Lehet, hogy csak én élek ilyen környezetben, de kis különbséget vélek felfedezni, a 20 évvel ezelötti 8 óra és a mostani között. Akkor azért délután 3kor tényleg otthon volt mindenki, most egy kongó házba lehetne hazaérkezni. Értem én vagyis hát dehogy értem, hogy egy iskolás gyerek miért lesz teljesen más tészta. Az, hogy nagyobb az önállósága és nem kell kézenfogva hazavezetni, mert az már ''ciki'', természetes. Ettől független még ebben a korban is (jóesetben) nagyon komoly az igénye a szülei iránt. Azzal a véleményemmel is biztos egyedül maradok, hogy talán ha az otthoni föztöt eszi sem lesz beteg. Tudom menzán is sokan felnőttek már. De én ezt akkor is kényszernek vagy sajnos egyre inkább lustaságnak érzem. Itt talán behoznám még a képbe, ami eddig nem szerepelt a nagyszülők. Bár tudom ez is kényes téma, mert már nem mindenhol van meg a normális légkör, ehhez még hozzájön az is, hogy a nyugdíjasok nagy része is állást vállal, ha nem akarja, hogy felkopjon az álla.

Kezdem úgy érezni szélmalom harcot vívok vagy csak korpa közé keveredtem, de ez nem az én korom