"Folytatása következik...."
Nagyom köszönöm a sorozat ezen részét is.

A szokásos kiváló minőség, nagyon szépen köszönjük.

De rég vártam már a következő részre! Este el is olvasom!

Köszönöm szépen mindenkinek a visszajelzéseket!

A szokásos ultrakiváló minőség, lehet ez volt eddig leghosszabb rész?

És nagyon szépen bele van szőve az ISS is, aminek nagyon örülök. A folytatásban is hasonlóan lesz, nyilván innentől az ISS-re koncentrálva?

Alapvetően az orosz űrhajózás az ISS-ről szól. Tervek persze voltak (lesznek - mármint a cikksorozatban), európai összefonódások (Kliper, ACTS), saját nagy tervek (Hold körüli űrállomás), meg a rögvalóság (amiről az űrhajózás 2018-ban írtam)...

Remélem, ezt a munkát már könyvként is kiadod, mert ez már oda kívánkozik!

Ismét színvonalas írás, köszönöm szépen!

Két kérdés merült fel bennem:

1. nem lehetett volna a MIR-ből egyes modulokat áttenni az ISS-hez (tudom, öreg a szerkezet) vagy alkatrésznek felhasználni? Persze ehhez meg kell oldani, hogy az alkatrészek átjussanak valahogy...

2. a sci-fi filmekben az állomásoknak/űrhajóknak sokszor van forgó része, ami egyfajta mesterséges gravitációt idéz elő - ilyen létrehozására nem gondoltak? Biztos bonyolult mechanika lenne és folyamatosan fogyasztaná az áramot...

1.: De, elméletben átlehetett volna, sőt, az oroszok eredetileg a Priroda és Szpektr modulokat fel is ajánlották eredetileg oda. Viszont az utólagos átmanőverezés többszörös problémákat okozhatott volna, például a Zvezda nem volt felkészítve eredetileg arra, hogy plusz modulokat fogadjon be. Probléma lett aztán, hogy a Szpektr effektíve "halott" modul volt az ütközés után, a Priroda pedig eredendően főleg a NASA tudományos eszközeivel lett feltöltve, márpedig a NASA nem tartott igényt rá. De a többi modullal is csak a gond lett volna - a Kvant2 zsilipajtajával több probléma is adódott már, például. Ott volt az elöregedés problémája is. Szóval túl sok probléma, túl kevés várható nyereség. Ezért az oroszok az elején azt akarták, hogy majd lesz két dedikált tudományos modul majd, meg egy különálló energia-ellátó torony. Csak aztán erre nem volt pénz...

2.: Évtizedek óta ott van a koncepció, anno a szovjetek és az amerikaiak is akartak (illetve nem csak akartak a Gemini programban) ezzel kísérletezni, de hamar kiderült, hogy ez nem olyan egyszerű dolog - a gyakorlati megvalósítást több tényező a hátráltatja:

-Először is a forgó modul tehetetlenségéből fakadóan az "álló" részre is hatást fejt ki. Erre nagyjából egy jó megoldás van, ha rögtön két forgó modul van (vagy egy modul és egy "lendkerék"), amelyek egymással ellentétes irányban forognak, hogy kioltsák ezeket az erőket.

-A második probléma az emberi test, ugyanis a szervezetünk nem nagyon tud mit kezdeni azzal a helyzettel, hogy jelentős eltérés van a fejünk és a lábunk között tapasztalt gyorsulás terén. Más szóval ha egy kisebb forgó modul lenne, nagyjából 1g mesterséges gravitációval, akkor feltehetően ott folyamatosan rosszul lennének a benne lévők. Lehet játszani azzal, hogy csak szerényebb mértékű mesterséges gravitáció lesz, hátha azt jobban tudja tolerálni a szervezet, ám ennek pontos hatása kérdőjeles. Ahogy azzal is lehet játszani, hogy nagyobb átmérőjű körben forgó modult kell építeni (nem gyűrűt, hanem két kar végén egy-egy lakómodult), de a feltételezések szerint 1g esetéhez alsó hangon 400, de akár 1000 méteres rádiusz is kellhet... Aztán persze az is lehet, hogy pár nap alatt hozzá tudna szokni legalábbis az emberek egy része (ahogy a VR szemüvegek hatása sem ugyanolyan mindenkire, valaki órákig bírja, valaki 5 perc után elhányja magát...).

