Jelenlegi tudásunk szerint a tér véges, az időről meg nos lehetne beszélni bővebben, mert gyakran félreértelmezik, nagyon ködös fogalom. De idő nem létezhet tér nélkül, ezt Einstein óta tudjuk, tehát téridőről beszélhetünk. Kezdet volt, Ősrobbanásnak nevezzük gondolom mindenki ismeri legalább is hallott már róla, az is valószínű, hogy egyszer a ma ismert univerzumunknak vége lesz, erről is több elmélet van.

Az is biztos, hogy az emberi tudás véges, sosem fogunk mindent tudni! És itt most a világunk tökéletes ismeretére gondolok, a galaxisoktól kezdve az utolsó atomig mindent! Témába vág, ajánlom mindenkinek, akit érdekel a tudás határa.

Még nem néztem bele a linkelt oldalba. De az hogy a "tér véges", ez is csak egy elmélet. Inkább csak a tudásunk, a végtelen fogalmával szemben, véges.

Ebben ez az érdekes, és egyben félelmetes, hogy ha próbálod (hangsúlyozottan) elképzelni a végtelen teret, akkor abba beleőrülsz. De mivel valós, anyagi világban (?) élünk, kell lennie erre is magyarázatnak, csak azt a mi tudásunk nem fogja fel.

[ Szerkesztve ]

Véges! De képzeld el úgy, mint egy gömb felszínét. Ha elindulsz egy irányba egyszer visszatérnél ugyan oda. Vagy ahogy magyarázni szokták megláthatnád önmagad tükörképét. Már az Ősrobbanás modell eleve kizárja a végtelen tér fogalmát!

Ha tudnám, akkor Nobel-díjam lenne már rég. Ahogy mondani szokták itt véget ér a tudomány, és kezdetét veszi a fikció. A tágulást meg egy lufival lehet szemléltetni jól, amit épp fújunk fel.

Elképzelem, de belülről, nyilván. A belső "határon" "sétálnék" és mindig visszatérnék "ugyanoda". Persze ez a séta millió/milliárd fényév. Tulajdonképpen ez azt jelenti, hogy a sötétben tapogatózunk, mert nem bizonyítható az ellenkezője. Ennek a bizonyításnak pedig sokkal kisebb a valószínűsége, mint annak, hogy egy amőba heckerkedjen itt a PH-n.

Szvsz. Én úgy tudom, hogy a megállapítás a fénynek a színváltozásával történik. "Pirosból" indulva minél nagyobb utat tesz meg a fény annál "kékebb" lesz,persze ez nem szemmel látható színelváltozás hanem valamilyen frekvenciás.Úgy lehet elképzelni mint egy zsinórt amit elkezdesz húzni egyre jobban kinyúlik,úgy a fény is. Alig várom, hogy megválaszoljuk ezeket a kérdéseket,a fekete lyukak rejtélyeivel együtt, de lehet hogy ez nem a mi időnkben jön el. Az is lehet, hogy ezekre a kérdésekre nem is 1 végső igazság van.Ha Einstein relativitás elméletét nézzük akkor ezen kérdések megválaszolására annyi válasz van ahány kérdező egyén. A kvantum mechanika is igazolja, hogy a kísérlet végkimenetét befolyásolja a megfigyelő.Érdekes gondolati játék hogy ha egy repülőgépen az ülésedben ülve elkezdesz pattogtatni egy ping pong labdát az a repülőgép utasteréből nézve látszólag egy helyben történik. Le s fel pattog a labda.Viszont ha ugyan ezt valaki a földről nézi, akkor azt tapasztalhatja, hogy a labda minden egyes földet érésnél,a térben több száz méterrel távolabb érintkezik az utastér talajával.

Logikával is értelmezhető. Ha valami végtelen hova tágul, ha végtelen a terünk, akkor nem volt kezdet, ha végtelen a tér akkor minden szép homogén eloszlású lenne, pedig nagyon nincs így. Hidd el bizonyított, hogy véges!

Igen színkép elemzésnek hívják. Hubble óta használjuk. Nos ő fedezte fel, hogy tágul az univerzum. Igazából A tipusú szupernovákat használunk, azok mindig ugyanolyan fényesek.

[ Szerkesztve ]

Rendben, akkor legyen véges. De akkor.....

Ezt már tényleg nem tudom másképp elképzelni, csak úgy ha megváltoztatjuk az arányokat. Mégpedig úgy, ha lemodellezzük az ősrobbanást.
Tegyük fel, hogy a tenger alatt egy robbanás következik be. A nyomás hatására tágulni fog minden irányban, tegyük fel hogy egyformán. Persze itt a tizedmásodpercek, az ősrobbanásra átvetítve milliárd évek. Tehát folyamatosan tágul, és a nyomás hatására "gömb" alakban tolja szét a vizet. Van határa, de mégsincs, mert nem állandó, hiszen tágul.
Nagyjából így tudnám elképzelni.

az a baj hogy kb ezeket annyira tudjuk értelmezni mint a hangya a bolygónkat. vagy még annyira se. van fogalmunk a térről a jelenlegi környezetünk alapján, de az nem biztos egyáltalán hogy jó. ahogy az időre is van , csak ki tudja az hogy viselkedik máshol. arra is van elképzelésünk, csak az se biztos hogy jó.

