Vagy esetleg 250 kmes távolságban laknak azok a bizonyos nagyszülők

'' Ettől független még ebben a korban is (jóesetben) nagyon komoly az igénye a szülei iránt.''
Én annak örültem, hogy ilyenkor kicsit enyém votl a lakás. PErsze lehet, ha este 7re értek volna haza, akkro már morcos lettem volna

Ariadne: szinten zenesz.... Akarom mondani, kukucskalunk kulfoldre.

[Szerkesztve]

Csatlakozom, ez nagyon nagy probléma lehet. Nálunk kb. minden leendő nagyszülő minimum 200 km-re lakik. És akkor még nem került szóba, milyen messze lesznek, ha valamelyikőnknek beüt egy király külföldi állás, valahol Európában...

Most tudtam visszaolvasni, így elég sok dolog kavarog bennem...
Iskolás gyerekről írtatok, aki mellett már nem kéne otthon lenni? Ha 3 gyerekről van szó, akkor mire mindhárom iskolás lesz és felsős, az jó pár év... én nagymamámhoz jártam alsóban, felsőben már kaptam kulcsot és ''kulcsos gyerek'' lettem. Utáltam nagymamámhoz ''hazamenni'', bár a lelkét kitette értem. Később pedig, bár hazamentem, és fogadott az üres lakás (bár volt benne jó is), de egyedül ettem, egyedül tanultam, mire Anyuék hazaértek, ők ki voltak purcanva, anyukám nekiesett főzni a másnapi kaját nekem, én játszhattam egyedül... biztos, hogy ez a jó út?
Felváltva lenni itthon a gyerekkel: felmerül a szoptatás problémája, elég sokat tapasztaltam már ezzel kapcsolatban. Még ha otthon van az anya, akkor se jön össze sok esetben. Hangzatos, hogy majd lefejve megkapja Apától, ez ritkán válik be. Fél éves korig kizárólagos szoptatás javasolt, és akár 1 éves koron túl is ajánlják! Ez a legjobb a babának, megalapozza az egészségét. [link] oldalon van erről rengeteg hasznos tudnivaló.

Tök fura ez a kulcsos gyerek szó, felénk sosem használták Pedig nálunk is mentek haza gyerekek üres lakásba. ÉS mi többen mentünk haza suliból, legalább 5-en

A munka meg mint olyan szerintem az élet része, így még ha nem is szükséges (anyagilag), akkor sem látom bajnak, ha valaki inkább dolgozni megy gyereknevelés helyett.

Itt a fontossági sorrendről van szó, meg az értékrendről. Nem írtál ilyet, de úgy tűnik, hogy a gyereknevelés az láblógatás, a munka az élet értelme. Ki van sarkítva persze. Nekem a ygerekeim egészséges fejlődése a legfontosabb, ehhez megfelelő háttér kell. Munkaidő után belőlem csak a kifacsart részt kapják...

Nem azon van a hangsúly, hogy egyedül megy-e haza, vagy többen. Inkább, hogy sok gyerek főleg Pesten azért került rossz társaságba, mert nem volt otthon senki délután, aki figyelt volna rá. Ezért van ez a negatív hang a kifejezésen.

Kicsit más stílusban:

Csetepaté a tejbegríz körül

''Gyerekek, kész a vacsora!''
''Mit eszünk?''-kérdi Anna. Tomit nem érdekli, neki maga a ''hamma'' a lényeg, bármikor, bármit és bármennyit! Csak tudnám, hol dolgozza le, mert hízni, na azt nem viszi túlzásba!
''Tejbegríz, jó lesz? Apa főzte.'' Igaz, előtte nemrég beburkoltuk a maradék rakott krumplit, de az kevésnek tűnt, Tomi számára legalábbis. Beültetem a fiút, a lány már ott ül az asztalnál. Előkék, tálalás, ''vigyázz, még forró'', csakazértis belekóstol, sziszegés, jajgatás, Tomi hangos ''mammammamma''-kal követeli az ennivalót, ''várj, még megfújom, Anna, kavard meg'', ''de nem akajom megkavajni, így is kihűj'', na jó, Tomi már kapja lassacskán, Apa is eszik, Anna megint próbálkozik, ''FOJJÓÓÓÓ!'', ''én szóltam!'', mi eszünk, a lány kezd türelmetlen lenni, ''akkor edd a szélét'', de nem, ő inkább vár, közben érzem, ahogy gyűlik benne a feszültség, persze bennünk is, várjuk, mikor tör ki a vihar. Próbálom megelőzni valahogy, adok az enyémből neki is. Így nem tudom Tominak elég gyorsan adagolni, hogy én maradok ki, az szinte fel sem tűnik már, de a feszültség nem csökken. Már hárman megettük, mikor a lány még mindig vár, majd óvatosan belekóstol. Leellenőrzöm, már nem forró, de meleg, szerintem ehető. Szerinte nem. És kezdődik.
Szék rugdosása előbb óvatosan, majd egyre határozottabban. ''Anna, hagyd abba!'', Abbahagyja ugyan, de ekkor végzetes hibát követünk el: Apa elveszi a tányért, hogy megkavarja... ''NEEEEEEEE!!!!!!!'' -jön a velőtrázó üvöltés, pedig végül nem ért bele a kanál az ételbe. Visszakapja. ''Én ezt így nem kéjem.'' Magyarázzuk, hogy nincs megkavarva, Apa csak viccelt, görbül a szája, türelem pillanatról pillanatra illan, akkor adom én. De nem. Akkor egyed te. Nem. ''Akkor nem kéred?'' Nem. ''Akkor megehetjük Tomival?'' ''NEM!'' ''Akkor egyed.'' ''Így nem kérem.'' Türelmem elfogyott, elveszem, enni kezdem. Hát az ez után következőt nem tudom szavakba önteni, artikulálatlan üvöltés, visszaadom neki, végül otthagyom őt Apával. Szerencsére ő még bírta, végeredmény: Anna megette a tejbegrízt! Éljen! Hurrá!
Akkor jöhet a következő napirendi pont: ''Gyerekek, indulás fürdeni!''
''Nem!'' .................................................

Istenem, ha Tudnád milyen jó olvasni ezt. Hát nemcsak az én gyerekem ilyen. Ezek az apró, számunkra semmitmondó és annál idegtépőbb picinységek nálunk is elég gyakran jelentkeznek. És minden órűban vam v.mi új, amiért kitör a Vulkán. Sosem lehet előre tudni, néha nem is jelzi semmi, aztán egyszercsak robban. Kell a türelem rendesen.

Hát igen, regényeket lehetne írni erről... és nálunk Tomi most lép abba a korba, amikor már ő is rákezdi... duplán a legjobb!

Nagyon találó ez a cikk: [link]

Vasárnap estefelé kiesett Barbikámnak az első tejfoga, de az úgy történt, hogy fogta a két ujjával és kihúzta! Nem is sírt, emléxem én bőgtem annak idején mit atom...

Annak idején én még a fogorvosnak is könyörögtem, hogy nehogy kihúzza a mozgó tejfogamat, mikor az osztállyal voltunk fogorvosnál, de hasztalan. Igaz, észre sem vettem, mit csinált, de fájdalmas, mély nyomot hagyott bennem .

Tegnap nálunk is nagy dolog történt: Tomi 21 hónaposan, életében először lenyelte a mandarint Eddig mindig csak kiszívta a levét, aztán vett még egy gerezdet, így ment, míg már 5-6 volt a szájában. Ekkor jelezte, hogy elég, és tartsam a tenyerem... elég guszta! És most ennek vége!

Vége? Kicsit korai még az örömöd .

Pozitív hozzáállás!

Én nem tudom, a hidegfront teszi, hogy meg vannak bolondulva a gyerekeink? Vagy csak nálunk zizi a család?

Már két napja....

Mire gondolsz? Nálatok minden OK volt? Ne keseríts el...