A gyereknevelés munka a javából.... ja, hogy az eredménye nem azonnal látszik? Fantázia kérdése, ja, hogy nem fizetnek jól érte? Elismerés kérdése... ja, hogy nem értékeli a társadalom? Meg fogja szívni.....és már szívja is keményen...

Őszintén szólva el tudnám viselni, hogy itthon legyek a gyerekekkel és háztartást vezessek. Aki a női egyenjogúságért küzdött, annak mérlegelnie kellett volna minden lehetőséget. Ugyanis elég nehéz a 8 (persze ez mindig csak több) óra munka mellett gyereket nevelni és háztartást is vezetni.
Sajnálom, hogy sok nőnek nem jelent boldogságot, ha gyereket nevelhet, szülhet. Illetve csak ideig óráig érzi ezt örömnek.

kymco: Próbálom megérteni, de nehezen megy. Mondjuk az is igaz, hogyha nem érzi jól magát ebben a szerepben, akkor ne erőltesse.

[Szerkesztve]

Én megértem, ha egy nő ezt nem tudja felvállalni. De hálás vagyok, hogy a feleségem szeret itthon lenni a gyerekekkel.

Azt hiszem, én is más felfogást fogok képviselni, mint Csirkemanó. Nagyon szeretem a munkámat, ami (általában) előre tervezhető, rendszeres, néhány napos külföldi utazásokkal jár. Azonban két-három év múlva gyerekeket is szeretnénk a párommal (minimum 2, de inkább 3), ezért a tervezgetésbe az is bejött, hogy mondjuk az első fél-egy évben én vagyok otthon, aztán pedig visszamegyek dolgozni, és ő marad otthon a gyerekkel. Úgy tudom, lehet ma már ilyet nálunk is. Másik megoldás pedig a távmunka, ugyanis (szerencsére) olyan jellegű a munkám, amit lehetne otthonról is végezni (és rugalmas a főnököm is, bár egyelőre nem tudom, mit szólna hozzá ). Első fél évben mondjuk otthon gyesen rendesen, aztán pedig távmunka 4 vagy 6 órában, meg persze az utazások, melyek ideje alatt a kedvesem van otthon a bébivel.

Láttam hasonló példákat, sőt ennél ''keményebb'' megoldást is, egy Brüsszelben élő német lány úgy oldotta meg hasonló munkakörben, hogy két hónap után visszament dolgozni, ha jól tudom, részmunkaidőben (nem tudom ugyan, ki volt otthon a kicsivel). Az utazások alkalmával pedig a férj és a baba elkísérték őt. Mondjuk az biztos, hogy nem hurcolnám magammal a pár hónapos gyerekemet, mert 1. az apjának is megvan (szinte) minden alkatrésze a gyerek megfelelő ellátásához és 2. nyugodt, ismerős környezet kell a kicsinek, nem pedig egy szállodai szoba...

Ne értsetek félre, nem vagyok workaholic típus, csak jogászként egyszerűen nem lehet kihagyni 5-6 évet, aztán visszamenni, egyszerűen lehetetlen. Egy keresetből pedig nem hiszem, hogy meg tudnánk élni több gyerekkel...

[Szerkesztve]

Hasonló az én felfogásom is.
3 évig itthon a gyerekkel, de utána irány dolgozni. De lehet, hogy már közben is, részmunkaidőben.

Attól még h sivító szmájlit használsz nincs feltétlenül igazad.
Amúgy ha elolvasod az első 30 hsz-t láthatod h elvárják, de idézek a #14-ből:
''Nem azt mondom, hogy adjanak átlagfizetést, de legalább annyit, amennyi fedezi majd a tankönyvek és a ruhájuk árát.''
Tankönyveket? magyarul akkor is otthon szertne lenni, amikor már ált. iskolás a gyerek (ezt várná el), és én erre mondom, hogy ez már túlzás.

Olvastam nemrég az osztott munkaidős foglalkoztatásról, nagy ötlet! Egy pozícióra felvesznek két, hasonló képzettségű embert, akik maguk osztják be, melyikük mikor dolgozik, csak legyen meg átlagban a fele-fele. Így nem gond elmenni a gyerekért az óvodába, vagy elvinni edzésre. Említettek magyar cégeket is, ahol ezt alkalmazzák és működik. Egyedül az lehet gond szerintem, hogy messze nem minden típusú állásnál lehet ezt megcsinálni.

