Mondjuk ez is nagyon igaz, az aszfalt folyamatosan ugyanaz a mozgás, míg terepen azért mindig jönnek olyan akadályok, amik szépen kimozdítják a testet a monotonításból.
Hétvégén is szépen láttam az úton előttem a kidőlt fa törzsét, gondolkoztam is hogy fogok átlépni/ugrani fölötte, miközben az egyik lábam beakadt valamibe, és jóóóól pofára estem. Az ilyesmi mindig átmozgat, megnyújt, meghúz itt-ott.