A nők mindig is az alfa hímet akarják. Aki falja a csajokat egymás után, aki ki van gyúrva, stb. Aztán mikor megkapják, azt várják ugyanattól a pasitól, h maradjon vele otthon. A dolog meg sajna nem így működik.

Ez nagyon is érdekes téma, barátommal sokat beszélgettünk róla, de nem szeretnék senkit beskatulyázni vagy tipizálni, főleg nem a blogírót.

Ami a lényeg és nagyon jól meglátta, hogy a női egyenjogúság elérésében (V)ivott harcban valami sántít, nem is kicsit, mégpedig az előjogokat meg szeretnek tartani, de közben arra is pályáznak hogy egyenlőként kezeljek őket.
Ha egyenlőek vagyunk nincsenek kiváltságok, ha kellenek a kiváltságok, nem vagyunk egyenlőek, vagy mindkét félnek vannak kiváltságai és úgy vagyunk egyenlőek.

Persze ez így túl egyszerű, de megfigyeltem, egy no megpofozhat egy férfit, míg a férfi nem üthet vissza.
Ezt egy ember játszotta el velem, és visszakézből kapta ugyan úgy a taslit, nem büszkeségből mondom, hanem reflexből történt magam sem számítottam rá

Azóta sokkal okosabb lettem és el tudom kerülni az ilyen szituációkat nagyon messze.

Barátom kidobóként dolgozik, amit szokott mesélni egyszerűen felháborító, a lányok olyan mertekben lerészegednek a szórakozó helyeken, hogy mar undorodik tőlük, mert olyan módon viselkednek. Persze az olyan férfiaktól is undorodik, de itt jön ki a különbség, a férfiak félnek tőle, mert tudjak, ha először ütnek arra választ kapnak, de a nők nem félnek. Provokálják, nem kicsit, az egyik lány addig merészkedett, hogy megfenyegette, hogy megpofozza(ki akarta tessékelni mert részeg volt), erre a barátom annyit mondott: Ha megütsz akkor én is megütlek. Erre a lány kiakadt, hogy Őt aztán nem ütheti meg senki.

Ez csak egy példa sajnos a feminizmus tévútjaiból.

Es igen is egyenlőként kezelem a nőket, és milyen érdekes, asszonykám mindig érdeklődik, mit hogyan kell csinálni, mert legközelebb O akarja csinálni. Mert érdekli, nem várja el hogy megcsináljak valamit, inkább tudni akarja hogyan tudja maga megoldani.

Itt jon a hallgatólagos megállapodás, amit O jobban tud azt hagyom csinálja, amit én jobban tudok az én csinálom, de nem jelenti, hogy nem segítünk egymásnak

Talán ennyi a lényeg, nem elvárasok vannak egymással szemben, hanem egyetértés, és elismerés.
En megértem hogy amin keresztülment, nem engedi meg neki hogy olyan fizikai munkát végezzen amit nekem semmi, O megérti sokszor egyszerűen mentálisan annyira zokni vagyok a nevemet nem tudom leírni. Ha kedvem van főzni főzök, takarítani kimondottan szeretek, megbütykölni barmit ami nem működik az kihívás
Leány szeret takarítani, főzni, tanulni, és kutatómunkát végezni. Programot szervezni nagyon tud.
De kimegy a kertbe rendbe rakja, ha van ideje, stb.

Nem kell egy szerephez rögzülni, és nem kell a másik bizalmával visszaélni

Az hogy mi a szexuális vonzódás az személyenként eltérő, nekem sem jönnek be az agyonsminkelt cicababák, mert a smink annyit tesz nincs önbizalmuk, hiszen nem érzik elég szépnek magukat SZVSZ!

Aki smink nélkül szép az elfogadta magát, meg ha aknás a bőre is. Azt kellene megérteni a legtöbb dolog ami külsőnket illeti nem nagyon befolyásolható(nem el hízásra és STB gondoltam, úgy álltálában a fej alakja, vagy bor szem színe). Ezt vagy elfogadjuk, vagy küzdünk ellene, de ugye miért küzdünk ellene?

Ez mar egy másik topik

[ Szerkesztve ]

Szerintem az első kör a külső. Ha nem tetszik, akkor nem tetszik. Ha valami/bármi nem fog meg, akkor nem fog menni. Ettől még lehet tök jókat beszélgetni, de ha nincs meg az a bizonyos ismeretlen tényező, akkor más nem lesz belőle. Soha nem értettem, hogy ezt miért nem ismerik el az emberek.

Kockás ing, farmer, bakancs.

Elképzeltelek, ha 77-es lennel azt mondanám a nővérem vagy
Igaz O csak 155 magas

Nem osztom.

