Nekem nagyon bejött az írásod személy szerint (jó én rocker vagyok ) , informatív és véleményem szerint kedvcsináló is lehet ha valaki mutat némi hajlandóságot egy ilyen klasszikus rockzenekar életművének meghallgatására ...szerintem különösen ajánlott !!!!

Köszönjük az írást! Nagyon jó, és nyelvtanilag is egész rendben van.

Egyáltalán nem vagyok rockos, sőt, nem is szeretem, de ettől az írástól kedvet kaptam ahhoz, hogy belehallgassak a DP munkásságába.

Köszönjük a cikket.

Ha hazajöttem, tuti végigolvasom.
Egy ilyen legendás zenekar megérdemel ennyit.

Jó volt. Köszi!

Mondjuk én ismerem a történetüket és munkásságukat, de ettől függetlenül tökéletes írás!

Máig nagy kedvenceim...
Nem sok mindent köszönhetek keresztapámnak, de Deep Purple-t ő mutatta meg nekem anno, és már gyerek fejjel beleszerettem a zenéjükbe.
A legjobb koncertfelvétel valóban a Tokyo-Osaka a mai napig.
Köszi a cikket! Nagyon jó és átfogó lett!

Köszi, nagyon jó írás. Esetleg még a Child in Time-mal kapcsolatos plágiumvádakat megemlíthetted volna.
Egyébként különös, lehet hogy csak azért mert a Rainbow-t is imádom, de nekem nagyon bejön a Slaves and Masters album.
Mintha a The Battle Rages On albummal kapcsolatban olvstam volna annó valahol, hogy eredetileg Joe Lynn Turnerrel írták a dalokat, majd a zenekarba visszatérő Gillan ezek nagyrészét átdolgozta. Vagy hogy is volt ez?

Színvonalas és precíz cikk,köszönöm.Sajnos már nem valami sok zenekar alakul akik előtt ekkora karrier állna,ha van is ritka,hogy ilyen szintű zenetudása miatt lenne erre esélye.Ők életstílust teremtettek és hűen tükrözik a kor szellemét ami százszor jobb lehetett a mostaninál,sajnos nem élhettem benne,de mikor édesanyám mesél róla és meghallgatok tőlük egy albumot szinte átérzem.Még egyszer köszi cikket,érdekes volt átolvasni.Szívesen vennék még korabeli vagy esetleg mai ígéretes zenekarokról hasonló írást.

Köszi az írást, tök jó, hogy vannak még mások is, akik kedvelik a modern kori klasszikusokat.

Köszi az írást
Igazi nagy legenda a Deep Purple
Nagy kedvencem

Helyesbítenék: tanítják, méghozzá Szegeden!
Ha hazaérek: előbb a zene, aztán a villany...
Arról, hogy mindezt hogyan, milyen formában: [link]

(lehet nem újdonság, de nembírtamki... )

Köszi a cikket!

[ Szerkesztve ]

Szia!

Jó írás!

Szerintem mindenképp említést érdemel még -bár nem a csapat szerves része- a MAGYAR CryFree zenekar.
Annak tükrében mondom ezt bátran, hogy turnéztak Jon Lorddal, és játszottak együtt a Purple több tagjával - nem véletlen, mert (szerintem) iszonyatosan jók. Több koncertjükön voltam már, és a turnéról visszatérve sem voltak elszállva maguktól, rendkívül közvetlen fickók.

Annak, aki nem ragaszkodik az "őstagokhoz", de szereti a Deep Purple-t, ajánlott egy koncertlátogatás!

[ Szerkesztve ]

Tudom, Plesi felkarolta. Csak egy oktató még nem csinál rock zenei oktatást...:-))

Most direkt kerestem az intézményi tárgyak között (BME), de nem találom
Ha betelt volna, akkor is lehet hogy benéznék. Előző félévben sem láttam. Esetleg nem tudtok egy Neptunkódot , vagy pontos tárgynevet. Örömmel látnám a továbbiakban is a hasonló kezdeményezést, a gond az, hogy gondolom "potya" kreditért felveszik sokan, akiket egyáltalán nem hat meg a rockzene története...

