Az alvással töltött időre gondol (véleményem szerint).

'...és akkor még nem beszéltünk az orvosilag éveken át életben (?) tartott emberekről. "

Én igen, csak nem mondtam ki. A 60+ korban az egészségügy fejőstehenei az idősek. Addig lehet operálni őket, amíg bele nem halnak. A németeknél 10-16 simán belefér. Gyomorszondás etetéssel még 1-2 évig félholt állapotban lehet tarthatóak. Egészen addig amíg a szív izomzata már képtelen a következő adag vért továbbítani. Ekkor már már a legmagasabb gondozási szinten vannak. Havi 4-5 ezer euró költséget jelent, luxus ellátás nélkül. Miután nem elég a nyugdíj, a maradék megtakarításokat felélve, az állam fizeti a költséget.

Ó, na erre nem gondoltam.

Hát ha lehetne választani már most azt mondanám 65-70 ev nekem bőven elég ebből a tébolydából.

Ha azt sikerül megélni relatíve egyben azzal már megelégszek.

Ami a legfontosabb számomra, amit eddig tapasztaltam a jót és rosszat, tudom mindig lehet más,és semmit sem tudok ahhoz képest amit tudni lehetne, de valahogy mar-mar immunis vagyok a negatív kilengésekre.

Ez a fajta érzéketlenség zavar, mert kiterjed mindkét irányba, de tudom, semmivel sem jobb az ellenkező állapot sem.
Egyfajta önámításnak elem meg ami nem biztos hogy jó

én több vagyok, és ilyen gondjaim sincsenek, mégsem szeretnék túllépni az ötvenen, remélem a jóisten' gondoskodik róla ( : az én fajtámnak nem való az öregség bár kár lenne értem...

Az 50 csak akkor öregség, ha úgy élsz

Vannak ilyen fijatalítáó krémek a tévében, miért nem veszel olyat akkor?

Élni szerintem mindenki szeret, ami sz.r az a lassú halál, pl. ha lebénulsz és gondozásra szorulsz, nyilván ennek is különböző szintjei vannak de én nem szeretnék senkire se utalva lenni ilyen szinten. Az már nekem szenvedés lenne és akkor már inkább a gyors halál, ugyanez igaz a fiatalabb évekre is, ha valaki azért vállal egy sz.r munkát, hogy a számlákat fizetni tudja amit azért fizet, hogy dolgozni tudjon na az borzalmas, amellé kell valami cél vagy megőrül az ember, tanulás egy jobb munkáért vagy elköltözni egy jobb országban ahol hasonló munkával több szabadidőd marad stb. Érdemes ezt a videót megnézni, nagyon fején találta a szöget [link]

Élni szerintem mindenki szeret, ami sz.r az a lassú halál, pl. ha lebénulsz és gondozásra szorulsz, nyilván ennek is különböző szintjei vannak de én nem szeretnék senkire se utalva lenni ilyen szinten

Ezt gondold tovább amíg élsz minden fizikai szellemi korlátozás nélkül, akkor is a másokra vagy utalva nem kicsit
Amikor körülnézel, és egy gumis nem tud jó forgásirányba felrakni 2-2 gumit, vagy az autószerelő nem képes meghúzni a leeresztő csavart, a villanyszerelő nem érti az alternatív kapcsolást, és így tovább, akkor MINDENT magadnak kell megcsinálni.
Ezert nincs idom semmire és ezert tébolyda az egész(Hiba keresek annyit hogy megélek belőle kényelmesen sőt, nem merek belevágni pl egy ház építésébe, de megvételébe sem, mert tudom mit kapnék), mert amit nem csinálhatok meg ilyen olyan oknál fogva, azt le kell ellenőriznem, és tépni kell a hajam.

Es csak rosszabb lesz.(Leonard Cohen majdnem el találta az I'm Your man c. albumán, nem Democracy hanem Idiocracy is coming to the USA)

... akkor is a másokra vagy utalva nem kicsit

De ez miért baj? Az ember mindig csak csoportban létezett, ennek a mérete persze változó lehet. Sőt még az úgynevezett magányos hős is a létező társadalom perifériáján él, használva annak lehetőségeit és előnyeit.

Ezzel tisztában vagyok de ez nem ugyanaz mint amikor valaki más köti be a cipőfűződ vagy törli ki a feneked mert te már nem vagy képes rá.

