Na én is elkezdem írni a blogomat, hátha a végén még valami jó is kisül belőle
Mondjuk nem tudom pontosan mire jó a blogozás, de azért sejtéseim vannak. Szerintem aki olvassa, azért teszi, mert kiváncsi, vagy tapasztalatot akar szerezni, aki írja az meg csak egyszerűen ki akarja magából ''írni'' a gondolatait, érzéseit.
Valahogy én is így vagyok vele. Hirtelen nem is tudom hol kezdjem el, hiszen annyi sok mindent le szeretnék írni... csak nem tudom lesz-e türelmem
De később majd jó lesz visszaemlékezni.

Most az előfeltételek (nézzétek el nekem ezt a fogalmazást, mert a matek miatt mindent próbálok logikusan, racionálisan felépíteni) leírása nélkül kezdek bele az írásomba.

Jelenleg az a legnagyobb problémám, hogy az egész életnek, meg az egyetemnek semmi értelmét NEM látom!
Asszem most lehetek a gyermekkor és a felnőttkor határán. És nagyon szar a tudat, hogy fel kell nőni. Az a baj, hogy nem látom értelmét annak, hogy tanulok egy csomót, hogy legyen állásom, majd dolgozom egész nap, valahogy eltöltöm a szabadidőmet. És ezt ismételni a végig?
Eddig középiskolában minden olyan jó volt, mintegy burokban tartottak minket.
Meg a tanulás is máshogy ment. Ott bekellett járni az órákra, nem volt olyan hogy: ááá, nincs kedvem bemenni! Meg aztán ott láttam is a célt lelki szemeim előtt: az érettségit. Jó csináltam egy 4.4-es átlagú érettségit, de ott akkor valahogy bennem volt az a tudat, hogy ezt meg kell csinálni!
Most meg itt van március közepe, mindjárt itt vannak a zh-k (megint ), meg a vizsgaidőszak. És ha megint úgy zárom a félévet, mint az előzőt... hát akkor otthon nem nagyon fognak örülni És egy csomó mindent meg kell tanulnom, amiről azt se tudom, mi a fene
Na de a sok vigyorgó smiley ellenére nem olyan rózsás ám a helyzet!

Asszem mára ennyi, holnap majd folytatom. Ja és ha valakinek van valamilyen (komoly) észrevétele, tanácsa, az írhat privit.