Egy elemzés szerint ezek a számok: a függőleges tengely a forgás rádiusza méterben, a vízszintes tengely a forgás fordulatszáma a ferde 'g' számok az adott esetben tapasztalt mesterséges nehézkedés mértéke

-Végül problémát okoz maga az is, hogy szerkezetileg hogy oldják meg a forgó modulokat.

A NASA berkeiben is igyekeznek a témával foglalkozni, egy 2011-es bolygóközi űrhajó koncepció (Nautilus-X) esetében a forgó modult először az ISS-en tesztelték volna. Relatíve nem tűnt drágának, a kísérleti modul 140-150 millió dollárba kerülhetett volna. De végül nem valósult meg.

A NASA-n belül egy olyan ág is van, ahol egyszerű forgó ágyakkal kísérleteznek, amelyeknél a fej nagyjából a forgásközéppontban van, és a lábak felé áramoljon a vér. A földi tesztek alapján nem teljesen reménytelen a dolog, és akkor legalább az alvás közben a testtel elhitetik, hogy hat rá nehézkedés...

A forgó modul helyett (űrhajóknál), nem lenne egyszerűbb a belső teret "menetirányba" fektetni? Akkor a hajtómű tolóereje nem garantálna némi gravitációt? Itt a tetejénél látszik jól, az asztalok állásánál . . . (btw spacex . . . ).

Egyszerűbb, de a kémiai rakétahajtómű mondjuk 10 + 10 + 2 percig működik egy Marsra tartó úton, tehát addig lesz nehézkedés rajta. A maradék 3-6 hónapban ugyanúgy súlytalanság lesz rajta....

Köszönöm szépen a választ!
Rávilágított olyasmire, amire nem is gondoltam.

Viszont a további beszélgetéshez kapcsolódva: ha létrejön a Mars út, akkor odáig végig súlytalanságban lesznek az űrhajósok? Leszállva pedig a Mars alacsonyabb gravitációját kapják majd? Hosszú távon egészséges lesz ez?

Viszont a további beszélgetéshez kapcsolódva: ha létrejön a Mars út, akkor odáig végig súlytalanságban lesznek az űrhajósok? Leszállva pedig a Mars alacsonyabb gravitációját kapják majd? Hosszú távon egészséges lesz ez?

A szovjet és orosz űrhajózás történetét taglaló cikksorozatban már olvashattad, hogy 1 éves folyamatos súlytalanságban motívált, napi 2-3 órás testedzést végző űrhajós még képes volt arra, hogy néhány 10 métert sétáljon a Földre visszatérve. Pár hét kellett neki ahhoz, hogy utána már futni tudjon.

Az utolsó kérdésedet előre véve, nem, hosszú távon nem egészséges, de itt több tényezőt is figyelembe kell venni. Mi van, ha lesznek emberek, akik az egész életüket súlytalanságban fogják leélni? Igen, ők már nem térhetnek vissza a Földre, vagy nagyon hosszú rehabilitációra lesz szükségük, fokozatos nehézkedéshez való szoktatással. De ha lesznek emberek, akik ezt bevállalják, akkor miért ne? Én mindig a hegymászást hozom fel, mert sac per kábé minden évben több tucat ember hal meg illetve sérül meg súlyosan, hogy eljusson a Mount Everestre, mégis mennek oda, pedig azon kívül, hogy elmondhatja, hogy na, feljutottam, semmi gyakorlati haszna nincs ennek. Akkor az űrkutatásért bevállalni miért lenne sok efféle veszélyeket bevállalni?

