Azok alapján, amit leírtál, az nem 20-25 millió, hanem inkább a duplája...

Anyám hasonló, csak ők szerették egymást 48 éven keresztül. Ezért nekik az életük munkája a ház, sok-sok kellemes emlékkel. Apám 2020-ban halt meg, azóta anyu egyedül küzd. A ház jól össze volt/van rakva, szóval még bírja. Példa: jött a napelemes, ahhoz ugye villanyóra szabványosítás, meg egyebek, többek között Fi relé beépítése. Egy 40+ éves ház esetén egy hirtelen betett Fi relé eléggé lutri, mert onnan szokott jönni a nyomozás óradíjban a villanyszerelő részéről, hogy mi veri le. Nos, apám jó munkát végzett, beszerelték, bekapcsolták, megy.

De utólag szigetelés nincsen (35-ös gázszilikát falak), jó nyílászáró nincsen, az éves gázszámla eddig 300 ezer volt...

Eladni még nem akarja, mert még bírja valamennyire és minden tégla apámra emlékezteti, ha eladja, kicsit belehal ő is...

Végigjátszottam hasonlót, az is eltartott évekig. Természetesen lakásnézéskor bármit javasolsz, az rettenetes, megalázó és sértő, majd kinéz pár gettót, meg lesz egy ismerőse aki olcsón vett banki lefoglalt kilakoltatósat, és te miért nem.

Ja, most jönnek az ötletelések, hogy ő lemegy vidékre és akkor nem lesz vele gond (!!!) meg hasonló gyenge próbálkozások az érzelmi revolverezésre.

Sajnos már eljutottam odáig, hogy eléggé érzelemmentesen tekintek az egészre, mert annyi ideig verte belém az ideget (2014 ugye 8 éve), hogy már csak egy megoldandó feladat az egész.

A feleségem elleni folyamatos vagdalkozás, áskálodás és feszültség gerjesztése csak konyakos meggy a habos tejszín tetején, azt csak úgy bónuszba kapjuk.

Most megkapta a 70. születésnapjára a horvátországi nyaralást, azt és szana-széjjel sikerült neki b@sznia, tehát részéről jól sikerült. Lehetett savanyítani, minden örömteli pillanatos szétkúrni. Az a tipikus szarakodás, hogy iszom egy 2%-os citromos radlert ebéd mellé és akkor ráteszi a karomra a kezét és rákérdez, hogy nem lesz ez sok-e? Meg grillezek zöldséget, csirkemellet, halat, aztán amikor kész, akkor hangsúlyosan kijelenti, hogy ő nem eszik húst és inkább iszik egy kis írót vacsorára. Aztán amikor már megettük, akkor csak odaül savanyítani és hangulatot szétkúrni.

Álomszép. De legalább jól mulattunk....

Ja, felmerült Szőregen (Szeged külső) egy hasonlóan problémás hátterű lakás, ahol egy korábbi éjszakai pillangó olasz stricije résztulajdonos, de nem lehet elérni és az milyen jó üzlet lenne. Mert akkor ott lakhatna a huga közelében, akit egyébként nem bír elviselni és idegesíti, de annál tutira jobb, mint amit mi tudunk javasolni.

Szerinted nem vagyok ideges?

szép kis nyaralás volt akkor
sajnálom
kitartás

adok neked egy tippet (vagyis inkább egy mondatot), ami ilyen helyzetekben sokat segít: csinálj amit akarsz bzmg.
tudom, szar szemét szar alak vagyok, de vannak, akikkel másképp nem megy, az embereket nem lehet akaratuk ellenére megmenteni.

Igazából az fáj az egészben, hogy mi elég sok jóindulattal és konstruktív javaslatokkal jövünk és valahogy nem igazán szimmetrikus a dolog.

Biztos kiérdemeltem valamivel ezt, mert máskülönben a sors furcsa fintora lenne, hogy a saját anyám okoz ennyi ideget és szomorúságot...

