Barátnőm unszolására mégiscsak írok egy mini blogot az akvapóniás denitrifikációról.
Előzmény
Az alábbi képen a közvetlen előzménynek tekinthető, lakótársam által az erkélyre telepített hidrokultúra:
Innen indult az egész, a ládák tele vannak műtrágyás vízzel (halak nélkül), ahol még tavasszal a hidrokultúra minden gyengesége előjött. Előfordult levéltetű probléma, főleg a paradicsomnál. Mivel itt még nincsenek halak, híg nikotinoldattal lettek kezelve, majd vízcsere. Végül levendula lett melléültetve, ami távol tartja a tetveket, a maradékot a katicabogarak eltüntették. Természetesen akvapóniás rendszernél nikotin és más vegyszer nem használható, egyedül a katicabogár vethető be levéltetű ellen. Jelentkezett mikroelemhiány is (valószínűleg mangán), de mára be lett állítva a megfelelő műtrágya, sőt a termés idején szükséges nagyobb káliummennyiséget is megkapják a növények. A szivattyúk fél óránként kapcsolnak be és ki, a tartályba csúszdán folyik vissza a víz csobogás nélkül. A tápanyag és víz utánpótlása két hetente történik. A növények gyökerei nem rohadnak, mivel mindig friss, átfolyó vizet kapnak, ráadásul levegőzni is tudnak. A növények természetesen nem földbe, hanem hidrokultúrás (Blusana márkájú) égetett agyaggolyókba lettek átültetve (OBI-ban kb. 2200 Ft/10 liter).
Érdekességként bemutatom, ahogy a lakótársam beüzemelt egy számomra idétlen, túlzsúfolt akváriumot kísérleti céllal (kb. 50 hal/ 60 liter), hagyományos külső szűrő nélkül. A mechanikus tisztítás és a nitrifikáció a virágládában történik (szűrőpaplan, égetett agyaggolyó), és persze a fenti növények (menta, paprika, görög bazsalikom, levendula stb.) hatékonyan felveszik a keletkező nitrátot és foszfátot is. A mindössze 2 W-os 300l/h-s szivattyú 60 percig megy, és fél órát áll. A vízlefolyás csúszdás rendszerű, csobogás nincs. Levegőztetés sokáig nem volt, mert alapból az agyaggolyók közt bőven szellőzik az átfolyó vizet, de mivel még új a rendszer, és a nitrifikáló baktériumkolónia még nem telepedett meg teljesen, az ammónia egy hónap után elérte kritikus 1 mg/liter szintet, ezért a halaknál "légszomj" jelentkezett. Azonnali 30%-os vízcsere történt (lágyított vízzel persze) és átraktuk a már bejáratott, baktériumokkal teli lávaköveket és egyéb kerámiatöltetet az általam nemrég leselejtezett belső szűrőből. A használt kerámiatöltet pár nap nap alatt gyakorlatilag annulálta az ammóniaszintet, azóta sem mérhető nitrit sem, szóval a nitrifikáció beindult, a halak legalább fizikailag jól vannak. Ami iszonyat jó: a nitrát minimális, gyakorlatilag csapvíz szinten: 10 mg/liter, a folyamatos mérések JBL Easytest és Prodac Ammónia szettekkel történtek.
A boros pohár kerámiatöltettel egy vicc, azt hamarosan kiveszi, a rendszer külön levegőztetés nélkül is működne, ennek ellenére a kiemelt halsűrűség miatt minimális buborékoltatás megmaradt. A fűszernövények elég sok természetes, és nagyon sok mesterséges fényt is kapnak, szépen nőnek, a medencében algásodás egyáltalán nincs.
Előzményekhez kapcsolódik a korábbi, immár áttelepített (nem akvapóniás) medencém:
A saját akvapóniám
Én nem szeretem túlzsúfolni a medencét, és fűszernövényeket sem kívántam termeszteni. A korábbi belső szűrőmet nem szerettem, óriás valiznéria nélkül amúgy sem volt tökéletes a denitrifikáció, a bevált külső szűrőt meghagytam (4 rekeszes Eheim Ecco). A telepített szobai futóka igénytelen, ráadásul hidrokultúrában is könnyen termeszthető, az akváriumi anubias-hoz is illik, sőt akár mesterséges fénynél is elvan. A másfél-két héttel ezelőtti medencecserét megelőzően egy ideje már barna algásodás jelentkezett, az áttelepítés előtt mért nitrátszint a kritikusnak tekinthető 50 mg/l volt. Aztán vettem egy kicsit nagyobb, 126-os medencét (80x35x45), amibe a régi vizet egy az egybe, durván felkavarodva átraktam. (Korábban említettem, hogy nálam több éve nem volt vízcsere, utálok pancsolni). Íme a jelenlegi állapot:
A nitrátkoncentráció persze az új, kissé nagyobb medencében azonnal felhígult, kb. 35-40 mg/ liter-re, ami még mindig magas érték, viszont később nagyon gyorsan lecsökkent. Kb. másfél hét alatt gyakorlatilag elérte a csapvíznél mért 10 mg/l körüli koncentrációt. A víz amúgy (ismét) műgyantával lágyított, az összkeménység (GH) 6° körüli.
