A helyesírási szótár egy előíró nyelvtan szókincsdefiníciós részeként értelmezendő, és szándéka szerint a helyes mai köznyelvi alakot mutatja meg. Nem leíró jellegű, tehát egyrészt nem diakrón, időbeli lefolyású folyamatokat kezelő, visszatekintő jellegű mű, sem pedig egy szociolingvisztikailag korrekt munka a mai magyar nyelvváltozatok (pl. dialektusok) felmérésére. Mivel ez utóbbi igényt nem elégíti ki (és ezért meg sem közelíti egy szinkrón leíró nyelvtan szókincsdefiníciós részét), Chomsky-ra hivatkozva akár azt is mondhatnánk, hogy nem a magyar nyelvről szól, hanem valamiféle idealizált akadémiai objektumról, hiszen nem az egyes anyanyelvi beszélők nyelvi kompetenciáját írja le. Ezzel együtt számomra nem feltétlenül negatív a megítélése...

[Szerkesztve]