Én altattam már el macskát meg kutyát is. Meg volt -25 fokban hófúvásban talált macska, amit megpróbáltam feléleszteni de vége lett. Összesen talán 5 állatot kísértem utolsó útjára különféle összefüggésben. Nem egy élvezet, de túlságosan nem visel meg, ez a dolgok rendje.
Mondjuk én családtagok halálát is elég jól viselem. Összes nagyszülők, apám, feleségem apja, az ő nagymamája az eddigi lista. Lehet érzéketlen vagyok. Emberi kapcsolatokat nagyon könnyen engedek el.
Amikor anyám kutyáját kellett elaltatni, akkor a következő látogatásnál a gyerekek várták nagyon, hogy lássák a kutyát, de szépen elmagyaráztuk nekik az igazságot. A kutya öreg volt, beteg volt és elpusztult. Megértették és elfogadták.
Anyósoméknál van két munkakutya, hannóveri véreb mindkettő. Az idősebbnek kifelé áll a szénája, már nem tud igazán élesben vadászni, de még viszik magukkal hogy ott legyen. Ha beteg lesz és már nem lehet értelmes keretek között kezelni, akkor annak is jön az aranylövés.
Szerintem ameddig az állat nem szenved, akkor érdemes küzdeni érte és életben tartani. De elkezd szenvedni akkor bűnt kihúzni az életét mert megszoktuk, hogy ott van. Ne szenvedjen, legyen egy gyors vége és akkor méltósággal élt és nem szenvedve múlt ki szerencsétlen.
De még sosem esett le, csak én egy paragép vagyok. Egyszer anno szállodában leesett , akkor fel sem kelt, csak arra amikor visszaraktam az ágyára 
.
