"Nem azért mert depressziós vagyok, hanem a józan esz miatt."

A józan ész is csak egy kulturális keretrendszerben értelmezhető, és pont emiatt ez sem racionális.

Hat kérlek itt a probléma a kulturális keretrendszer változásával a józan esz definíciója is változik, vagyis En nem vagyok normális, de erre büszke vagyok és józan észből sem jutott sok, mert az új definico pont az ellenkezője a régi definíciónak

Ezekhez az agymenésekhez milyen szereket használsz?

"látni rengeteg önpusztító embert, akik nem elég bátrak("Belenevelt" életösztön) meghalni, de az élethez sem tartják jónak magukat. "

Szerintem is így van.

"Ha most megkérdeznének, ezzel a tapasztalattal, azt mondanám, hogy nem szeretnek létezni, nem szeretnek megszületni.
Nem azért mert depressziós vagyok, hanem a józan esz miatt."

Az én józan eszem szerint lehet szuper élmény a létezés, ha nem is mindig az, illetve egyénfüggő, kinél mennyire jön/nem jön ki pozitívra a létezés értéke.

Legjobb tanács szerintem depressziós embereknek a test feljavítása, kondiba hozása. Ha van az embernek egy életre nagyon alkalmas teste, sokkal több az esély arra, hogy élvezni is tudja majd az életét.

Amúgy jók az ilyen bejegyzések, kicsit feldobják az oldalt.

"Az első problémám az, hogy nincs viszonyítási alapom, hiszen nem tudom milyen nem élni(Bár annyira nem lehet rossz hisz senki nem jött meg vissza panaszkodni)."
én még nem ettem lósz@rt, nem is tervezem, bár ha belegondolok annyira nem lehet rossz, nem panaszkodott róla még senki

Hogyne tudnánk, hogy milyen nem élni. Gondoljunk csak a születésünk ellőti időkre. Nem tudunk róla semmit, mert nem is léteztünk. Ilyen a nemlét.
Csak a meghalástól kell félni, azt meg valahogy csak "túléljük".

[ Szerkesztve ]

A sok hülye szipus drogos fasztarisznya miatt lesz lassan 2k egy sima lakkbenzin...
Igaz, inkább az aromás, nitrós dolgokat szeretik inkább. Az milyen fasza, amikor a buszon szlopálják, de mégjobb amikor ott is hagyja az idiótája...

Mondjuk pár éve parkettáztunk, csiszolás után lakkozás, majd száradás, rendesen be lehetett kómázni tőle...

[ Szerkesztve ]

"én még nem ettem lósz@rt, nem is tervezem, bár ha belegondolok annyira nem lehet rossz, nem panaszkodott róla még senki"

Gondolatébresztő gondolat.

Halottnak lenni sem lehet rossz. Még soha senki sem panaszkodott a halála miatt. Bár némi hátránya bizonyosan van. Aki korábban hunyt el, az hosszabban lesz halott.

Valaki írta, hogy a haláltól kell félni. Szerintem nem kell, mindenki meg fog halni egyszer. Ha majd meghalunk, következmények nélkül lehet kipróbálni a halált. Akkor már úgy is mindegy.

Egyesek azt állítják, van mennyország és pokol. Ezt nem gondolom létezni.
Mert mi van akkor ha egyszerre hal meg egy buszvezető és egy pap.
Ugye a papnak szabad jegye van mennyországba, a sofőr meg mindig idegbeteg módjára vezetett.
A nagy szétválasztó központban a buszvezető szabad utat kap a paradicsomba. A papot viszont visszafordítják. Megkérdezte ő miért nem léphet be, a buszos meg miért igen,
A válasz egyszerű volt.
Te pap, te egész életedben úgy prédikáltál a templomban, hogy minden mindenki aludt alatta.
A buszos meg úgy vezetett, hogy a nem hívők is folyamatosan imádkoztak.

Van egy, a halálnál sokkal fenyegetőbb probléma. Miért írják ki a temető bejáratára, hogy Feltámadunk?
Ez fenyegetőbben hangzik, mint The Walking Dead legdurvább részei. A még inkább aggasztó, hogy ezt csak a magyar temetők bejárata fölött olvasható. Mi vagyunk a kiválasztott nép vagy mi?