Na mindegy, nagyon ne sajnáljatok azért, mert alapvetően egy igazi tetű köcsöggyerek vagyok...

Redditrol loptam:

Ja, igazad van. Ha a mostani eladási kísérletet is elszabotálja, akkor lehet vergődni önerőből és a továbbiakhoz sok sikert kívánok. A leveleimet átirányítom egy postafiókba mondjuk, aztán majd megvárom, hogy meghaljon.

Ez a tel vizvalaszto lesz, egy akkora hazat kifuteni nem lesz olcso moka. Tavasszal mar realisabban fog gondolkodni.

Egyetértek.

Apám se nagyon hagyta, hogy segítsünk rajta. Legalábbis úgy tűnt, hogy minden cselekedetével az ellen van, hogy segítsünk rajta. Felfedezéstől számítva kb 1 év múlva el is vitte a rák. Sajnos anyuval láttok a teljes folyamatot (a legvégéig, mert ott voltunk).

Ha most megfúrja megint a folyamatot, akkor szopja be de durván és egyedül. Mert akkor kábé csak annyit tudok neki mondani, hogy így jártál.

Már az sem érdekel igazából, ha rádől az egész kóceráj, ott rohadjon meg ahol van. Dögöljön meg a saját szarában. Röviden összefoglalva. Hülye kurvája.

még csak rossz érzésed se lehet, senki nem mondhatja, hogy nem jószándékkal álltál hozzá.

Nézd, én értem, hogy nehéz lemondani az embernek bármely szülőjéről. De vannak dolgok amik egyszerűen sosem fognak működni...

nagyszülőkkel vagyok hasonlóan, nagyapám 90+ éves, nagyanyám is közelít arrafelé. utóbbi rövid távú memóriája rosszabb pillanataiban 5 percig se tart (ez most nem költői túlzás), és határozottan állítja, hogy ma ugyan egy kicsit nincs jól, de amúgy minden nap főz, bevásárol stb... nem hazudik, tényleg így emlékszik.
ebből (és a kiváló természetéből) eredően sikeresen kiutáltak maguk közül már egy bentlakó gondozónénit (pedig ezek a kárpátaljai asszonyok elég strapabíróak), és nagyanyám hallani se akar arról, hogy valami helyre beköltözzenek. nagyapámat leültettük, elmondtuk neki többször, hogy igen, tudjuk hogy 70 éve nem ő a főnök, de most kivétesen mégis neki kellene annak lennie, mert szellemileg csak ő van abban a helyzetben. érted? értem. segítesz? segítek.
másnap: "hát beszéltem nagymamáddal, mert tudod, mi mindent megbeszélünk egymással, és hát ő nem igazán szeretne sehova elköltözni, mert szerinte ők nem szorulnak segítségre.
jólvanbzmg, akkor oldjátok meg magatoknak, leszarom.

ja, ugyanez megy kicsiben is: van hivatalos önkormányzati segítség, heti rendszerességgel megy segíteni bevásárolni, vagy bármi másban. elzavarták, nincs szükség segítségre.
+ nem is esznek normálisan (20+ éve nagyanyám beképzelte, hogy ők cukorbetegek, a háziorvolstól tudtam meg, hogy ez egyáltalán nem igaz), volt próbálkozás hogy rendelünk ebédet nekik.
drága nagyanyám ellentmondást nem tűrően közölte, hogy arról szó nem lehet, mert az borzasztóan rossz. ezt onnan tudja, hogy amikor a széchenyi utcában laktak, egyszer kipróbálták, és az pocsék volt meg zsíros is. a széchenyi utcából még jóval születésem előtt, úgy 40 éve költöztek el...

[ Szerkesztve ]

Nagyszüleimmel szerencsére szellemileg kb oké minden. Papa 81, mama 80. Papa még kijár szántani, vetni, stb. De már érzi, hogy nem úgy bírja. Mama már bajosabb, mert néha azért belelovalja magát dolgokba, de szerencsére épek.

