Nálunk anyám kissé elment spirituálisba, de mivel messze lakik, nem is találkozunk sokat, nem zavar. Meghallgatom, aztán kész, hugaimmal kevésbé jó a viszonya, de én velük is jóban vagyok. Apámmal is, bár nem teljes az összhang a szülőkkel, de mondjuk megmondani nem akarják, mit csinálok, már gimiben sem akarták nagyon.
Asszony felén kissé más a helyzet, egyrészt közel vannak, másrészt akkor is jobban ismerik a világot, ha ki sem mozdulnak otthonról. Főleg após. Meg a sógornőm, aki a kárier helyett a családot választotta. És mivel van kormányoldali rokonság erről az oldalról, a kormánymédia mindig igazat mond. Szerencsére velem már rég óta nem vitáznak erről, meg igazából soha nem is volt ezzel gond, mert rólam simán lepergett, ha hülyeséget beszéltek, meg igazából ha beleállok a témában, akkor gyorsan elfogynak az érvek. De asszonyban azért néha bele tudnak szállni.

Kitartás mindenkinek, ez van. Én sem írnék ilyet senkimről, mint npera, de egyrészt neki ez most épp nagyon friss élmény/fáradt, másrészt gondolni azért lehet én is gondolok hasonlóakat. Néha.