Ne haragudj, de számomra elég furcsa meglátásaid vannak. Szerintem inkább kényszer az, hogy küzdened kell a megélhetésért és ha szabadon választhatok, akkor sokkal szívesebben tölteném az időmet a szeretteimmel. Néha megijedek tőle, hogy vannak, akik ezt máshogy érzik. Ehhez a döntéshez persze kell egy háttér, amit pl. az állam adhat meg. Az lenne tudniillik a feladata, hogy az állampolgárok javát szolgálja, pl. megteremtse a lehetőségét annak, hogy bárki felnevelhesse a gyermekét.
Nem értem miért jobb ennél az, hogy 2 állásban gürizik mindenki és a pénzének 70%-át
olyan szervnek adja, aki jószerivel semmi ellenszolgáltatást nem nyújt. Tudom nem ide tartozik, de lassan én már szívesebben élnék egy olyan országban, ahol megkapom a megkeresett pénzem, megvehetem belőle az áfa nélküli kenyeret, a mostanihoz képest féláron a benzint, a regisztrációs adó nélküli autómba, amit nem állít meg az én pénzemből fizetett rendőr, miközben esetleg a kórházba megyek, ahol ugyanúgy fizetek az ellátásért, de nem hasraütésszerűen.
Arról nem is beszélve, hogy nem tudom ki próbálta már egy 4-5 tagú család háztartását rendesen vezetni, úgy hogy esetleg nem is egy 45nm-es panellakásról van szó. Nem biztos, hogy kisebb feladat és felellőség, mint 8 órát lehúzni a gyárban.

Akkor csavarok rajta. Az a túlzás, hogy a világháború után a termelésbe bevont női munkaerőt a szocializmusban úgy tették kikerülhetetlenné a jövedelelmpolitikával, hogy a családoknak a megélhetés miatt mindkét szülő jövedelmére rá kellett szorulnia. Nagymamám el tudott látni 11 gyereket a nagyapám jövedelméből igaz nem kevés ügyeskedéssel, és nem jómódban.
Ezt ma egy átlagjövedelmű család egy gyerekkel sem teheti meg.
Legyen a fizum annyi, hogy eltarthassam a családom, és a feleségemmel legyen döntési lehetőségünk arra, hogy dolgozzon vagy ne dolgozzon az egyik fél. Nem kell nekem a GYES, GYED, nem kell a főállású anyaság, csak legyen a jövedelmem Lajtán túli....
Mivel ezt nem tudja biztosítani az állam, csak egy szűk elitnek, no és az állami vezetőknek, ezért másképpen, olcsóbban kell megoldani ezt a gondot.... és itt van az olcsó megoldás a GYES és a főállású anyaság....
Senkinek nincs elvárása max a döntési lehetőségre.

Egy egyszerű kérdést tennék fel Nektek. Ha esetleg még emlékeztek rá, hogy nem is 3 évesen, de mondjuk alsóosztályokban hogy jártatok haza. Volt-e otthon valaki? Ha teszem azt valaki a nagyszülőhöz mentetek, nem hagyta-e el olyan kérdés a szátokat, hogy anya mikor ér haza? Kísért-e valaki iskolába? Jól esett? Kulcsos gyerekekről hallottatok?

ööö egy picit mellébeszélsz, és lehúzol a hsz-em alapján amiben nem is írtam olyat, amire hivatkozol.
Rajtad kívül itt senki nem beszélt kettős műszakról, én csak azt mondom, hogy nem lehet reális elvárás, hogy valaki akkor is a ''gyerek mellett'' legyen (otthon), ha az már iskolás.
Amúgy meg ha elolvastad volna a hsz-eim, akkor láthatnád h én is azt mondtam, hogy ha lehet akkor 3 évig maradjon a gyermekkel.

Ennek mi is örülnénk. Nem a munka ellen vagyunk, hanem az a rossz, hogy nincs választási lehetőség. Vagy a munka és akkor a gyereknek szinte semmi sem jut belőlünk, vagy a gyerek, de akkor nincs semmi meló........

Nem hiszem, hogy a múltban kéne keresni a probléma megoldását. Egész egyszerűen ma Mo-n nem olyan a helyzet, hogy egy átlag családban a nő ''végig'' otthon tudjon maradni, sajnos nincs válaszása.
És ezért is felesleges nyugatra tekinteni, ott nem csak az emberek éllnek jobban, de az államnmak is több bevétele van, tehát többet tud adni. Persze most én is csavarhatnék egyet és azt mondhatnám, hogy ha a magyar vállalkozók 99%-a nem lenne adócsaló... de ez nem ide atrtozik.
Még annyit, hogy szerintem tőlünk nyugatabbra sem engedheti meg sok család, hogy az anyuka főállású anya legyen (de nem vitatom, hogy nyilván többeknek van erre lehetőségük)

szerk.: #47 Ez tényleg egy járható út lehetne, és mondjuk itt segíthetne az állam pl. adókedvezménnyel, ha egy cég gyes-en lévő anyukát foglalkoztat részmunkaidőben.

