+1, és ezek azok a kezdő lépések, melyekből akármi is kisülhet, a kvantumfizika és a kozmológia egyre mélyebb ismeretei meghökkentő áttörést is hozhatnak, talán olyan a technikában is használható ismereteket, melyek gyökeresen megváltoztathatják az emberiség sorsát. Nyilván evvel teljesen tisztában vannak a tudósok is, tehát nem csak hobbiból keresik ezt a tudást, mint fentebb írtam, az LHC- t sem játszásiból építették.

A gravitációs hullámok detektálásának képessége inkább tudományos eredmány, semmint hasznos találmány az emberiség számára.

Ha úgy vesszük a Higgs-részecske detektálása is az volt, mert ott is "csak" egy több évtizedes elméletet sikerült kísérletileg bizonyítani. De én úgy gondolom, hogy ha még nem is látjuk ezeknek az emberek mindennapjaira való hatásukat, a jövőben ez megváltozhat.

A XIX. század végén is sokan úgy gondolták, hogy a fizikai tudomány betetőzött: a Newton-i mechanika szinte minden jelenséget leírt, az elektromágnesességre meg ott voltak a Maxwell-egyenletek. Aztán a XX. sz. elején igencsak nagyot fordult a fizika (kvantumfizika, relativitáselmélet).

Szóval én hiszek abban, hogy ezek az előrelépések a jövőben hatással lehetnek a mindennapjainkra.

Egy kis humor:
Ha a gyarmatosítók birtokba veszik a Holdat, majd új fogalmakat kell bevezetni:
Volt tíz föld holdam, de elkártyáztam, így a hold alá süllyednék szégyenemben, teljesen holdonfutó lettem. viszont jól járt a holdasúr...nem baj, majd elszegődöm holdművesnek a holdimogyoró-ültetvényre.
Aki aztán holdkóros helyett, földkóros lesz.
Milyen szép a nyelvünk:
Egyszer nekem is lesz egy hold földem a Marson.

[ Szerkesztve ]

Akkor én holnap veszek egy Mars Holdat a Földön.

A tér véges, mert a világegyetem tágul, nem végtelen. (Edwin Hubble, vörös eltolódás)
Mi tud tágulni? Az ami véges.

Sziasztok,

Abszolút (nem átolvasva) a topicot. Volt már róla szó, hogy mi hol helyezkedünk el a világegyetemben? Mármint, ha az ősrobbanást 1 pontba eredeztetjük a tágulást pedig (mint a lufi) gömb formában képzeljük el, akkor...

1.) Ennek a gömbnek a közepe vagy pereme felé helyezkedünk el vajon?
2.) Van-e bármi is a közepén? Vagy minden anyag ennek a gömbnek a "peremén" távolodik?
3.) Az, hogy a tudósok szerint 13,6 mrd fényévre "látunk vissza az időben" azt jelenti, hogy gyorsabb a világegyetem tágulása, mint a fény terjedése?

Más...

A világegyetem tágulása a Galaxisokban lévő csillagokat is érinti? Azokban is nő a távolság közöttük? Nem úgy van, hogy mindegyik (spirál) alakban a belseje felé áramlik?

Vannak a galaxisok közötti térben is elvétve csillagok csak úgy önmagukban?

- a téridő érdekes geometriájú, úgy képzeld el hogy a lufi felületén vagy, tehát nem tudni hol van a középpont, minden irányban tágulás, mi is távolodunk, ha a világegyetem távoli pontjából figyeli valami értelmes faj.
- csak a nagyon korai időben, a felfúvódás ideje alatt (10 a mínusz sokadikon mp) haladta meg a tágulás a fénysebességet.
- A galaxisok belseje más mechanika, ott nem érvényes az általános tágulás, a gravitáció dönt, de az kevésnek bizonyult a látható anyag alapján, tehát kell lennie +tömegnek, ezt nevezték el sötét anyagnak. Csak nagy léptékben, a galaxishalmazok távolodnak egymástól.
- vannak magányos vándorok, kettős, vagy több csillagú rendszerekben, a bonyolult pályamozgások, bolygókat, csillagokat is kilökhetnek a csillagközi térbe, ahol sok százezer/millió éveket utazva elhagyhatják akár a galaxisukat is (feltéve ha nem fogja be őket egy másik nagy tömegű objektum gravitációja, de ennek viszonylag kicsi az esélye).

Hátha valaki követi az eseményeket...
Nagyon sok dolog van, ami miatt nem túl jók a kilátásaink...

-Amíg nem lépünk egy óriásit - vagy sokkal több óriásit - a részecskék mikrovilágában, addig az egész emberiség tudományos munkája egy helyben álldogál, nem ér semmit.