Ha elszakad egy ruham,nem megtanulok varrni, hanem megkerek egy not,aki mar 150x csinalt ilyet,hogy az en 20 perces szenvedesem helyett 1 perc alatt zavarja le.
Ha uj muszaki eszkozt kell bekotni,vagy szoftvert telepiteni, akkor pedig szivesen csinalom meg a holgy helyett,mert ami neki tobb perc,ora google,az nekem nehany masodperc.

Nyilvan sok ferfi tud varrni, es sok no van otthon itban,muszaki teren,de szerintem ez igy mukodik,es jo is.

Nem arról van szó, hogy saját magamnak nem találok férfit. Az a gond, hogy úgy általában nem látok mostanában igazi férfit, ami elég szomorú.

Amikor lila szerelmes voltam, akkor sem festettem magam, mert az már nem én lennék, és mint az fentebb említettem volt, átváltozni senki kedvéért nem fogok.

Egyetlen megbízhatatlan férfit sem ismerek, mert aki megbízhatatlan, az az én szememben nem férfi. Szerintem félreértetted, amit írtam. Én nem saját pasikról írtam, hanem úgy általánosságban. Az utóbbi pár kapcsolatomban (15 évre visszamenőleg) egyetlen megbízhatatlan pasi volt, de az meg az én hibám volt, hogy nem ismertem fel időben, hogy nárcisztikus a kis drága. A többi (kemény kettő darab) megbízható volt, aranyos, kedves, figyelmes stb.

Nem szeretem a klasszik férfiakat. Túl egyszerűek, már bocsánat, ha ezzel megbántok valakit. Én a gondolkodó, jó fej, jó humorú embereket szeretem.

Semmiféle kapcsolatról nincs szó. Ismerősökről van szó. Nyilván ha vis major miatt nem sikerül teljesíteni egy ígéretet, az teljesen más lapra tartozik. Az simán előfordulhat bárkivel.

Igen, én is így látom. A sokat hazudozó, a másikat napi szinten szidó kollégának előbb-utóbb hinni fognak, pusztán azért, mert folyamatosan mondja a hülyeségeit, és ez marad a főnök fülében. Sajnos több ilyet hallottam.

Ezt hívják barternek. Én másképp szoktam eljárni. Ősszel leszakadt a kedvenc plédemről a szegély. Megkérdeztem a mosodás nénit, hogy vállalnak-e varrást is.
-Persze.
Fizettem pár fityinget és ennyi. Ilyen piti dolgokkal nem zaklatnám egyik ismerősömet, barátomat sem.

De, ha már a barter a téma, nagyon kíváncsi lennék arra, hogy a nők hova teszik, hogyan értékelik fejben az ilyen bartereket:

"Nekem még tavaly megígérte egy ismerős (aki mellesleg arra gyúr, hogy megfektessen ), hogy majd ő elintézi a kerékcserét a kocsimon."

[ Szerkesztve ]

Semmi nem férfi alapszolgáltatás, de ha valaki felajánlja, akkor nem fogom elutasítani. Nem kértem egyiket sem, az ismerőssel beszélgettünk, és szóba került, hogy nekem még nyári gumim van, erre ő felajánlotta, hogy elviszi kicseréltetni, mert ráér. Azt meg teljesen önállóan vette észre, hogy nem jó a zár, mivel vacakoltam vele, mikor nyitottam a kaput. Ezek egyáltalán nem alapszolgáltatások, de inkább férfias dolgok, amit mondjuk egy párkapcsolatban a férfiak szoktak csinálni. Mivel nem élek párkapcsolatban, egy jó ismerős felajánlotta, hogy megcsinálja. Tényleg olyan rohadt nagy bűn, ha elfogadom az ajánlatot? Ha meg nem csinálja meg, akkor ne ajánlja fel. Ilyen egyszerű.

Ez mellébeszélés. Nem azt írtad, hogy "lehet, hogy szeretne tőlem valamit". Az "arra gyúr, hogy megfektessen" kijelentés már bizonyosság. Annyit pedig biztosan tudsz már a pasikról, hogy az ilyen szándék nem a mellékes, hanem a fő motiváció. Kiterítette a lapjait (ami nagy hiba volt részéről), várja a visszajelzést. Innentől három dolgot tehetsz:
1.: Elhárítod a felajánlást.
2.: Belemész a barterbe és teljesíted az ellenszolgáltatást (ha nem akarsz vele, mint férfival kapcsolatot, akkor sztem ez egyenlő a prostitúcióval).
3.: Belemész, aztán Bóbitást játszol:
"Bóbita, bóbita játszik,
Szárnyat igéz a malacra,
Ráül, igér neki csókot,
Röpteti és kikacagja."

