amennyire tudom, a sötét anyag csak egy elmélet egyenlőre, ugyanis valami nem stimmel, a látható csillagok-bolygók gravitációja nem tudja elég jól megmagyarázni a mozgásukat, és a hiányzó gravitációs erőket tulajdonítják a sötét anyagnak.

amit mondasz az sztem neutrínó befogási kísérlet volt.

Akár még pontos is lehet, bár nyilvánvaló, hogy laikusoknak készült ''mozi'' programról van szó.
Akinek pontos adat kell, kevésbé látványos, ingyenes programokból is megkaphatja.
Évekkel ezelőtt is léteztek ehhez hasonlók programok: némelyik pénzes, némelyik nem, némelyik látványos, némelyik kevéssé. Listát most nem tudok, olyan 5-8 félével találkoztam.

''egyébként a fekete lyukak is a kvazárok (nagyon nagy tömegű csillagok; milliós naptömeg nagyságrendű) összeomlásával keletkeznek.''
Hi! Az ismert legkisebb tömegű aktív csillagok 0.08 naptömeg, a legnagyobbak 100 naptömeg körüliek. A szupertömegű fekete lyukak ezért nem keletkezhettek egy hasonló nagyságrendű csillag összeomlásából. A kvazár pedig - jelenlegi ismeretek szerint - nem egy csillag, hanem távoli rádiógalaxis. A legtávolabbi ismert objektumok közül való, így nem is valószínű, hogy egy darab égitest lenne.

kvazár: igazad lehet bizonyos szempontból, végülis a neve ''kvázi csillag'', de én úgy tudom hogy a belsejében ugyanolyan jellegű fúziós magátalakulások mennek végbe mint egy csillagnál, csak sokkal gyorsabban eljut a vasig. elméletileg lehetséges a létrejötte ilyennek, ha az ősrobbanás után úgy tudott együttmaradni egy halom hidrogén, hogy nem forgott túlzottan.

mod: nem nagyon olvastam a témában szóval lehet hogy tévedek, amiket mondok az nagyrészt Marx György Atommag közelben c. könyvének asztrofizikai részéből van, ott ezt írták, igaz hogy az a könyv magfizikai oldalról közelíti meg a kérdést.

[Szerkesztve]

Úgy tudom, a kvazár (csillagszerű rádióforrás) kifejezés azért ragadt rájuk, mert az optikai hullámhossz-tartományokban pontszerűnek, vagyis csillagszerűnek látszanak. Ez a pont viszont a távoli galaxisnak csupán a magja, ami körül esetenként halványan kivehető az egész galaxis. Az erős rádió- (plusz röntgen-, és infra-) sugárzás valszeg. ebből a szűk tartományból, a mag környezetéből származik. Ez a galaxismag - ha minden igaz - maga a nagytömegű fekete lyuk, amely a befogott anyagot az eseményhorizont felé húzva közel fénysebességre gyorsítja, ez adja az erős sugárzást (amelynek spektruma a nagy vöröseltolódás miatt még inkább az infra- és rádiótartomány felé mozdul el). A kvazárok elnevezése (csillagszerű) ezért valószínűleg éppen annyira hibás, mint a planetáris ködöké, amelyeket a kiöregedő csillagok által levetett külső burok részei alkotnak, viszont semmi közük a bolygókhoz.

jó, ezt elfogadom akkor, mert tetszik a magyarázat viszont akkor maga a fekete lyuk keletkezését hogy magyarázzuk? én úgy tudtam hogy a nap - 100nap környékű tömeggel rendelkező csillagokból fehér törpe vagy neutroncsillag lesz.

Ha egy egyedülálló csillag összeomlásakor a megmaradó tömeg (amit a lökéshullám nem dob le) nagyobb, mint 2,5 naptömeg, akkor a csillag belseje fekete lyukká roskad össze. Asszem' az ezzel járó kitörést nevezik II.-típusú szupernóvának. Egyes irodalmak szerint a megfigyelhető (Tejútrendszerben lévő, közelebbi) csillagok minimum fele kettőscsillag.
Különálló csillagok vizsgálatára egyébként csak a saját galaxisunkban van mód (kivétel a távoli extragalaxisban történő szupernóva robbanás, de az már végső állapot), ez egy újabb érv a kvazárok csillag volta ellen..

