Egyszer olvastam egy könyvet a törpe fa témában, és most egy csomó dolog felbukkant belőle az elmémben.
Arra emlékszem, hogy a japánoknak megtetszettek a természetben látott, mostoha körülmények között élő, ezért nyomoronc fácskák. Ezek genetikailag tök azonosak voltak mondjuk, a többi tölgy fával, de mivel a mag egy sziklahasadékba potyanva kelt ki, ezért picike maradt, kehes, szenvedő, didergő tölgy.
Megjegyzés: a japánok nem normálisak, minden beteg dologra rákattannak. Fák szándékos nyomorgatása, hogy kicsik legyenek. Ez nem a természet szeretete.
De a Természetben eleve vannak törpe fa fajok, mint például a hideg tundrán élő törpe nyír. Ezek a fajok viszont hosszú idők alatt alkalmazkodtak a mostoha környezethez, és eleve úgy fejlődnek, hogy a talajon kúszva, minél inkább elkerüljék a vad és hideg szelet.
A bonsai viszont az ember által törpe formába kényszerített normál fajok egyedei.

Egy időben nekem is nagyon tetszettek a törpe fák, de inkább úgy döntöttem, hogy lesz egy kertem és abban normális méretű növényeket fogok nevelni.

Különben is, nagyon babra munka a törpésítés! Nemcsak annyiból áll, hogy egy kicsi edénybe beültetsz egy magot és aztán várod, hogy mi lesz vele. A törpe fát, hogy szép, a természetben látott szélfúta formája legyen, drótókkal kényszerítik ilyen alakú növekedésre, és a metszőolló is csattan néha.
Fú, ez nem művészet, nem is kertészkedés, ez valami hülye emberi hobbi.
Ezért nem is kezdtem bele. Minek kínozzam szegény növényeket, amikor van kertem?