@Ashitaka: Basszus,hol tartana most az űrkutatás ha akár a szovjet holdbázis akár ez a dolog megvalósult volna...

Valahol csak elhatározás kérdése lett volna. Másfelől viszont el kellett volna vonni a pénzt máshonnan. A katonai kiadások szentek és sérthetettlenek voltak (hidegháború ugyebár), marad a többi civil kiadás, infrastruktúra, egészségügy, oktatás, stb...

Már az Egyesült Államokban se lett volna ez egyszerű és eredményes, de a Szovjetunióban pláne nem...

@Lalikiraly: Arról valahol voltak, vannak információk, hogy a töménytelen fellövés, meg kihasználatlan űrállomas mennyibe is került?

Pontos adatok nincsenek, de jelentős összegekbe fájtak. Érdemes megjegyezni, hogy a Cselomej-tervezőiroda annyi Almaz űrállomást (OPSz) és TKSz űrhajót gyártott, hogy még évtizedekkel később is azokat használták fel a Mir és az ISS moduljainak "vázaként". Azért ez nem semmi...

A másik, hogy vajon hány ember dolgozott a különböző programokon?

Ezt még nehezebb megállapítani, mert azt ugyan tudjuk, hogy az OKB-1, majd CKBEM 1970 körül nagyságrendileg 60 000 emberrel bírt, aztán az NPO Enyergia 1980 körül már 80 000 emberrel, de például Bajkonurban az indítóállásokat az 1990-es évekig jobbára katonai személyzet üzemeltette, és az ő látszámukat sehol sem láttam én legalábbis leírva...

Ha becsülni kellene, akkor nagyságrendileg 150 ezer ember dolgozhatott így vagy úgy a szovjet űrprogramon az 1970-es és 80-as években.

Dehát katonák voltak, meg valamitől el kellett gyengülnie az egyiknek. Ki tudja valójában mi lehetett.

A pszichológiai okok figyelembe vétele (onnan kezdve, hogy ergonómia, át az olyan tényezőkön, mint munkaterhelhetőség, alvásmennyiség, zajterhelés vagy az elzártság hatása, és a szociális kapcsolatok durva leépülése) eléggé gyerekcipőben járt. Később is volt példa arra, hogy tartós űrállomás személyzet gyakorlatilag fél éven át harcban állt - általában egymással, de néha a földi irányítással. Sacc per kábé az ISS űrállomás az, ahol már egyre inkább igyekeznek figyelembe venni az ilyen problémákat.

Számomra paradoxon, hogy még a 2007 - 2011 között futó Mars 500 izolációs-szimulációknál is eljutottak oda, hogy csak férfiakból álló csoportot hoztak össze, félve a szexuális zaklatás problémájától (az első, 15 napos izolációs tesztben még volt egy orosz biológusnő, de a későbbi 105 és 520 napos kísérletben már csak férfiak kerültek be).

Nagyon várom Farkas Bertalan sztoriját

Itt csak egy viszonylag rövid összefoglaló lesz róla.
Ha bővebb és részletesebb anyagot keresel, akkor ajánlom figyelmedbe Dr. Remes Péter oldalát.

[ Szerkesztve ]