és van egy érzésem, hogy kb úgy fog az 1-2000 évvel idősebb emberiség nézni a tudományos téziseinkre, ahogy mi nézünk az ennyivel korábbi civilizációkra...

annyira nem volt régen az amikor még a föld lapos volt, meg a felhők fölött még istenek egyengették a holdat és a napot

Biztosan nagy változások lesznek majd a tudomány terén. Ha időközben nem pusztítja el saját magát az emberiség. Mert a saját magunk "hülyeségeit" is túl kell élnünk.

Azért a témához hozzátartozik annyi, hogy a mai értelembe vett modern űrkutatás a hidegháborúval kezdődött el. Ebből kifolyólag a közelebbi világűr megismerését kizárólag katonai célok motiválták. Az első műholdak fellövése, a Holdra szállás mind preztizskérdés, ideológiai harc volt a Szovjetunió és az USA között, abból a célból, hogyha valamikor háború törne ki a két szuperhatalom között, akkor a világűrből is lehessen zúdítani az égi áldást az ellenfélre. Mindennek persze lett tudományos hozadéka is nem is kevés, azonban ahogy a hidegháború csitult majd végleg kihűlt, az űrkutatás sem lett már prioritás legalábbis nem olyan mértékben, mint előtte. Ezért van az, hogy manapság nem érezzük, hogy fejlődne valahova az űrkutatás, hiszen elképzelhetetlen mennyiségű pénzt kellene belepumpálni ellenben a siker valószínűleg csak több emberöltő után mutatkozna 1-1 nagyobb projekten.
A másik dolog pedig, hogy az emberi szervezet nem a 0 gravitációs, légüres térhez alkalmazkodott az evolúció során, hanem a földi környezethez. Ebből kifolyólag márcsak biológiai szempontból sem lenne az ember képes akár éveket eltölteni egy űrhajóban legyen annak a sebessége bármekkora is, gravitáció hiányában a szervezetünk nagyon hamar feladná.. Ez már önmagában kizárja annak a lehetőségét, hogy: eljussunk egy másik élhető bolygóra - gyarmatosítsunk, találkozzunk másik létformával, körbeszimatoljuk a távolabbi bolygókat, csillagokat. Persze nem tudjuk, hogy mit hozhat a jövő, de a gravitációt nem lehet csak úgy pikkpakk összehozni egy kisméretű, elenyésző tömegű űrhajóban...talán ma ez a legnagyobb kérdőjel nem is a sebesség.

[ Szerkesztve ]

Részben igaz az, amit írsz, noha az Apollo program már 72-ben leállt, akkor még dúlt a hidegháború. Sokba került, a népnek már nem sokat számított, a Szovjetunió meg verve volt.

A gravitáció hiánya tényleg problémás, és ez még mindig további kutatásokat igényel, de forgással például előidézhető némi gravitáció szerűség, és bizony mozogni kell, terhelni a végtagokat. ez inkább részletkérdés.

Forgással,vagyis centrifugális erővel,tökéletesen lehet helyettesíteni a gravitációt.Vagy nem?! Nagy űrállomást pedig mely forog,pár száz év múlva össze is lehet szerelni kint föld körüli pályán.

[ Szerkesztve ]

Nem ugyan az, de igen előidézhető az űrhajósnak egyfajta gravitációs érzet vele, a lényeg, hogy terhelődik, a súlytalanságban a legnagyobb gond az, hogy elsorvadnak, leépülnek az izmok.

Már most is csinálunk ilyet pl. Nemzetközi Űrálomás is így épült.

Végül is belőve a centrifugális erőt egy óriási állomáson,már nem tudnád megkülönböztetni a gravitációtól.Szerintem.Ami pedig az űrállomást illeti értem én,hogy már építettünk,csak ez nagyságrendekkel nagyobb kellene legyen ahhoz,hogy komoly,mondjuk generációkon átívelő,utazást lehessen vele tenni az űrben.

Na és ha ehhez még egy ismeretlent biggyesztünk,számolva azzal,hogy az idő relatív,akkor még árnyaltabb képet kapunk más civilizációval való találkozásunk esélyeiről.Földünk száguld az űrben,így már önmaga is torzítja az idő/tér szövetét (én inkább zselének képzelem el),ugyanakkor naprendszerünk még gyorsabban száguld itt a Tejút peremén,és a Tejút mozgási sebességéről akkor még nem is beszéltünk.Továbbá számolhatunk a különböző óriás tömegű és gravitációjú égitestekhez közel található,talán élhető bolygókról,vagy a fekete lyukak szomszédságában levőktől ahol az idő akár nagyon másként is telhet. Egy civilizáció is elmúlhat pár hónap,év alatt.

Ezek a keringési sebességek nem olyan hatalmasok, hogy érezhetően befolyásolják az idő érzékelésünket. A Föld 30km/s sebessgel kering a Nap körül, a Nap meg 224km/s-sel kering a Tejútrendszerben. Ez talán pikoszekundumban vagy mégisebb léptékben torzíthatja az idő múlását?

Jó, önmagában érdekes, hogy több, mint 800.000 Km/h-os sebességek mozog a Naprendszerünk, de még a fénysebességnek még nem is csak egy ezreléke.

Bolygó, naprendszerek, csillagrendszerek esetében a mozgás, és abból adodó idődilatáció mértéke elhanyagolható. Persze ha találnánk egy fix pontot, ami nem mozog ahhoz képest tényleg máshogy múlna az idő a szemlélőnk számára. A Newtoni fizikában van ilyen, de Einstein megkavarta a dolgokat. Azóta tudjuk, hogy nincs abszolút nyugvó inerciarendszer! Mindig csak a másik rendszerhez képest tudunk viszonyítani! Így ennek az okfejtésnek nem sok értelme van.