Az emberek általában motiváltak arra, hogy igazolják saját cselekvéseiket, vélekedéseiket, érzéseiket. Amikor valaki va’amit tesz, lehetőleg megpróbálja önmagát (és másokat) meggyőzni arról, hogy amit tett, logikus és ésszerű.
Az önigazolás fogalmát még ennél is szélesebb körben lehet alkalmazni.
A kognitív disszonancia elmélete az embereket nem racionális, hanem racionalizáló lényekként mutatja be. Az elmélet alapfeltételezése szerint az emberek nem annyira vannak motiválva, hogy igazuk tegyen — sokkal inkább arra, hogy azt higgyák, hogy igazuk van (és bölcsek, rendesek, jók).
Előfordul, hogy a kétféle motiváció — hogy igazunk legyen, és hogy azt higgyük, igazunk van — egy irányba hat.

Érdekes mi?