Én ezt a nekem van igazam és jobban tudom dolgot apámon tapasztaltam eddig csak. Elég is volt. Persze nem tudtam annyiban hagyni én sem.

Az a baj, hogy amíg valaki elhiszi magáról, hogy neki van igaza, addig megfeszülhet bárki, akkor sem fogad meg semmiféle tanácsot.

Szóval nem irigyellek. Nperát se.

Rossz ezt így olvasni...
Amit tudnék tanácsolni, hogy Pesten vagy Pest közelében keressen ingatlant. Ne menjen nagyon vidékre, mert ott az élet kicsit másabb, mint Pesten. Itt akárhogy is, de közelben van kórház, nem is egy. Vidéken van 1 megyei, aztán ööö... talán még egy-kettő (nagy(obb))városi.
A felszereltség ehhez idomul, azaz mentőállomás / kórházi személyzet stb. Pesten még ápoló is könnyebben van, mert max másik kerületbe jár, ha itt vagy ott nem tetszik.
Emellett Pesten azért csak jobban van infrastruktúra is...

Mondjuk 4. X után a 2% radler... hát nem tudom Lehet, tényleg sok, igyál rendes sört... Én ilyenkor ha elgurul nálam a gyóccer, még 1-2 felest is ittam volna. Csak az íze miatt.

Nálunk ugyanez van, sajnos tudnék mesélni. Mármint nem lakóházzal, hanem anyámmal.

Asszonnyal már párszor összekaptak, úgyhogy kb 1.5-2éve az van, hogy nem beszélnek egymással. Én viszem a gyerekeket hozzá néha, ő eddig 1x jött, akkor asszony elment valahová addig.
Én megtanultam a közel 40év alatt kezelni őt és nem felvenni a beszólásait, de asszony szivére vesz mindent. Nem egyszer sírt itthon miatta, annyira megbántotta, amiket mondott.
A gyerekek szülinapján szoktunk ünnepelni, ilyenkor jönnek nyíregyről is a rokonok.
Januárban van a kisebbik szülinapja, anyám valamin bevágta a durcit, és képes volt köszönés nélkül összepakolni és elmenni. Kint állt pár házzal arrébb az utcán 1.5órát, mert ennyi idő volt, mire valaki jött érte, akivel lebeszélte, hogy majd hozza-viszi. Hiába mondtam neki, hogy jöjjön vissza, ne álljon a hidegben, a büszkesége fontosabb volt. Persze utána én voltam a hibás, hogy megfázott
Majd közölte, hogy a nagyobbik fiam szülinapjára nem is jön, mert őt nem kedveli senki.... hát kb mindenki csak örül ennek.
Annyi, de annyi mindent végigveszekedtünk már, az utóbbi időkben türelmetlenebb vagyok, már leordítom a telefonban, aztán napokig/hetekig fel sem veszem neki

Ő nem fog keresni semmit.

Most már azon a ponton vagyunk, hogy az eladáskor 3 külön számlára megy a pénz a tulajdoni arányokban (öcsém, én és anyám). Aztán mi választunk neki egy lakást vélhetően 11. kerületben és oda megy. Kész.

A vidéket kábé 1 másodpercig sem támogattam. És nem azért mert vidékellenes vagyok, hanem nem akarok extrában szopni meg ezen is, hogy mondjuk Vonyarcvashegyen talál egy házat, ahonnan majd lehet banyatankkal menni vásárolni a 20 km-re levő boltba. Helyközi járattal.

Nem alkoholizálni akartam, csak hideg frissítőt inni. Ugyanis én hurcoltam az egész családot a kábé 8 km-re levő strandra kocsival. De persze abba is bele kellett szólnia....

Álomszép...

Sajnálom, hogy te is, meg Nova és Qnadam is szop ilyen felesleges körökkel. Ez gondolom a felnövés része, amikor már nem gyerek az ember, hanem csak ömlik a valóság a nyakába...