NAgy jó
kösz

Jó írás, annakidején Blackmore miatt kezdtem el én is prüntyögni. A muzsikája szerintem még ma is megállja a helyét, az egyik leg ízesebben játszó gitáros volt, a korban még virtuóznak is számított. Talán Malmsteen, Satriani, Vai stb kicsit tűlnőtte ebben, de ez semmit nem von le a zseinalitásából.

[ Szerkesztve ]

Grat az íráshoz, jól kitűnik belőle, hogy mennyire az életed részévé vált a zenekar.

Egy off: szerintem a Perfect Stranger így együtt azt jelenti, hogy tökéletesEN (teljesen) idegen. De lehet, hogy tévedek.

[ Szerkesztve ]

Nagyon szívesen olvasom az írásaidat, várok még sok-sok ilyet

Jó írás lett!

Jó volt olvasni azokról akik már letettek arra a bizonyos asztalra valamit.

Egyébként Jon Lord pont ma 70 éves. Boldog szülinapot neki

Nagyon jó volt olvasni, remek írás. Köszi.
(Azt a somfordálást én is megnéztem vagy 10szer a dvd-n.)

Köösz mindenki és boldog születésnapot, Lord!

Malmsteennel egy baj van. Van, amikor az egy sec alatt lefogott triolákkal akarja demonstálni a tudását.

Van pár bakelitem tőlük, közte a japán koncert dupla. Ez cirka azt jelenti, hogy szeretem őket.

Nagy érték volt az, annak idején, ha valakinek megvolt a Made in Japan!

Tetszett az írás , még ha nem is tartozok azon generáció közé aki ezen a zenén nőtt volna fel.
Érdeklődve olvasok mindenféle jó zenekarokról , ez egy igazán jó és összeszedett írás , a zenei hiányosságokat meg majd pótolom

Szerintem ma is nagy érték. Ha meghirdetném a Vaterán, biztos szép lóvét szakítanék. Nem adom, marad az enyém.

A Made in Japan nekem is megvolt, sajna kölcsönadtam, nem is láttam viszont. 25 év után kaptam meg kazettára másolva, sírva hallgattam!

tök jó cikk, nekem is a legnagyobb favorit volt a deep purple sokáig... egészen az emerson lake and palmerig.

kösz a szerkesztést!

Akik esetleg nem ismernék: [link]
igazi csemege, Jon Lord szerzeménye, a Concerto for group and orchestra-
Ilyen klasszikus/rock szerzeményt kevés együttes tett le az asztalra!
[link]

Nagyon komoly az ár, tavaly Metallicára majdnem 100x ennyi volt...

Az ilyen legendákért érdemes zenét (tuc-tuc offf) hallgatni, koncertre járni, de ezt hiába is magyarázná az ember a fiataloknak. Tisztelet a kivételeknek!

azt ugye tudod (bocs, ha írtad és átsiklottam felette), hogy volt még egy ilyen megmozdulása a deep purple-nek, a Gemini Suite? kicsit nehezebben emészthető, de talán még jobb lett...

Nagyon jó cikk!
Valaki említette a helyesírást, azért vannak benne elütések, de nem ez a lényeg. Jó, hogy fent van a 21. századbeli telefonomon a Made in Japan, a cikk hatására ki is nyomtam a hifire a melóhelyemen. Itt azért sok fiatal megfordul, jó, hogy hallani egy ilyen legendáról...

Valóban vannak, ma reggel javítottam is néhányat...

Tudom, de nem írtam róla, eddig tartott az energiám; közben készül a Rainbow és a Black Sabbath is...

Zep?
Az is kéne!

Respekt a cikkért!

