Őszintén bíztam Molnár Péter felépülésében. Rá gondolva is gyújtottam meg itthon azt a kis lángot. Sajnos a környezetemben idén is csak azért csörgött a telefon mert megint elment bajtársaim, barátaim közül valaki. Valakik akik plusszt adtak a tömegben, szolgáltak, tragédia közben ott voltak, segítettek másokon. (Benkó Tibor, Csányi István 1994) Csányi Pisti sírjához ballagva édesapja kérése jutott eszembe a tragédia után: arra kérlek csak egy gyertyát gyújts a fiamnak. Sokszor eszembe jut amit kisgyerekként hallottam egy temetésen: Addig él míg emlékezünk rá. Természetesen tudjuk mind, hogy mit jelent ez, mindenkinek ahogy haladunk az évekkel, egyre több lessz akikre emlékkel tekintünk vissza. Én sok erőt kívánok az elhunytak családtagjainak és nyugodjanak békében akik fentről néznek ránk. Aki nem olvasta Molnár Péter egy F.b. bejegyzését okt.15.-én így köszönt el Ölelés és szeretet nektek!