-Éppen ezért addig a Quantumfizika is csak áll egy helyben..
Abban a pillanatban, hogy a quantum világát megismernénk, gyakorlatilag egy csomó minden azonnal más megvilágításba kerülne. Mondjuk a tér és az idő pont ilyen lenne. A távolság nem lenne távolság többé. Mert éppen most pl. pont a távolság az, ami miatt kimaradunk minden komolyabb buliból. A földünk a naphoz képest méretileg, energiáját tekintve a vicc kategóriába esik. De ha annyi energiát tudnánk mozgósítani, mint a nap energiája, sem lennénk még önmagában sehol sem vele.. És akkor még nem említettem, hogy ha a fény sebességével tudnánk közlekedni, vagy közlekedtetni dolgokat sem lennénk sehol. Ide valami komolyabb cucc kell, mondjuk a qauantum világából majd..
A szondáink, amik 40 éve távolodnak a földtől, manapság járnak a naprendszer peremén. Ez a távolság nulla. A tejutunk legkeskenyebb részén - mintha csak át akarnánk szaladni az úton, ahol a legrövidebb az átkelés - tízezer évig kellene hasítanunk fénysebességgel ahhoz, hogy azon a kis szakaszon átérjünk. Ugye, mondanom sem kell, hogy ez "hosszában" mekkora cumi lenne. .
És akkor sehol nincs még attól a távolságtól, ami mondjuk egymásik galaxistól választja el a miénket. És még mindig csak két közeli galaxisról beszélünk.
15 milliárd fényév. Ennyi most az univerzum életkora, és mondjuk úgy ezzel már a méreteit is lehet érzékeltetni. Persze ráadásul ez nem egy fix valami, azaz ha most elindulnánk egy adott irányba, a cél nem vár meg, folyamatosan távolodik is, tehát könnyen lehet egy 15 milliárd fényéves utazásból a duplája is. .
Ha megnézzük, a mi galaxisunk sem annyira picur, van benne pár csillag... A galaxisban a finomabb becslések szerint is lehet olyan 800 milliárd galaxis...khm..
800 milliárd - mondjuk pl. akkora, - mint a miénk.

Einstein több - főleg önéletrajzi ihletésű művét olvasgatva nekem az jött le, hogy Albert barátunk feladta..
Szép lassan tudatosult benne az, hogy mennyire messze vagyunk bármitől is. Szörnyű dolog erre rájönni. Mint amikor elkezdesz valamit tanulni, és hosszú évek múlva eljutsz arra a szintre, amikor már átlátod, hogy mennyire nem tudsz még semmit.. Mert annyira komplex, annyira szerteágazó. Megoldasz egy problémát, rögtön jön vele két kérdés. Megválaszolod, lett belőle újabb négy..és így tovább.

Mert hiába akarunk elmenni messze és ehhez minden követ megmozgatunk, könnyen lehet, hogy sehova nem kell mennünk, mert amit keresünk, az nem távolságban mérhető és nem is kell hozzá menni sehova, hogy elérjük. Üzeneteket küldözgetünk az űrbe gyakorlatilag zéró energiával. Még akkor sem biztos hogy lenne értelme, ha egy neutroncsillag energiája állna egy üzenetünk elküldése mögött.
Az a távolság, ahova egy ilyen üzenet tőlünk eljuthat az annyira kicsi, hogy vicc az egész.
És ha el is jutna messze? Mi értelme lenne? Ha "csak" ezer fényévre kellene elküldeni, tegyük fel meg is kapná valaki és válaszol - mi lesz itt 2000 év múlva? És mi ezer fényév távolság? Semmi.
És hova mennénk? Minek?

Más értelmes lényekkel akarunk kapcsolatot teremteni, amikor egymással sem megy még ennyi idő után sem? Amikor az első gondolatom a másikkal kapcsolatban az, hogyan lehetne az enyém, ami az övé még akkor is, ha nekem éppen semmi szükségem sincs rá? Amikor valakit csak azért képesek vagyunk elpusztítani, mert más a vallása, vagy csak úgy általában a véleménye? Ha egy kicsit is mélyebben magunkba tekintünk, láthatjuk, hogy velünk ki az az ökör, aki szóba állna? Válaszolna, amikor csak a kínt, a pusztítást és a háborút látja?
Én bizony ha éppen most mennék el a föléd mellett, felhúznám az ablakot, lekapcsolnám a belső világítást, még a magnót is lehalkítanám, hogy még csak észre se vegyenek és olyan messze elhúznék, hogy soha vissza se találhassak. Ha nem ember lennék.
Az emberiség egy parazita faj, jól tudják azok, akik esetleg beleraktak minket ebbe a nyomorult 3 dimenzióba, - gondolják, jó helyen vagyunk mi itt is.