Látom, megint át kéne menni ismeretterjesztőbe.
1. kvazár:
''kvázsztelláris rádióforrás'' a rádiócsillagászat őskorából ered a név. Onnan fedezték fel őket, hogy rádiótartományban barom erősen sugároznak, mig optikailag csak egy halovány csillagocska, ami fel se tűnt. Aztán kiderült, hogy qrva messzi vannak - azaz a valóságban hatalmasok, pontszerű (naprendszer méretű) térrészből egy egész galaxis (100 milliárd csillag) fényereje sugároz, dől belőle mindenféle sugárzás.
Sokáig nagy rejtély volt, hogy mi történik itt, honnan ez a felfoghatatlan energiafelszabadulás (csak az anyag-antianyag annihilációhoz mérhető nagyságrend) és miért csak nagyon távol -azaz az Univerzum régmúltjában- találhatók meg kvazárok.
Mára nagyjából összeállt a kép: a kvazár egy fiatal galaxis magjában található gigászi fekete lyuk, ami éppen rohamosan zabálja fel a körülöttte levő anyagot. (azaz a galaxismag ''aktív'', annyira, ami manapság igen ritka de pár milliárd éve még gyakori volt, mert több anyag leledzett a galaxisközepi fekete lyukak környékén.)
Az anyagot zabáló fekete lyuk úgy néz ki, hogy a behulló anyag egy középen kicsúcsosodó diszkoszba, az akkréciós korongba gyűlik, és ott örvénylik, amíg a belső súrlódástól le nem fékeződik annyira, hogy belehullhat a lyukba. Befelé haladva ez a korong egyre forróbb (sok százmillió fo lehet), ahogy egyre sebesebben, legbelül már fénysebeséggel összemérhető sebességgel örvénylik a gáz. Aztán -a perdületmegmaradás tövénye miatt- nagyon kevés anyag fog ténylegesen elnyelődni a lyukban, a többség két, ellentétes irányú, a korongra merőlgesen kifelé mutató, szúrólángszerű jet-ben eltávozik a rendszerből, fénysebesség közelébe gyorsulva.
A korongból és a jetekből csak úgy dől a mindenfajta sugárzás, rádió, infra,látható fény, röntgen, kemény gamma. Kellemetlen vidék.

2. a fekete lyukból kétféle van, és egyik sem a kvazárból lesz:
- ősi, óriás fekete lyukak a galaxisok középpontjában: ezek millió-milliárd naptömegnyi nehezek, és az Univerzum fejlődésének kezdeti szakaszában alakultak ki.
- csillagból keletkezett fekete lyuk: ezek 1.5-30 natömegnyiek, és folyamatosan keletkeznek, életük végén szupernovává vált csillagokból.. Ha a szupernóva-robbanás (ami nagy, a Napnál sokkal nagyobb csillagok kiváltsága) után helyben megmaradó csillagmag -amit a lökéshullám jól össze is nyom- nagyobb mint a Nap tömegének 1.4-szerese, az összezuhanás nem fog tudni megállni a neutroncsillag (néha pulzár, nem keverendő a kvazárral) stádiumnál (ami tkp. egyetlen, városnyi méretű atommag) hanem vég nélkül folytatódik, míg olyan téridő-görbületet idéz elő, hogy végül kilyukad a téridő.Hogy magáva az anyaggal mi történik eközben nem tudjuk. Elvileg egy pontba fog összeesni, le a Planck-hosszak tartományáig, ahol a kvantumhatások megállíthatják az összezsugorodást. Addig semmilyen ismert erő sem.
Valójában nem arról van szó, hogy adva van egy bolygónk, aminek a felszínéről a fény se tud elszállni, mert a szökési sebesség c felett van. Van egy horizont, amin belül olyan a téridő geometriája, hogy azon belül már a fény is csak befelé zuhanni tud. Ha szemléletes hasonlatot keresünk, talán úgy lehetne jellemezni, mint egy pont (vagy karka), ami befelé szívja a teret, a ponthoz közeledve egyre gyorsabban. Ahol ez a beszívási sebesség éppen c ott a horizont..
Ami ezen a horizonton belülre kerül, megszűnik oksági kapcsolatban lenni a világ külső részével, semmilyen információ nem juthat ki onnan. Ez a horizont egy teljesen elméleti dolog, ami ott helyben semmilyen ''materiális'' formában nem érzékelhető.
Legegyszerűbb esetben ez a horizont egy gömb lesz, de lehet mindenféle tóruszos cafrang, többszöröződő első- és másodfajú horizontokkal. Akit ez érdekel, olvassa el a nészerűsítő irodalmat. (pl. a Kaufmann könyv elég sokat ír róla)
A lyukba zuhanó űrhajós semmit nem vesz észre a horizonton áthaladáskor, csak annyit, hogy röviddel előtte már minden jel megszűnt a külvilágból. (az ált.rel. érdekessége, hogy a bezuhanás közben elvileg megláthatnánk az Univerzum teljes jövőjét - a gyakorlatban persze több okból nem)