A Mars kérdésköre azért is érdekes, mert Musk egy nagyon markáns és zavarba ejtő, ugyanakkor logikus dolgot mondott az IAC2016-on: akik a Mars kolonizálására indulnak, azok egy irányba mennek. Feltehetően soha nem térnek vissza a Földre, számukra a Mars lesz az új otthon. Innen nézve "mindössze" az odaút időtartamát kell elviselni, aztán jöhet a Mars alacsonyabb gravitációjához való alkalmazkodás. Ahogy az elején írtam, a Marsig tartó út elviselése nem okozhat problémát, hiszen nagyjából bármelyik forgatókönyvet is nézzük, az egy év betakarja (egyébként 90 nap szokott lenni a "gyors" út, amit például Elon Musk is propagált, és 270 nap a "lassú" út, ami ionhajtóműves vagy más, kis gyorsulású, de hatékony meghajtással való utazásra vonatkozik), vagyis túl lehet élni, el lehet viselni....

Köszönöm ismét a remek cikket.

Köszönöm ezt az írást is, most fejeztem be!

Az emberiség jövőjét pedig szerintem nem csak konzervatív emberek fogják építeni, simán lehet, hogy mondjuk cyborgokká lesznek sokan. Nagyban megváltozhat a testünk az elkövetkező 50-100 évben. Ilyesmikkel tele a YouTube, és számomra ezek egy érdekesebb emberi jövő első lépései. Ezt szinte mindenki látta már, de fölösleges is reklámozni... -vannak persze alap dolgok, amiken talán még sokáig nem juthatunk túl, mint a hús-vér emberi agy -ami azért kiegészíthető és feljavítható-, de a testünk jelentős része hamarosan átalakulhat, ha bevállaljuk.

[ Szerkesztve ]

Köszi, megint nagyon jó lett

Amúgy tök vicces, hogy bármilyen scifiben, ahol űrhajóbelsőt látunk tök rend van, legtöbbször valamilyen steril fehér környezet, patika tisztasággal. De még azokban a filmekben is, ahol amúgy valamilyen szinten mocsok van meg rozsdás lépcsők stb, ott is viszonylag rend van, ehhez képest a valóságban meg tök zsúfolt kupleráj az egész

Itt (is) különbözik a valóság és a scifi.
Ott van azért több "ha". Nagyon sok minden lehetett volna / lehetne másként is.

Ha az oroszoknál nincs állandó (súlyos) pénzhiány, nem jön közbe ütközés és tűz, akkor vélhetően másképp nézett volna ki a Mir belseje (még akkor is, ha a saját űrrepülő programra már nem jut). Bár ez esetben nem biztos, hogy beszálltak volna az ISS-be. Ha mégis, néhány modullal több lenne fent...

Ha az USA-ban nincs a Columbia katasztrófája, másképp nézne ki most a még nagyon megvágott ISS is (az U.S. Hab tutira, a CAM jó eséllyel az ISS része lenne).

Hát return jegy nélkülnem tudom milyen őrült vág ebbe bele. A kismillió feltétel melett egy olyan pszichológia alkalmasság kell amit nem tudunk felmérni. Nem hiszem el, hogy azzal a tudattal nem kattan be valaki, hogy nincs többé világ, csak az amit épít. (Vagyis amire erőforrás/anyag van). Persze, mind úgy gondoljuk, hogy kinek hiányozna ez a szutyok, de valójában ez nem így megy.
Talán valamilyen antiszociális személyiséget eredményező defekt nagyon is előnyös lenne, normális ember biutos beleőrül. Főleg, hogy fel sem tudja kötni magát.
Talán a társadalom teljes kizárásával nevelni gyerekeket csak erre a célra? Nagyon beteg gondolat, de Kínában bármi (!) belefér, ha emberanyag kell.
Nehéz ügy, morálisan, erkölcsileg, mindenhogy... Pl szaporodnak a kolónián, gravitáció hiánya hogy hat a magzat fejlődésére, ha nem jól sikerül, mi lesz vele, aaa nagyon nagy topik ez...

Hát return jegy nélkülnem tudom milyen őrült vág ebbe bele.

Miért olyan extrém dolog ilyesmit feltételezni?
Vannak, akik évtizedek óta élnek az Anktartiszon. Nem őrültek meg, nem lettek pszichopaták...