[Szerkesztve]

1. 2masodikig anyu vitt hozott, mivel hugival otthon volt gyesen
2.hazamentem, termeszetesen harmadiktol, vagy senki, vagy apu volt csak otthon
3. hallottam amr ezt a szot, de mifelenk nem volt szokas ezt a szot hasznalni. a kulcs egyebkent a taskamban volt
4.harmadiktol nem. baratnokkel mentunk tobben. Jobban esett, mintha anyu vitt volna, vagy hozott volna....
5. nem kerdeztem anyu mikor jon, fater meg aranylag hamar, fel haromkor mar otthon volt. Anyu 4-5 korul. (Reggel 6ra , 7re jart dolgozni, hugit is vitte oviba )

Vannak munkakörök, amik során, jobb, ha nem hagysz ki sok évet. Mert nehezen tudod magad utolérni vagy elfogadtatni megint, vagy egyszerűen nincs meg a kellő mindennapi rutin.
Tetszik, hogy próbálod megtalálni a lehetséges legjobb megoldást. Nehéz lesz. Nemrég olvastam egy cikket ezzel kapcsolatban, ahol anyuka ment vissza dolgzni, apuka meg otthon maradt a gyermekkel. Fura érzések alakultak ki bennük. Anyuka nehezen viselte, hogy a gyerekek apáhou jobban ragaszkodnak, a háztartást jobban tudja vezetni és irányítani a férj, mint ő stb. Szívesen belinkelném, de sajnos nem találtam meg. A júliusi Kismamában volt.

Szóval nektek kell megbízkóznotok az feltörekvő érzésekkel, és megbeszélni mindent rögtön, ha lehet, mert fucsa érzések és helyzetek adódhatnak ebből. Kívánom, hogy meg tudjátok oldani.

Lehet, hogy csak én élek ilyen környezetben, de kis különbséget vélek felfedezni, a 20 évvel ezelötti 8 óra és a mostani között. Akkor azért délután 3kor tényleg otthon volt mindenki, most egy kongó házba lehetne hazaérkezni. Értem én vagyis hát dehogy értem, hogy egy iskolás gyerek miért lesz teljesen más tészta. Az, hogy nagyobb az önállósága és nem kell kézenfogva hazavezetni, mert az már ''ciki'', természetes. Ettől független még ebben a korban is (jóesetben) nagyon komoly az igénye a szülei iránt. Azzal a véleményemmel is biztos egyedül maradok, hogy talán ha az otthoni föztöt eszi sem lesz beteg. Tudom menzán is sokan felnőttek már. De én ezt akkor is kényszernek vagy sajnos egyre inkább lustaságnak érzem. Itt talán behoznám még a képbe, ami eddig nem szerepelt a nagyszülők. Bár tudom ez is kényes téma, mert már nem mindenhol van meg a normális légkör, ehhez még hozzájön az is, hogy a nyugdíjasok nagy része is állást vállal, ha nem akarja, hogy felkopjon az álla.

Kezdem úgy érezni szélmalom harcot vívok vagy csak korpa közé keveredtem, de ez nem az én korom

Köszönöm kedves szavaidat. Nem lesz egyszerű, az biztos, de gyerek, sőt gyerekek nélkül szerintem nem élet az élet, szóval egyszerűen kell találni megoldást...

Én remélem, hogy működhet az apa gyesen dolog, a családban kicsit hasonló tapasztalat már van. Nővéremnek ugyanis vissza kellett mennie dolgozni, amikor a kislánya 2 éves volt, semmiképp nem akarta bölcsődébe adni, és a férje sem tudott volna szabadulni a munkájából. Mivel anyukám is dolgozott még akkor (óvónő ), apu viszont nyugdíjban volt már, adódott a lehetőség: apu vigyázott az unokahúgomra napközben, kb. egy éven át. Teljesen működött a dolog, a gyerkőc nagyon jóban van a nagyapjával azóta is, és a nővérem is teljesen nyugodt volt, mert apukám nagyon ért a gyerekekhez, és a mi kiskorunkban is simán megcsinált mindent, amit egy kisgyerek körül kellett. Csak azért írtam le, hogy elsőre egészen furcsának tűnő megoldások is működnek szerencsés esetben.

Anyukám testvére is fiatalon szült, majd lett 3 gyermeke, és végig otthon maradt. Most, hogy az egyik gyerek egyetemre megy, a másik középiskolát kezdi, a harmadik még általánosba jár, visszamenne dolgozni, de nem tud. Vidéki, negyven éves elmúlt, nincs munkatapasztalata, nem csoda, hogy a munkáltatók nem kívánják alkalmazni. Sajnos egy plusz jövedelmüktől pedig épp most estek el, ezért már megélhetési gondjaik is lehenek a jövőben. Megfontolandó otthon maradni, úgy érzem.

Nálunk április elején jön az első baba, és egyelőre úgy gondoljuk, hogy a következő 10 évben csak én fogok dolgozni. Valószínűleg 2,5-3 év korkülönbséggel akarunk három gyereket. Így 6 év még GYED lehet, a többi GYES. Szerintem később is otthon maradhatna, de ezt még meglátjuk.

Az én anyukám háztartásbeli volt egész életében, most még 8 éves a legkisebb öcsém (4-en vagyunk), most már nem is valószínű, hogy még elkezdjen dolgozni (50-hez közeledik, 30, 27, 21 és 8 éves fiai vannak), inkább a nagymama szerep jön.

Jó lesz a gyerekeiteknek, az biztos.