalataim szerint a 2 GB RAM még a Windows 10 Enterprise 64 bites változatának is elég az alapműveletekre és egyáltalán nem érződik tőle lassúnak a gép. 8.1-es, 64 bites Windowst is fél évig használtam ennyi memóriával napi szinten munkára, és még egy kis játék is belefért a S.T.A.L.K.E.R. Clear Sky-al.

Élsimítást leszámítva maxon vitte, mikor pedig 2x2 giga dualban ment, azt is ráküldhettem gond nélkül. A Win 10 hasonlóan takarékosan bánik a memóriával, a munkahelyi gépeken a Win 7 2 gigával már nem volt egy versenyló, de a 10-esre való frissítéssel megtáltosodtak. Pedig ugyanúgy, ugyanazok a programok maradtak rajta, nem történt tiszta telepítés.
Most pedig nagypapám beszélő vérnyomásmérőjét idézve folytatom cikkemet:
„A gép készen áll, elkezdheti a mérést!”

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!