Szóval aki betartja a szavát az férfi, aki nem az fiúcska? Érdekes gondolat menet. Amúgy mondták már, hogy nem szép dolog elítélni a másikat?

Tök mindegy hogy fiú vagy lány, gyerek vagy felnőtt, az egész világ egyre trehányabb és megbízhatatlanabb.
Legyen szó munkáról vagy emberi kapcsolatról, a beleszarás , a sunnyogás, a hazudozás megy.
Bízni nagyon kevés emberben lehet manapság, és azokat meg is illik becsülni.

Nevelés ma már nincs. Ha egy gyerek korrekt és szófogadó az már csodaszámba megy. Nem a nemek harcáról van szó itt már, hanem az egész nemzedék magatartásáról.

Engem még tisztességre neveltek, és mindenki aki korrekten akarja élni az életét az sokat szenved a rossz embereknek a szemétségétől.

[ Szerkesztve ]

Ez akkora egy fasság, hogy nem szép dolog elítélni a másikat. Miért ne lehetne? Aki hazudozik, azt hadd ítéljem már el érte.

[ Szerkesztve ]

Mivel az írás a megbízhatóságra van kihegyezve, pontosan az van, hogy a férfi betartja a szavát a fiúcskától meg nem várjuk el. Illetve az írás többször is kitér arra, hogy ez valójában nem nemfüggő.
Hogyha valaki felelőtlenül ígérget, ne adj isten hazudozik, az bizony el is kell ítélni.

Ez egy blog, leírta a tapasztalatait és véleményét. Lányok itt amúgy sem nagyon szoktak lenni, úgyhogy tök jó, hogy ilyen is van. S nem kell ide semmilyen gender-semlegesség, ilyen módon legfeljebb egy pánszexuális osztaná meg a tapasztalatait.

Lehet, de azzal sem értenék egyet. Az meg nem megoldás, hogy te pont ugyanezt csinálod, a ló túlsó oldaláról.

"Van olyan is, hogy pl. egy párkapcsolatban egy pasi megígéri, hogy megváltozik."
hint: ha képes lenne megváltozni, akkor már meg lenne változva és nem kéne ígérnie.

Szóval túl sok fiúcskával ápolsz túl közeli kapcsolatot.

Szerinem ezeket csak azert latod igy, mert most mar felnottel es feltunik az ilyen. Nem lehet hogy ezek amikrol beszelsz mindig is jelen voltak, de eddig teged sem foglalkoztattak?

Érdekes bejegyzés, mondjuk számomra kissé kicsit furcsa a beskatulyázás, aszerint hogy a megbízható a "férfi" a nem megbízható pedig a "fiúcska", ennyire nem tenném oda a jelzőket, vannak felelősségteljes gondolkodású emberek, és vannak akik nem ilyenek. Előbbieknek van tartásuk és törekednek arra hogy amit igértek betartsák, utóbbiaknál ez nincs meg. A nőiesség, férfiasság, külső jegyeken alapul, míg a megbízhatóság belső érték. Minden tisztelettel...Szerintem.

Igen, már mondták. Nem is ítélek el senkit, de aki nem megbízható, az nem felnőtt, felelős gondolkodású valaki. A felnőtt emberek nem hazudoznak, hanem vállalják a felelősséget azért, amit tesznek, és ha megígérnek valamit, azt be is tartják. Aki hazudozik, és másra keni a felelősséget, az lelkében még nem nőtt fel, tehát nem mondható férfinak vagy nőnek.

Az írásnak az a célja, hogy kiírjam magamból a feszültséget, és megpróbáljam nem túl nőies módon elküldeni a hazudozó kis férgeket oda, ahova gondolom. Elvégre is finom úrihölgyként ez nem illik hozzám. Mellesleg pedig én mindig próbálok mentséget találni arra, hogy valaki miért nem teszi meg azt, amit megígért.

Nekem az esetek többségében fiúcskák szoktak hazudozni bizonyos általuk elképzelt események valóra váltásának reményében.

Amint arra Geri Bátyó is rámutatott, leírtam azt is, hogy úgy tudom, hogy a nőneműek ugyanezt csinálják, de mivel én ezt nem tapasztalom, nem is írhattam le.

