Nekem ezekben nincs szerencsém. Egyiknél a felsoroltakból csak általam hozott lemezzel hajlandóak demózni, (ez kétszer is megesett) a másikban nem győztem kivárni, hogy rám kerüljön a sor (sor alatt értsd, valami havernak mutogattak egy monitort. negyedóra után kijöttem). Előre be kell jelentkezni, időpont egyeztetés miatt, stb stb. Valahogy olyan érzésem van ilyen helyeken, hogy ezeket a sznobizmus lila felhője lengi körbe.
Ráadásul, a profiljuk, áraik nem is egyeznek az átlagemberek igényeivel. Nem mindenki akar hányendnek kikiáltott minőséget a PC mellé. Erre valóak az áruházak polcain fellelhető csájnai cajgok, amiről írt a srác, és amire reagáltam.
A hányendsókon az utóbbit kivéve kinn voltam. Mindig ugyanazok állítanak ki már évek óta, szinte ugyanazzal a cuccal. Újdonság nem igazán van. Viszont rettenetesen túlárazott, dizájn orientált (némelyik hányadék) termékek, amik köré mítoszokat próbálnak szőni, akadnak dögivel.
Hogy lehet úgy zenét hallgatni, hogy állandóan ki-be járkálnak, balra hátul tudsz esetleg leülni, (pont sweet point ) az akusztika borzalmas, (teletömve emberekkel egy 15m2-es szoba) és mindenki csak a dájánakrált nyomja. Ebből aztán le lehet vonni a következtetéseket egy rendszer hangjáról.
Ezek a sók, mondjuk nem is ezért vannak, hanem azt a célt szolgálják, hogy felhívják a cégek a figyelmet magukra. Az ott hallottak abszolúte nem mérvadóak. Repkednek a milliós tételek, a fellengzős dumák, meg egymás rendszerének ajnározása. Egy idő után majd belefáradsz, és unalmassá válnak ezek a dolgok.