Basszus, pont most akartam írni, hogy a Rainbow-ról és a Black Sabbath-ról is szívesen olvasnék, különös tekintettel a közelmúltban (uhh, már egy éve... ) elhunyt Ronnie James Dio emlékére.

R.I.P.

Persze, sajnos küszködik is rendesen... Viszont elkezdett valamit, amire szvsz sokfelé lenne igény - és szükség is egyben!

én tudom... kollégám.

Köszönet az írásért, nagyon jó volt olvasni!
Ennyire sajnos nem ismertem a zenekar történetét, de szerencsére a zenéjéről ezt már nem mondhatom el.
Mondjuk ami legjobban meglepett, az a Smoke on the water története. Nem gondoltam volna, hogy szinte szó szerint lehet értelmezni a szöveget.
Bár inkább hallgattam/hallgatom, ráadásul apám egyik kedvence is ez volt.

Viszont a Sabbath témájú írást már nagyon várom, őket jobban szeretem, mint a Purple-t.

Oké, lesz Sabbath is.

Értem, nagyon örülök!
Én csupán egy lelkes hallgatója lennék - úgy látszik, kicsi ez a cyber-világ is...
Szívesen olvasom majd a következő írásokat is!

Régi kedvenceim ma is szívesen hallgatom őket ."amit alkottak, az örök. Tanítani kellene, mint a klasszikusokat: Mozartot, Debussyt vagy Beethovent" Azért ez egy kicsit túlzás. Sem a pop,sem a rock,zenében nem található olyan zenekar vagy alkotás amire az monható hogy örök. egyszerűen azért,mert maga a műfaj,a klasszikus zenéhez képest még gyerek cipőben jár.Majd ha több száz év elteltével is olyan népszerűek lesznek, és zene főiskolákon tanulnak,és játsszák a szerzeményieket mint az általad leírt nagy mestereknek,na majd akkor egy lapon lehet őket említeni.Egyébként jó írás,a jó zenekarról

A pop-ot én nem szívesen keverném ide, nemcsak mert a cikk sem említi egyetlen szóval sem, hanem mert az teljesen különálló "műfaj", más célokkal: siker- és pénzhajhászat, nem több.
Természetesen, ahogy szinte mindenhol, itt is vannak átfedések, nehéz az egyértelmű beskatulyázás - és persze szükségtelen is.
A gyerekcipős dologban igazat kell adnom, de egy dolgot azért ne felejtsünk: a 70-es évek végeztével minden megszületett a rock-ban, ami csak megszülethetett... Ez eddig 30+ év, türelmesen kivárnék egy százast, hogy aztán visszatekinthessek arra, ami megmaradt. Szerintem nem csalódnék, bezony!

Egyrészt popról nem írtam, nem a műfajom. Másrészt: szerinted túlzás, amit írtam? Ajánlanám figyelmedbe az a két linket, amit korábban beraktam ide Lord alkotásáról, a Concerto for Group and Orchestra-ról. Aztán hadd ne kezdjek most argumentálni a rock operákkal, a Képzelt riporttal, a Hair-rel stb... Egy korszak szerves alkotó része, ahol a zene jobban a "dühöngő ifjúság" tiltakozásának eszköze volt, mint Debussy idejében. Mondok neked még valamit. A Skorpions DVD-m interjú részeit lefordítgatta a feleségem, mert az angol nyelvtudásom (tudatlanságom) sok kívánni valót hagy maga után. Meglepő dolgok derültek ki arról, hogy a nyugatnémet banda, akiket elsőként ebből a világból még Gorbacsov is fogadott, mennyivel hozzájárult ahhoz, hogy a szocializmus erjedni kezdjen. Sokan azt hiszik - hangzott el - hogy a Wind of Change (Követem a Moszkva folyót, le a Gorkij parkba, meghallgatni a változás szelét) a peresztrojka nyomában kullogott. Hát nem. Először volt a dal és utána jöttek a változások és még maga Gorbacsov is azt nyilatkozta, a Skorpions zenéje nagy mértékben, úttörőként alakította azt a hangulatot, ami a berlini fal leomlásához vezetett.
Smetana Moldváját nyilván nem lehet zeneileg összehasonlítani Ozzy Killer of Giants számának zenei értékével, csakhát, az a dal egy korszak szerves része a szövegével: Ha senki nem hisz a háborúban, meg tudnátok mondani, mire valók a fegyverek? Hallgasson már meg végre valaki: ha megnyomják a gombot, nem lesz hova futnunk".

