A szerelemnél a legnehezebb kérdés, hogy a szerelem=önzőség -e. Mert ugye akit szeretünk, azt mindig magunkkal és magunknak akarjuk tudni. De az a szerelem ha ragaszkodunk hozzá, vagy ha átlátjuk a globális képet és tudunk gondolkozni, hogy mi a jobb a másiknak? Szerintem a szerelem lényege az őrültség, és hozzátartozik egy nagyon erős önzőség. Aki képes a szerelmet, és azt hogy mi a jobb a másiknak kívülről szemlélni, az nem elég önző, ergo nem elég őrült, így nem elég szerelmes. Ez persze a tiszta szerelem. Ebből is látszik hogy az a szerelem, amit mi ismerünk, és mi szeretnénk hogy legyen, egy rendkívül összetett érzés, hisz a klasszikus "szerelem" sok érzésből tevődik össze.