No, még egy hozzászólás.

"A szerelem jó, a szerelem fáj,
A szerelem szép, a szerelem fáj..."

Való igaz. Vulkán szerű, mindent elsöprő érzelem. Bárminél jobb érzés, bárminél szebb, és bárminél jobban tud fájni.

Szerintem a szerelmet nem a szép embereknek "találták ki". Mi a fene szüksége lenne egy bombázónak, meg egy tökéletes srácnak szerelemre?
Ellenben a szürke, jelentéktelen egérkék mentsvára lehet.
A legcsúnyább lány is társra lelhet, a legkorcsabb fiú sem marad magányos, ha szívükbe fészkel a szerelem, persze viszonzottan.

Anno pár nap alatt ejtett rabul egy szempár. Kerültem a tulajdonosát, de be kellett valljam magamnak, hogy nem tudok tőle szabadulni. Egy osztályba jártunk, így akár akartam, akár nem, kénytelen voltam megremegni, ha csak megláttam.
Nem, nem volt szép, nem volt bombázó.
Győzködtem magam, hogy ilyen lány nem furakodhat az érzelmeimbe. Sikertelenül.
Győzködtem a többieket, hogy figyu, egész jó csaj ez a *****. Sikertelenül.

A sors elválasztott minket. Fájt a hiánya, de még ma is szép az emlék.

Hoppá, azt nem mondtam, hogy én sem vagyok ideál nők számára...

Jó kis írás, heydaddy, csak így tovább.

[ Szerkesztve ]