Az ember a saját korlátai miatt is csak abból tud kiindulni egy probléma megoldását tekintve, mint egy ember. Saját magunkból indulunk ki.
Hiába rajzolnám le egy kakasnak a baromfi udvaron Pitagorasz okfejtését, ha nagyon komoly nagyságrendbeli különbség van köztem és a kakas közt fejben. Na most elég, ha egy földönkívüli intelligens faj és köztem is csupán ennyi a difi, már végünk van.

Vannak dolgok, amin egyszerűen nem szabad agyalnunk, mert befordulunk, mint az utcasarkon Einstein..
Annyira rövid ez a szaros kis életünk, hogy a legjobb, ha a mának élünk. Mert ki tudja, hogy lesz a holnap?
Boldog új évet. .

Jól látod, nem túl jók a kilátásaink. Mindenképpen ki kell lépnünk valahogy legalább a csillagközi távolságokba hogy legyen túlélési esélyünk, feltéve ha átjutunk a rövidesen bekövetkező kríziseken (olajválság, klímakatasztrófa, túlnépesedés, stb).
Kisebb hibák : az Univerzum jelenlegi korát nem 15 hanem 13.7 milliárd évre becsülik.

A galaxisban a finomabb becslések szerint is lehet olyan 800 milliárd galaxis - a Világegyetemben van kb ennyi galaxis.

Jól látod, a quantumvilág megismerése, tehát az anyag legmélyebb titkai hordozhatják a megoldást, melyet azért kutatnak gőzerővel, ez pozitívum, a Nagy Hadronütköztetőre sem véletlen költöttek milliárdokat.

Vagy bebizonyosodik a holografikus univerzum feltételezés (új elmélet, vagyis már nem egészen, csak most kezdik komolyan venni), akkor pedig csak egy szimuláció az egész világunk, mint a Mátrix- ban, csak sokkal nagyobb léptékben. Persze ennek is lehetnek előnyei, ahogy Morpheus mondta, a szabályokat megkerülheted, ha nem tudod megkerülni akkor megszegheted. Pld ha valóban holografikus az univerzum, akkor a teleportáció alapból lehetséges.

BÚÉK !

"akkor pedig csak egy szimuláció az egész világunk, mint a Mátrix- ban, csak sokkal nagyobb léptékben. "

Nem szükségszerűen kell sokkal nagyobb szimuláció, mert úgy is lehet szimulálni a világegyetemet, hogy a mindenséget csak annyira, csak olyan mélységeben szimulálják, mint amennyire egy értelmes elme megismeri, illetve csak azt a részét, amit az értelmes elme éppen észlel. (A kvantummechanika hullámfüggvény összeomlása is valami hasonló.) A többire "felesleges" energiát pazarolni.

[ Szerkesztve ]

Elgondolkodtató. Ha a szimuláció véges, akkor megismerhető minden, egy benne élő értelem számára. Persze nem tökéletesen, részecskeszinten, mivel egy univerzum kiszámolásához mindig több bit kell, mint a benne található részecskék száma.
Azért érdekes hogy mennyire elrugaszkodott az elméleti kozmológia. Komolyan is veszik, vmelyik műholt, most nem is ugrik be a neve, már jelenleg is keresi a hibákat (holografikus fedéseket, kioltásokat), ha ilyet észrevennének, az már komoly bizonyíték lenne.
A sima 2D->3D hologramban mindíg láthatunk hibákat (a technológia velejárója), a síkmembrános, valójában sokdimenziós kivetítőből származó hologramban viszont csak speciális esetben látni egy 3D- s megfigyelő számára. Nem semmi lenne egy ilyen észlelése.
Mondjuk én elképzelni sem tudom, nem is értek mélyen a fizikához, matekhoz, csak próbáltam felidézni, amit hallottam róla.

"már jelenleg is keresi a hibákat (holografikus fedéseket, kioltásokat), ha ilyet észrevennének, az már komoly bizonyíték lenne."

Annak, hogy hibát találjanak szerintem nagyon kicsi a valószínűsége, mert aki ilyen szimulációt tud futtatni, annak nagyságrendekkel nagyobb a technikai fölénye mint nekünk és ha mégis találnánk valami anomáliát, arról valós időben nekik is tudomásuk lehet és mielőtt mi érzékelnénk már be is avatkoztak abba, hogy ne vegyük észre a hibát. Vagy kijavítják a hibát és/vagy hozzáigazítják az univerzumot és/vagy az észlelésünket írják át.

