Végtelen tér. Végtelen idő.
Létezik a végtelen?
igen. Időben biztosan.
És térben?
Túl kevés vagyok ahhoz, hogy ezt felfogjam.
Szerintem nincs ember a földön, aki erre választ tudna adni.

Édesapám, amikor már túl fáradt volt, és nem tudott mást kitalálni, mindig ezt taglalta. Ilyenkor dunsztos üvegeket rakott az asztalra, és azokkal modellezte le a helyzetet.
Először a mi naprendszerünket illusztrálta, aztán a galaxisokat, majd sok sok galaxist egymás mellett.
Persze annyi dunsztos üveg már nem volt, hogy betöltse az egész asztalt. Nem is lett volna értelme, mert nem gyártanak annyi dunsztos üveget a világon, mint amennyi galaxis van.
Mindegy.

Az illusztráció végén mindig ezt mondta:

- Most képzeld el, hogy ezekből a galaxisokból nagyon sok van. Képzeld el azt a nagyon sokat, és tedd bele (képletesen) egy dunsztos üvegbe! - majd folytatta. - Na, de mi van a dunsztos üvegen túl??

Vajon egy mikroba hogy vélekedne erről, ha ezen töprengene?

Nézőpont kérdése?
Lehet hogy egy anyag részei vagyunk?

[ Szerkesztve ]

Esetleg egy óriás emésztőrendszerében élősködünk, aki épp a végtelenen töpreng?

Na, de mi van a dunsztos üvegen túl??

Legjobb megközelítés, ha egy gömböt veszel a kezedbe.
Ha csak a felületét nézed, akkor egyértelműen megállítható a felület nagysága, viszont nincs határa a felületnek. Nem lehet értelmezni a véges felületen túl fogalmát.

Nyilván sokkal bonyolultabb módon, de hasonlóan értelmezhető a világegyetem határa is. Hiszen még "semmi" sem lehet mögötte. Hiszen a semminek legalább térbeli kiterjedése van, ezáltal már nem lehet semmi. Legalább egy, a tér tulajdonsága, valódi tulajdonság, tehát már van valamija a semminek is.

Tovább bonyolítja a dolgot, hogy számunkra a világegyetemnek legalább kettő, gyakorlatilag átléphetetlen határa létezik.
Az egyik a teljes világegyetem határa, a másik körülöttünk kialakult információ gömb.

Az információs gömb méretét az elektromágneses hullámok terjedési tulajdonságai határozzák meg.
Az eltérő frekvenciákon eltérő, méretű lehet ez a gömb. Ami azon túl van, arról képtelenek vagyunk információt szerezni. Tehát számunkra a világegyetem határát jelenti. Jelenleg.

Bennem az merül fel, hogy jó mondanak valamit, de az a valami miben van benne? És az? Értitek.

A Men in Black filmben volt érdekesen megfogalmazva: Lények üveggolyóztak az Univerzumokkal. Az is lehet, hogy nem mi vagyunk a legkisebb üveggolyó, hanem egy atom is egy univerzum(halmaz).

Mivel, ez az egész, emberi ésszel felfoghatatlan, ezért semmi sem lehetetlen.
Lehet hogy valóban létezik egy felsőbbrendű életforma? Mindegy hogy milyen jellegű. De mindenképpen tudatos.......

Ha kapnál végtelen időt, és lehetőséget hogy elindulj megkeresni a határokat....Ha a galaxisok úgy mennének el melletted, mint a kilométert jelző oszlopok, valamint tegyük fel, hogy egyenes (mihez képest) irányban haladsz. Nem érkeznél sehova? Soha? Számomra ez a felfoghatatlan.

Nem tartom kizártnak, hogy visszajutnék oda, ahonnan elindultam.

Igen, ez lehet, viszont a kérdés ezzel nem oldódik meg. Az ember a saját lakásában is el tud tévedni.

(#5) Hieronymus: Nyilván a jelenlegi tudásunk, csak ennyit enged meg. Ha elméleti síkon gondolkodunk akkor sem jutunk előbbre. Vagy ha előbbre akarunk, akkor előbb utóbb ránk húzzák a kényszerzubbonyt.

Viszont magyarázatnak létezni kell. Hiszen ennek az egésznek, részei vagyunk mi is.