Az állításom tehát nem az, a 60-as évektől kialakult progresszív rock ekvivalens Verdi Trubadúrjával, Bach toccataival; de ez nem zárja ki azt, hogy a mai zenei igénytelenségben ne kelljen oktatni, tanítani, hiszen sok esetben a rock klasszikusok a régi klasszikusokból "táplálkoztak": Lord, Pink Floyd, Malmsteen, ELP... apropó, az Emersonék Muszorgszkíj feldolgozása, szerinted nem remekmű?

én igazán rock-párti vagyok, az elp a mai napig az egyik kedvencem, de azért a kiállítás képeinek az eredetije a remekmű, az elp feldolgozása pedig egy nagyon jó erődemonstráció, virtuózkodás (amit amúgy is előszeretettel műveltek). az sem csoda, hogy a legtöbb rockzene szövege ma már elavult és ezért funkciótlan. a scorpions (c-vel...) is egy tök jó együttes, és a tiltakozás a zenében valóban létező jelenség, de azért ezek a gyerekek (old rockerek ma már ) sosem voltak se írók, se költők, a számaik azért elég egyszerűek...

Köszönjük az írást!
Mostanában kezd érdekelni a zenetörténet, jó volt olvasni!

Ha már ennyit emlegettetek (ELP)

Muszorgszkij Egy Kiállítás Képei eredetileg zongoramű, amit Ravel ültetett át nagyzenekarra, majd kicsit később Emerson adaptálta billentyűsökre, gitárra, dobra, énekhangra.
Illetve Tomita szintetizátorra.
Tulajdonképpen a Ravel- és az ELP-feldolgozás a legismertebb és a legnépszerűbb verzió, nem is az eredeti.
Sokan nem is tudják, hogy eredetileg "csak" zongorára készült.

Talán pont a rock-szövegek azok, amik nem elavulósak.
A napi politikával foglalkozók már most igen: Trabant, URH...
De egy Loksi-ban mi az, ami már elavult, vagy egy Hey Joe-ban, vagy Cseh Tamás dalaiban?
De, ha szigorúan nézzük, akkor már elavultnak kéne lennie a Sevillai Borbélynak, az Othellónak vagy a Diótörőnek is.
Mindazonáltal összességében valamennyi zene az aktuális kor tükre, a jövő nemzedékek számára ezért érdekes lehet.
Az biztos, hogy majd az idő szelektálni fog köztük, mert túl sok zene készül ma a "gyárakban", de a gyöngyszemek majd fennmaradnak. Én abban bízom, hogy ezeket a gyöngyszemeket hallgatom.

A pop(uláris) zenét pedig én sem keverném ide. Nagyon messze van a kokakóla egy finom olasz bortól. Az egyik a mekiben egy hamburger mellé elmegy, a másikat pedig éttermekben szolgálják fel.

A Scorpions természetesen cével van; egyszerű freudi, vagy nem tudom milyen, elütés, nem a tudatlanságom tükrözi.

Nem voltak költők? Ez a nemzedék éppen úgy kitermelte a maga költőit, íróit, Kerruactól kezdve Dylan, Sting, Garfunkel, Morrisonon át, mint a korábbi századok. A gond inkább ott van, hogy a zenész költők kifogyóban vannak.
Magyarországnak van egy Ákosa ... a többi néma csend.

[ Szerkesztve ]