Nincsenek eu-i problemaim, velem szuletetteken kivul amik eletkorra nem feltetlen vannak kihatassal, meg a fogaimon kivul amivel megajandekoztak a geneim ( :
Addig erzem jol magam, amig 6 kan nemnaponbarnult' egyen kozt is ugy megyek el, h ok allnak felre, ha mar nekem kell, az nekem nem elet egyebkent is tul sokat lattam mar ebbol a vilagbol, es sajnos jobb nem lesz, de amig itt vagyok elni szeretek, nagyon is

Dr. Romano
Nekem vodkat mondott az orvos, azzal kenegessem a nyelocsovet ( :

Sokaknal ott a legnagyobb gond, h elfelejtik a lenyeget, van egy kerdes, amire ugy tapasztaltam a valaszadok 95%-a nem tud valaszolni, igy-ugy korulirja, bizonyos aspektusbol megkozeliti, csak a lenyeg marad ki
Anno en sem tudtam megfogalmazni a valaszt, egy holgyemeny vezett ra, es mosolyogtam magamon, h nelkule nem tudtam volna megfogalmazni
Mi ertelme van az eletnek?

"Mi ertelme van az eletnek?"

Amilyen értelmet adok neki, amennyiben igénylem ezt az értelem-adást. Legjobb esetben -az nálam sem volt- a legszerencsésebbek eleve értelmetlennek tartják ezt a fajta kérdést, mivel a létezésük mindig egyértelműen és megkérdőjelezhetetlenül nem csak igazolt, de pozitív állapot is számukra. Akkor meg ugye minek is kérdeznének ilyen számukra vett hülyeséget...

Itt nem igenyrol van szo, hanem egy kerdesrol
Kivancsi vagyok milyen valaszok jonnek

Sajnos egyre több, s növekszik az időskori kognitív hanyatlásban érintett szeniorok száma. ("Demencia", de ezt inkább kerülni szoktam.. ). És ott tényleg kérdőjeles: mi értelme is van ennek? Már előrehaladott stádiumban, mikor se a családtagjait nem ismeri fel, a gondviselőt, gondozót megharapja-karmolja az illető, teljesen kifordult emberi mivoltából-korlátaiból. Önellátásra már képtelen, de leterhel magával egy egész családot.

Mennyire érdemes itt feltétlen ragaszkodni az élet minél tovább történő meghosszabításához? Nem lenne mindenkinek jobb 'elengedni'? Vajon az érintett, ki már teljesen másokra van utalva, s nem is tudja, mi történik, hogy éli meg ezt? Annyira "élvezi"? Vagy szenved?

Lehetne-e jogot biztosítani azoknak az előrehaladott korú embereknek, akik a leépülés jeleit érzékelik már magukon (eg.: eltéved, keresi a szavakat, már hátráltatja a mindennapi cselekvéseiben (vásárlás, családdal való interakciók..) . Hogy megválaszthassák, mikor szeretnének búcsút mondani ennek a világnak?

Nem kevés terhet venne le a családokról, ápolókról. Kicsit ingoványos talaj ez, de na. Az öregedő társadalom ezt is felszínre hozza..

Itt nem az a baj, hogy a társadalomra vagy utalva, hanem az, hogy a társadalom egyre kevésbé tudja ellátni a feladatait.
Így az egymásra épülő rendszerek egyre jobban inognak, mert ugye a magasabb értelmi színvonalat kívánó munkák, nem működhetnek az alap pillérek nélkül, de azok létrehozása karbantartása egyre nagyobb probléma, mintha kihúztuk volna az alapot a ház alól

Ez ütközött ki a legjobban, de mint mindig, lehet bennem van a hiba

Valahol ugyan az, persze az egyiknél szegyen érzeted van, mert közvetlenül veled történik a privát szférádban, míg a másik esetben egy körrel távolabb SZVSZ.

Vagyis ha TE (nem személyeskedés) szar munkát csinálsz valakinek, vagy neked csinálnak szar munkát, pénzbeli ellentetézés van, míg amikor elered azt a kort TE már semmit nem ellentételezel személyesen ami ami ugye a másik fele a problémának(Gondolj arra amikor a dokinál végbéltükrözés van, megalázó neked, megalázó a dokinak, de a pénz ezeket a dolgokat elsimítja, és tudod fizettél érte kb ilyen meglátásban értem)