A távolságok körülöttünk valósak. Föld- hold-nap. stb. 8 perc alatt ér ide a fény a napról. Az is eszméletlen távolság. Persze emberi léptékkel. Akkor hol vagyunk még a galaxis határához. Vagy az ezermillió, akárhány galaxishoz.

Egyáltalán milyen módszerekkel állapítják meg, vagy bizonyítják ezek nagyságát, vagy létezését? Hiszen millió fényév távolságok vannak. Állítólag.

"Hol vagyunk mi? Hol a helyünk a világmindenségben?
A nap és a föld távolsága 150 millió km ez kb. = 0,000 015 fényév (a fény sebessége közel 300.000 km/sec) 1 sec alatt ér a fény a földről a holdra, 8 perc alatt ér a fény a napról a földre. Ehhez a Voyager 2 űrszondának 3 hónap kell, egy sugárhajtású repülő 17 év alatt tenné meg.

A Voyager 2 sebessége 13,8 km/sec, (Bp-Miskolc 13 sec) 50.000 km/h, 1 nap alatt 1,2 millió km-t tesz meg.

A Plútó a Naptól 5.900 millió km-re van. A fény a napról a plutót 333 perc = 5,5 óra alatt éri el, ez 0,000 6 fényév (1 fényév = 9,5*1012 km) a Voyager 2 űrszonda a naptól 13,4 év alatt ért volna oda."

"Milyen messze van a legközelebbi csillag?
A Proxima Centauri távolsága 4,2 fényév, a Voyager 2-nek 92.000 év kell ehhez a távolsághoz.

Ebből azért érzékelhető, hogy az ember egyhamar nem fog más naprendszerekben látogatást tenni, még űrszondával sem."

"Csak 100 fényéven belül több mint 1.000 naphoz hasonló csillag található.

Hogy az 1.000 fényév milyen hatalmas távolság, úgy tudjuk érzékeltetni, hogy az egész naprendszert a nappal és a bolygóival együtt lekicsinyítjük egy gombostű fejébe, akkor ettől a gombostűtől 100 méteres sugarú körön belül van minden, ami az 1.000 fényév távolságon belül van."

Ha így lenne ,akkor újra kellene értelmezni az egész életet és mindent amit tudunk

Erről szerintem a mi életünkben már nem hiszem hogy kapunk érdemleges választ. De ettől függetlenül szerintem ez az egyik legnagyobb rejtély ami létezik ebben a világban.

szerintem is. Konkrétan amíg az űrutazás nem lesz annyira fejlett mint a scifikben , addig nem hiszem hogy ebbe a kérdésbe előrébb leszünk.
Ez meg én úgy saccolom kb 300 év is lehet.

Ebben az az érdekes, hogy mindig a jelen technológiáját stb. vesszük alapul. Vagyis amit látunk a sci-fikben, és mondjuk 300 év múlva mi lesz a valóság.

Egy hülye példa. A csillagok háborújában sem voltak mondjuk érintőképernyős cuccok, pedig csak 30 egynéhány év telt el azóta.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ami most még elképzelhetetlen, az lehet hogy pár éven belül már elterjedt dolog lesz.
Jön egy forradalmi újítás, és elsöpör mindent.

rendben,de szvsz az űrutazás gyerek cipőbe jár .
Jelenleg annyiból áll a dolog , hogy lentről kémleli az eget a nasa, meg a műholdakra hagyatkozik.
Nem vagyunk képesek messzire jutni, és vissza , meg hasonló dolgok.
Hatalmas elő készületetek kellenek egy űrbe kilépésre.
Szvsz ezekre bőven kell idő, mert a mostani fizikai alapokkal ez szerintem meg oldhatatlan.
Ha pl csak azt nézzük hogy nem megoldott a meghajtás is, vagy mondjuk a hibernáció sem.

Igen. Olyannyira jár gyerekcipőben, hogy igazából még csak a határáig jutottunk el. Jó, állítólag egyszer már jártak a holdon is. Ha ez valóban igaz. Az utóbbi időben sorra vallottak kudarcot a kilövések például. Valamint ahogy hallom, az Űrtúrizmus is nagyon rizikós még.

Ahogy írod, a meghajtás is elég gáz. Szóval bőven kell még fejlődni.

Majd ha ott tartunk majd, mint a csillagok háborújában, ahol úgy repkedtek egyik bolygóról a másikra, mint mi amikor egyik kerületből átmegyünk a másikba. Na. az lesz az áttörés. Addig csak beszélgetünk róla.

igen kb erre gondoltam.