Állatok: 9 vörös neon, 6 indiai üvegharcsa, 3 guppi, 3 kuli-kuli, 6 Amano és 6 Blue Jelly garnéla. Növények: Anubias barteri var. barteri, Anubias barteri var. nana, Anubias barteri var. ’angustifolia’ és az új bordó Alternanthera reineckii Mini, a korábban a nagy anubias-ra ránőtt jávai mohát pedig elajándékoztam.
Az új medencében még van némi barna alga, de az a kevéske is napról-napra csökken. Bal oldalt alul van a külső szűrő házilag barkácsolt szívókosara, amely védi a kis garnélákat, továbbá egy segédszivattyú. Utóbbi azért kell, mert anubias gyökerei eléggé belassíthatják a vízáramlást, és a lappangó részekről a piszok nem jut el a külső szűrőbe. Bal oldalt felül van a hidropóniás virágládát ellátó 4,5 W-os 350l/h-ás szivattyú, mely felszínleszívásra van állítva, hogy bármiféle probléma esetén még véletlenül se ürítse ki a medencét. Szintén bal oldalt felül van a külső szűrő bejövő ága, és a hidropónia leeresztő csöve, amin van egy fekete szűkítőidom, hogy a csőben teljes keresztmetszetű, halk lefolyás alakuljon ki.
Az akvapóniás virágláda
Ez a denitrifikációs technika NFT-termesztéshez hasonlít legjobban. A cél továbbra is az, hogy soha ne kelljen vizet cserélnem, és a rendszer ne algásodjon. Mérések alapján a kb. 12 tő futóka maximálisan hozza is az elvártakat. Lakótáramhoz hasonlóan én is két 60 cm-es műanyag virágládát raktam egymásba (kb. 450 Ft/db), a belső aljára repedéseket, kisebb lyukakat vágtam, hogy a hidrokultúrás agyaggolyó véletlenül se tudja eldugítani a lefolyócsövet, szűrőpaplant nem raktam bele. Említettem, hogy a sziloplaszt nem ragad polipropilénhez, ezért a tömítést sajátosan kellett megoldani. Az OBI-s virágláda alsó távtartói csonka kúpos kialakításúak, és azokat sikerült úgy levágni, hogy a 12/16-os akváriumi cső alulról szépen beleszoruljon, és külön tömítés nélkül is stabilan beékelődjön. A magasságát érdemes úgy beállítani, hogy 1 cm-nyi víz maradjon a virágládában tartaléknak. A túlfolyó átlóg a belső virágládába is, az egy vékonyabb 9/12-es cső, és felér egészen a láda magasságának a feléig.
Az alábbi képen a már emlegetett - szivattyúval kapható - szűkítőelem (konfúzor) a lefolyócső végén. A túlfolyó végére nem raktam konfúzort, mert hallani akarom, ha probléma lenne. Mivel a lefolyócső csupán 12/16 mm-es külső szűrőhöz való hajlékony cső, a végén a konfúzor kiemelten fontos. Ha a gravitációs lefolyás örvényes maradna (nem teljes keresztmetszetű áramlás), a lefolyó térfogatárama annyira lecsökkenne, hogy a rendszer még túlfolyóval együtt sem lenne képes leüríteni a virágláda vízmennyiségét.
Az akvárium fedelét hátul két helyen kellet kivágnom a két cső részére:
A szobai futóka friss vizes táplálása esőztetővel történik csobogás nélkül, továbbá a túlfolyót védeni kellett az eldugulástól (egy régi szivacsszűrő alkatrészt raktam rá):
És így lett teljes az új hidropóniás virágláda, ami egyelőre folyamatos üzemben megy, és kb. a láda alsó harmadánál van a vízszint (bekapcsolt állapotban persze).
Ennyi, ez a rendszer úgy tűnik, hogy jobb bármilyen anaerob denitrifikációs tisztítónál. Mivel a szobai futóka igénytelen, ezért csak Neptun-os tápoldatot kapott, az anubias-ok meg továbbra is a bevált JBL Kugeln agyaggolyót kapták. Amúgy virágláda határozottan könnyű, a benne lévő égetett agyaggolyó gyakorlatilag lebeg a vízfelszínen, így a tető sem horpad be. Levegőztetés nincs, ahogy CO2 pótlásra sincs szükség, a 4 rekeszes külső szűrőt elég kb. 4 havonta takarítanom. Ezt az egyszerűbb akvapóniás módszert nyugodtan ajánlom mindenkinek!
A szerkesztési és egyéb hibákért elnézést kérek!
[ Szerkesztve ]