Ez utóbbitól a pasi pontosan úgy fogja érezni magát, mint a Bóbita kikacagott, szárnyas malaca.
Szóval, szted melyik lenne a helyes választás?

[ Szerkesztve ]

Nagyon nem értek egyet azzal, amit ma egyenjogúság néven hirdetnek. Igenis, ha lenne pasim, akkor ő kicserélné a kereket a kocsin, és megszerelné a zárat, mert jó eséllyel neki könnyebben menne, mint nekem. Én meg megcsinálnám a vacsit, áthúznám az ágyat, felvarrnám a gombot stb. Ez a ma divatos mindenki csinál mindent szerintem hülyeség. Elveszi azt a különbséget, amitől igazán jó lehetne egy párkapcsolat. Azt teszi tönkre, hogy a nő igazán nő, a férfi pedig igazán férfi lehessen. Pont nem érdekelnek a mostanában divatos maszlagok. Mondom ezt úgy, hogy én simán megoldom egyedül is az életemet, és nem szorulok rá senkire.

Aztán ha tényleg mindent megcsinálok magamnak, akkor meg indul az a hiszti, hogy nem tud férfi lenni a fiúcska, mert én megoldok mindent egyedül, rá nincs szükség.

Eszembe nem jutna megütni egy pasit. Kivéve, ha védek valakit vagy magamat.

Mondhatjuk, hogy szépen leírtad, amit én is gondolok erről a témáról. Jó látni, hogy vannak még olyan emberek, akik nem hagyják magukat megvezetni a mindenféle éppen aktuális hülyeségektől.

Nem vagyok 77-es, és picit túnőttem a 155 cm-t.

[ Szerkesztve ]

Egyenjogúság van, s ez jó is. Az a baj, hogy egyenlőséget akarnak, ami ugye lehetetlen.

"De, ha már a barter a téma, nagyon kíváncsi lennék arra, hogy a nők hova teszik, hogyan értékelik fejben az ilyen bartereket:"
Kb. az szokott lenni, hogy "vegre latom a fiam,unokam. boldog vagyok,meg is etetem".
Nekem sem szokott terhet jelenteni,ha at kell mennem a csaladnak segiteni.

Egyebkent a legmelyebb baratsagnak is van barter jellege.
Ha csak az egyik fel ad,a masik kizarolag kap,az nem lehet baratsag.

Nyilvan itt nem arrol van szo,hogy listat vezetsz,es ha ket szivesseg elonybe kerulsz,akkor behajtod a legjobb baratodon.
Viszont akinek 3x segitettel koltozni,o pedig funyiras miatt nem er ra,amikor neked kell,akkor lehet,h seggbe is rugod

[ Szerkesztve ]

Nálunk otthon is egyenjoguság van, én is takarítok, főzök stb. De mikor jön a betonozás, meg a kocsi takarítás, az már férfi munka.

[ Szerkesztve ]

A család az egy kicsit más kalap. Én akkor ajánlok fel szívességet, ha látom, hogy az illető bajban van, valamint akkor, ha nem várok érte semmilyen ellenszolgáltatást. Ha kérik a szivességet, az már barter.

En fogalmazok rosszul,vagy Somatom nem beszel magyarul?

Mi a kerdes?
( :

Azért tetszik, hogy nincs komoly párkapcsolatod, de megmondod, hogy mitől jó egy párkapcsolat.

A helyzet az, hogy semmi köze nincs ahhoz, hogy mi az otthoni munkamegosztás. A legjobban az működik, ha mindenki azt csinálja, amit szeret. Amit meg senki sem szeret, azt meg beosztják egymás között. Ez lehet a klasszikus felosztás is, de teljesen jól működhet bármi más is.
Én nem érzem magam férfinak attól, hogy kicserélek egy kereket, de attól sem, ha felfúrok egy polcot. (Bár itt megállnék egy pillanatra, mert eddig az is elég volt hozzá, hogy felelősséget vállalok és nem ígérgetek.)
De szerintem nem sok nő érzi magát nőnek attól, hogy kitakaríthat. (Ha valaki mégis és hiánya van, várom szeretettel.)
Főzni meg szeretek, így ha ki akarsz túrni a konyhából, akkor nem lennénk jóban.

Amúgy szólok, hogy a hímnemű emberek döntő többsége nem tud zárat szerelni. Az ügyesebbek alapvető hibákat felismernek, szétugrásos jellegű hibákat orvosolnak, de inkább a régi zár ki, új zár be 'javítást' tudják csak alkalmazni. Rengetegen még ennyit sem. Modernebb zárakat meg senki nem szerel.