Én dokumentumok szkennelésére is inkább előbányászom és kicsomagolom az Epson nyomtatómat, majd szkennelés után visszacsomagolom, és elteszem.
Ritkán tartom elfogadhatónak azt, amit a Brother csinál.
És nem azért, mert az Epson olyan jó lenne. Utóbbi a szar.

Majd ha időm engedi, készítek összehasonlító szkenneléseket. Könyvekkel, fotókkal, szóróanyagokkal, stb. teszteltem, de nem tartottam meg az anyagokat. Könyveknél nagyon érzékeny volt a Brother a távolságra. Csak sík felületeknél szkennelt elfogadhatóan, könyv közepe, hajtásnál már távol van az üveglaptól, életlenül és sötéten dolgozik.

A fő hiba ami mindig kijön, hogy rossz a dinamika, ráerősít arra a részre ahol valamit talál és próbálja eltüntetni a hátteret. Csak ez túl erősen teszi, mellékhatásként a lényeg is eltűnik. (Aláírás, bélyegző szaggatott lesz.)
Fontos alaptulajdonságnak kellene lenni, hogy megmaradnának a részletek! Utófeldolgozásnál majd én eltűntem azt, ami nem kell, viszont csak azt, ami tényleg nem kell. Sajnálatos módon a Brothernél már csak az általa módosított hiányos képet kapjuk meg.

A mellékelt kép a régi személyim egy részlete látható 1200 dpi-vel. Baloldalon a Brother DCP-T510W, jobbra Epson WF-2750DWF.

Brother hibája, hogy a sárga vízjel vonalak hiányosak, szaggatottak. Jobb alsó sarokban lévő finom részlet szinte teljesen láthatatlan. A színek közel sem hasonlítanak a valós színekre. A feketére nagyon ráerősít. (Ez a ráerősítés néha jó jön, viszont ezt a hatást az Epsonnál már szkenneléskor is könnyed el tudom érni a gamma érték módosításával. A Brothernél viszont nem lehet kellemes átmenetes képet létrehozni.)