Próbálom nem belehallani a gúnyt, de nehezen megy. Emellett értelemszerűen nem tudok mindenki nevében nyilatkozni a mi oldalunkról sem.

Azért megpróbálom leírni, hogy mire alapoztam a kijelentésem, hogy a Q9 nem jól lett kitalálva ehhez a mérethez.
Először is, nem vagyok megrögzött row staggered hívő. Évekkel azelőtt, hogy először írtam volna a topikba, használtam már ortholineáris macropadot, emellett más hobbi miatt a dropról már ismertem a Planck/Preonic párost. Szóval amikor nem prebuilt mecha keresésre adtam a fejem, elvégeztem a házi feladatot, mielőtt kérdeztem volna. Egy ortho is felmerült. 40, 50 és 75%-ra is terveztem layereket elméleti síkon, akkor még xls-ben.
Végül más tényezők miatt - időnként le is írtam, hogy miért - nem ebbe az irányba indultam el, ez tény. Egyszer még felmerült nálam a 40%, akkor jobban utánanéztem a nem ortho megoldásoknak is, de végül abból sem lett semmi.
Viszont ha nem is a szerzett tapasztalatok révén, valamennyi rálátásom talán lett ennek a méretnek a nehézségeire. A Q9 mindössze annyiban próbál válaszolni ezekre, hogy programozható.

A másik, hogy most már lassan 2 éve használok split key-s billentyűzeteket és a
hüvelykujj alá rendezett layerváltók nélkül ma már nem választanék kiosztást már 60%-on sem. Ez pedig ordítóan hiányzott az első Q9-ről és szerintem a Plus sem ideális.

M.