[ Szerkesztve ]

Ebben is van igazság. A variációk száma rengeteg lehet. Elgondoltam egy speciálist. Mi van akkor, ha mondjuk elindították a programot, aztán nem is foglalkoznak vele, magára hagyták...

Nincs jelentősége mert ha értelmes élőlényeket is tud szimulálni, akkor maga is szuper intelligens lehet.

sziasztok,
Jelenleg az univerzumban található építő anyagok ~20%-át tudjuk detektálni, ezáltal empirikusan vizsgálni.
A többi anyag jelenlétét az egyik általunk ismert alapvető kölcsönhatás révén (gravitáció) ki tudjuk mutatni.
Tehát ott van ~80%, amiről annyit tudunk, hogy létezik és ennek a tudásnak a gyökere az, hogy a ~20% ismeretével felállított fizikai ismereteinket vonatkoztatjuk az teljes egészre.

Ezzel nem akarom cáfolni vagy megkérdőjelezni a hatalmas elméink milliárdnyi óra befektetéssel felállított fizikai törvényszerűségek jogosságát vagy pontosságát, csak rámutatnék: a felfedezések kora közel sem jár a végénél.

Az emberi faj eddig a felmerülő problémákat többségében megoldotta. A problémáink pedig az igényeink kielégítésére vezethetőek vissza.
Az ősembernek első körben csak a fajfenntartás volt az egyetlen igénye.
Fejlesztették az étkezéshez kapcsolatos vadászat, gyűjtögetés, élelmiszer-feldolgozás megoldásait, javítottak a lakóhelyük biztonságán, természeti hatásoktól való védettségén. Az utódok és a nemző egyedek biztonságán. És természetesen a kommunikáció összetettsége is fejlődött.

A fejlesztések eredménye a szaporulat növekedése lett, ami hozta magával a következő problémákat és azok megoldásait: községek kialakulása,földművelés, utazás, szállítás, fegyverkezés.
És nem utolsó sorban - mivel nem kellett mindenkinek az élelemszerzéssel, feldolgozással, felügyelettel foglalkoznia létjogosultságot kapott az "elméleti" szakemberek megléte is.

Erről többet nem írnék, mert ez nem a végtelen kisregények topikja.

A hozzászólásokban egy helyen találkoztam a felfúvódásra utalással.
A felfúvódás (infláció) alatt értem az ősrobbanást követő 10−36 másodperctől 10−33 - 10−32 másodpercig tartott.(10 a mínusz harminc...).

És ezt egy dolog miatt hozom fel: a tágulás "sebessége" meghaladta az elérhető sebesség-maximumot. Azt mondják, azért lehetett, mert a tér tágult így nem "klasszikus" értelemben nőtt a távolság az elemi részecskék között.

Mindegy is, hogy ez azért történt, mert esetleg bizonyos körülmények hatására a gravitáció hatása irányt vált, mindegy, ha a sötét energia a felelőse a felfúvódással vagy valami teljesen más volt az ok. Ebben nekem az a lényeg, hogy megtörténhet.
Azaz van lehetőségünk elérni ezt a technológiát, majd akkor, amikor ténylegesen szükségünk lesz rá, mint amikor kellett a meleg és tüzet gyújtottak őseink, vagy le kellett pattintania követ, hogy hatékonyabb eszközzé váljon.
És mitől vagyok biztos abban, hogy "ha" tényleg ősrobbanás volt 13.8 milliárd éve, akkor volt felfúvódási fázis? Azért, mert jobbról is, balról is, alulról és felülről - minden szögből érkezik fény, ami 13.8 milliárd éve indult el valahonnan.

És amikor ez a technológia a rendelkezésünkre fog állni (vagy valami más, valami jelenleg teljesen elképzelhetetlen) akkor már nem lesz probléma, ha valami 2-3-20-20000 ezer fényév távolságra van.

[ Szerkesztve ]

Lehet becsléseket adni a civilizációk számáról, de azért elég sok a bizonytalanság ebben. Másfelől mit tudna kezdeni az emberiség azzal a hírrel, hogy mondjuk tőlünk 3000 fényévnyire van egy másik civilizáció? Miképp viszonyulnánk, hisz elég valószínű, hogy nem volnának vevők semmiféle termékünkre és ebből következően mi sem tudnánk fizetni nekik az ő termékeikért. Meghallgatnánk a ő 3000 éves zenéjüket? Már ők sem azt hallgatják és mire megmondjuk tetszik-e nekünk ismét eltelik 3000 év. Érdektelen lenne a tudományok cseréje is, amennyiben hajlanának rá, ugyanez okból. Lehetséges, hogy emiatt nem is keresik egymást a civilizációk.