100 naptömegű csillagból nagy valószínűséggel fekete lyuk lesz a végén. De ilyen nincs sok.
A Nap méretű csillagokból fehér törpe lesz -majd ha kihűlt, fekete törpe-, és egyátalán nem robbannak fel életük végén.
Ahhoz hogy fekete lyuk keletkezzen, csak annyi kell, hogy _jól_ összenyomjunk 1.4 naptömegnyi anyagot. (erre kiváló alkalom és eszköz a szupernóva-robbanás, és a felrobbant csillag magja.) A többit elvégzi a gravitáció.

hogy a bezuhanás közben elvileg megláthatnánk az Univerzum teljes jövőjét - a gyakorlatban persze több okból nem - Ezt kifejtenéd bővebben? Érdekel!!

Akit érdekel a T-ma, és szívesen kukkolná a naprendszert, csillagokat, tejútrendszert, galaxishalmazokat az dobjon egy mailt! A faterom a Bővebben: link egyik alapítótagja. Eljösz egy ilyen kukkolásra, dumálásra! Az egyletnek ''mitnemondjak'' elég profi cuccai vannak...

Szerintetek Farkas Bertalan tényleg járt az ürben...


én kétlem!!!

''Látom, megint át kéne menni ismeretterjesztőbe.''

ez miért baj, végülis ez lenne a topic egyik célja. kösz h. leírtad amit leírtál, én csak ismételni tudom magam, elég határozottan arra emléxem, hogy én ezeket a dolgokat úgy olvastam ahogy leírtam.

Az eseményhorizontról alkotott elméletről a feltalálója bizonyította be, hogy hamis. Többet hirtelen nem tudok mondani, nem volt még időm alaposabban utánaolvasni

Pedig pont, hogy a ciklikus tágulás elméletét ''nemrégiben'' támasztották alá. Sikeresen rájöttek, hogy Einstein asztrofizikai alapképlete nem is akkora hülyeség, mint amekkorának kitalálója gondolta. Persze pár javításra szorult. A helyessége még csak közvetetten van bizonyítva: a távoli galaxisokban a hidrogén által áteresztett fény spektruma eltér a közelebbiektől. Ez kétféleképpen magyarázható:
1. Változott a fény hullámhossza (csökkent a fény sebessége), azaz szűkült a világegyetem, azaz már kevesebb anyag van a világegyetemben, és több a Lambda, hogy képletesen fogalmazzak.
2. A messzebbi galaxisokban másfajta hidrogén van. Ez kevésbbé valószínű, de lehetséges, és akkor bukik az elmélet.

Ja és mivel az asztrológia szerves része az asztro- és kvantumfizika, megkérdem, nem tudtok e valamit a CERN LHC gyorsítójáról? Elkészült már? Működik?