Philip K Dick - Timothy Archer lélekvándorlása (1982)
Dick talán a legfurább író a sci-fi óriásai között, senkivel össze nem téveszthető hangvétellel és könyvenként többször előforduló totális mindfuckokkal. A pályája végén írt néhány nem-sci-fi regényt is - ezek közül is ez az utolsó.
A könyv középpontjában Timothy Archer episzkopális püspök áll, akit inkább tudósra, mint papra utaló szellemi kíváncsisága egészen meglepő gondolatokra sodor a kereszténység és a hit kapcsán. Intellektuális kalandjait a menye, Angel Archer szemszögéből követhetjük (E/1-ben - igazi ritkaság, hogy Dick így írt női karaktert) egészen az igencsak zavarodott végkifejletig.
Bár a kibogozhatatlan alternatív valóságok "hiányoznak" a könyvből, az egész drámai ív mégis határozottan felismerhető - kevés író egyszerre ennyire alapos és ennyire gátlástalan. Személy szerint úgy éreztem, a végére kifogyott a szusz a könyvből (mivel Dick nem sokkal a halála előtt írta, abban sem vagyok biztos, hogy 100%-osan befejezte), de az egyedi témaválasztás, a téma igencsak bátor tárgyalása és a Dickre annyira jellemző totális intenzitás ezt a regényt is emlékezetes darabbá teszi.