Az lenne az emberiség legnagyobb felfedezése. Átalakítaná a teljes életünket, filozófiánkat, vallásainkat. Eddig az ember volt a teremtés koronája, mindent az ember szemüvegén keresztül néztünk, vallások is csak az emberről beszélnek, az ember áll a központjukban. Ha lenne még egy civilizáció akkor ezek teljesen átalakulnának. Az ok egészen más is lehet.

Elképzelhető, mint ahogy sok más egyéb is. Abból, hogy nem találkoztunk még fejlett civilizációval még nem lehet olyan következtetésre jutni, hogy nincsenek, és olyanra sem, hogy kihaltak valamilyen okból. Fermi felvetése nagyon félrevezető. Hát hol vannak, ha léteznek? (nem szó szerint) -kérdezte. Egyet legtöbbször elfelejtünk, amit Stanisław Lem már a Summa Technologiae-ban kifejtett. Ezt ő úgy hívta a nagyítás. Amikor a jövőt akarjuk elképzelni, akkor mindig a mából indulunk ki. A jövő technikáját a mai technika felnagyításával képzeljük el. Ugyanez igaz az idegen civilizációkra is. Egyáltalán nem biztos, hogy kihaltak azért, mert nem látjuk a jeleiket. Miért kellene azt látnunk? Milyen jeleket kellene látnunk? Arkhimédész biztos, hogy valamilyen hatalmas füstjeleket képzelt volna el, vagy máglyarakásokat. Mi pedig rádiójeleket keresünk, ami pontosan ugyanaz mint a füstjel. Az adott technikai szint kivetítése, kinagyítása. Ha vannak idegenek, akkor szinte biztos, hogy nem rádiójelekkel érintkeznek, hanem olyan technikai eszközökkel, aminek a fizikáját ma még nem ismerjük. Mi csak olyan civilizációk felismerésére vagyunk képesek, akik nagyjából azon a szinten állnak min mi. Ezek viszont rendkívül kevesen vannak, talán mi vagyunk az egyetlenek a tejút rendszerben. A civilizációk döntő része vagy sokkal fejlettebb mint mi vagyunk, vagy fejletlenebb. A fejletleneket még nincs lehetőségünk észlelni, a sokkal fejlettebbeket már nem tudjuk észlelni. Az is lehet, hogy már sokszor itt jártak, de vagy nem érdekelték őket a föld, mert az ő technikai szintjük miatt teljesen érdektelen, vagy a technikájukkal tökéletesen tudják leplezni magukat. Úgyhogy szerintem teljesen reménytelen az idegenek kutatása. Persze felfedezhetünk valamit, de az véletlen szerencse lesz, semmi más.

Természetesen ez is lehetséges. Azt el tudom képzelni, hogy egy fejlett civilizáció magánál fejletlenebbekkel kapcsolatot keresne azért, hogy a civilizációk fejlődésének összehasonlító elemzését elvégezhessék. Bár ehhez nem biztos, hogy kapcsolatfelvétel szükséges, hiszen az már megváltoztatja az adott civilizáció természetes fejlődését. Más célból pedig nem sok értelmét látom, hogy miért tennék.
A régebbi jeleik azok mások, az lehetséges, hogy úton vannak és mire ideérnek ők már vagy sokkal fejlettebbek, vagy már nem is léteznek. Persze annak idején ezt ők is pontosan tudták és ezért ez sem biztos, hogy minden civilizáció ezt megtenné, legalábbis nem sokszor. Nálunk sem gyakran fordult ez elő. Így az esetleg ritkán kibocsájtott jeleket kisebb valószínűséggel tudjuk felfedezni. A különböző tevékenységükből származó jelek pedig nem fókuszáltak, így azokat érzékelni sokkal nehezebb nagy távolságokból, pedig ha fel akarjuk fedezni őket erre lenne szükségünk, mert ez minden civilizációnál megvan(?). A fókuszált jelek felfedezésének a nehézsége a lehetséges irányok szinte végtelen lehetősége. Milyen irányból figyeljük azokat?
A civilizációk tevékenységének nyoma van, vagy nincs, mert ez sem szükségszerű, mert akár befelé is fordulhat egy civilizáció, virtuális életet, virtuális civilizációt is teremthet magának, mert azt fenntartani és befolyásolni, változtatni sokkal kisebb erőforrást igényel, mint a valódi.

Bocs, ha hosszú voltam.

[ Szerkesztve ]

AMIT A FÖLDÖNKÍVÜLIEKRŐL TUDNI LEHET