De, biztosan lehímsovinisztáznának. Szerinted én hányszor kaptam meg, hogy feminista vagyok? Pedig nem vagyok az, és a véresszájú feministáknál jobban szerintem senki nem ártott a férfi-női egyensúlynak.

Egyetlen fiúcskával sem ápolok túl közeli kapcsolatot. Nem jól tűröm, ha egy méteren belül van olyan valaki, akit nem becsülök emberileg. Sok női személy mindenkivel pusziviszonyban van, nekem összesen két ilyen férfi van az életemben, és mindkettőt több, mint 6 éve ismerem, és mindkettőt van szerencsém barátomnak nevezhetni. Szerintem ez nem feltűnő léhaság.

"van olyan is, hogy pl. egy párkapcsolatban egy pasi megígéri, hogy megváltozik"

Ez mindkét irányból nagyon rossz kezdés. Mert azt jelenti, hogy nem fogadják el, másrészt pedig önfeladáshoz vezethet, ami megint nem jó.

@Domonkos: +1

Ez abban az esetben igaz, ha valami olyan változás, ami a személyiségével ellentétes, de ez nem mindig van így.

Saját példámat tudom mondani. Az ex-feleségem eléggé megnyomorított lelkileg. Az utána következő párom olyan dolgokat kért, ami a normális élethez és a normális viselkedéshez vezetett vissza. Persze ez extrém eset.
De ennél sokkal egyszerűbb, hogy megkért, magam után ne csak a wc ülőkéjét, hanem a fedelét is hajtsam le. Megtettem. Párszor rám kellett szólnia, mert nekem ez nem volt fontos, de pont ezért odafigyeltem, mert neki viszont igen.

Lehet hogy úgy van, és amiatt ... Gondolkoztam rajta de nem jutok dűlőre. Nálam idősebb, tapasztaltabb emberek is ezt érzik. De az is lehet hogy az idő múlásával kevésbé toleráns az ember.

Szerintem a férfiassághoz és a nőiességhez is erősen van köze a belső értékeknek. A srácoktól úgy tudom, hogy lehet akármilyen szép és csinos egy lány, ha amint kinyitja a száját, az élettől is elmegy a kedvük. Ha csak nézegetni akarja az ellenkező neműt az ember, akkor viszont valóban nem számít, hogy pl. van-e agya vagy nincs.

Aki nem gondolkodik felelősségteljesen, legalább önmagával szemben, az még nem felnőtt, mert a felnőttek felelősséget vállalnak a saját dolgaikért. Pl. ha én elrontottam valamit, nem kenem másra, mert az az egyszerűbb. Egy minden szempontból felnőtt embernek van önkritikája, és ha hibázott, tud bocsánatot kérni. Ha konfliktusa van valakivel, megpróbálja megbeszélni, ahelyett, hogy duzzogna vagy a szőnyeg alá söpörné a dolgot. Ehhez viszont mindig két ember kell. Sajnos ismerek olyanokat, akikkel nem lehet megbeszélni a problémákat, mert egyszerűen nem alkalmasak vagy hajlandóak rá.

Az én szememben a férfi megnevezést ki kell érdemelni, és ez nem kor függvénye. Az, hogy valaki nő, ugyanúgy nem azon múlik, hogy hogy néz ki, vagy hogy hány éves. Az én olvasatomban pasik és csajok vannak. Ismerek összesen 5 férfit és 4 nőt. Nem nagy létszám, de ők tényleg azok (mármint nekem). Jó eséllyel mindenki máshogy értékeli, hogy ki az igazi férfi és igazi nő, mivel különbözőek vagyunk, mások a tapasztalataink.

Mielőtt még felmerülne a kérdés, én nem vagyok igazi nő. Nem öltözöm nőiesen, nem festem magam, és a kötelezően elvárt női magatartásformák barokkosan távol állnak tőlem.

Sajnos én is azt tapasztalom, hogy a mostani fiatalok és fiatal felnőttek nem kaptak nevelést. Nem azt mondom, hogy mindenki ilyen, de sajnos a többség (De az is lehet, hogy csak hangos kisebbség, minden esetre az ilyenek vannak szem előtt).