Úgy gondolom, semmi fenyegető sincsen a “Feltámadunk” feliratban. Inkább utalás arra, hogy az Ítélet napján Krisztus fel fog támasztani mindenkit.

Nem, mi sem vagyunk kiválasztott nép. Olyan már nincsen kétezer éve. Semmi különös jelentősége nincs annak, ha máshol nem találkoztál ezzel a felirattal - annyi, hogy ez itthon hagyomány. Nem érdemes túlgondolnod.

Kiegészítés: önmagában az a tény, hogy valaki pap, még nem jelent “szabad jegyet” a Mennyországba.

Egy dologban határozottan egyetértünk: a haláltól nem kell félni. Legyen valaki hívő vagy sem, ebben sokan egyetértenek mindkét részről.

[ Szerkesztve ]

Engem inkább az foglalkoztat, hogy maga a halál előtti pillanatok milyenek lehetnek. Átmenet élet és halál között. Mennyire lehet fájdalmas egy egyszerű békés halál?
Mindenki azt hiszi, hogy ez csak egy sima elalvás, de erre sincs semmi bizonyíték.
Nyilvánvalóan egy szenvedő betegnek megváltás a halál, legyen az bármilyen fájdalmas is.

Oxitocint és egyéb endorfinok

Tudod elég érdekes belegondolni, hogy Ti nem tudtok más módot elgondolni arra hogy boldogok legyetek mint külső serkentőszerek használatát

En nem azt írtam, hogy meg akarok, halni, vagy nem szeretek élni, hanem azt, hogy nincs más választásom, a kezdetektől fogva, így azért egy kicsit különbözik a jelentése.

Az emberi szervezet sokkal komolyabb annál minthogy leegyszerűsítsük ilyen primitíve módon.

Ha tudni akarod, nem véletlenül nem tart sokáig a fajdalom a szádban, ha például megharapod magad.

A haláltól nem felek nincs mitől, az életem 1/3 részét kb öntudatlan állapotban töltöm el, mitől különbözne ettől maga a halál?

Igazad van, nagyon sokat számít a testi egészség, nekem nincs ilyen bajom, hogy gyúrnom kéne, mert nincs mire(67kg vagyok és mostanra értem el hogy van egy kis pocakom).

A létezés szuper dolog addig amíg egy kis szerelőnyilason keresztül tekintünk ki a világra, bele nem gondolva, milyen hatásunk van a saját környezetünkre. Egyfajta bűntudatom van, mert nem teszek semmit ellene.
Sajnos kb minden időmet felemészti a tény, hogy a fenntartsam létezésem.

Persze van ami boldoggá tesz csak kicsit ambivalens talán ez lenne a legfontosabb az egészből

"A haláltól nem felek nincs mitől, az életem 1/3 részét kb öntudatlan állapotban töltöm el, mitől különbözne ettől maga a halál?"

Meghalni, – elszunyadni, – és alunni!
Talán álmodni: – ez a bökkenő;
Mert hogy mi álmok jönnek a halálban,
Ha majd leráztuk mind e földi bajt,
Ez visszadöbbent.

"Mennyire lehet fájdalmas egy egyszerű békés halál?
Mindenki azt hiszi, hogy ez csak egy sima elalvás, de erre sincs semmi bizonyíték."

Nyilván a "természetes" halálról beszélgethetünk.
Én azt gondolom, ez egy hosszú folyamat. Napokig tarthat amíg az agy levezényli a belső szervek és funkciók lekapcsolását. Ha van mennyország vagy pokol akkor ebben az időszakban érezheted magad ott. Attól függően, hogy akarod, elfogadod vagy ellenállsz a folyamatnak.

Az első alkalom amikor rájöttem, hogy a halál nem az ismert klisék szerint történik, a szomszéd néni este volt.
Időnként segítettem neki vásárolni ezt-azt. Felvittem a postáját, ... Egyszer csak azt mondta, nincs értelme tovább élnie. Már nem lát (jól), mozogni nehéz és több baja is van amivel nem tudnak mit kezdeni az orvosok.
Minden nap hoztak neki ebédet. Aznap azt mondta, nem kell kicsomagolni, Ő már nem eszik többet. A házi gondozó mentőt hívott, mert biztosan beteg. Másnap a kórházban már nem is ivott. A harmadik napon elaludt.
A kívánságának megfelelően nem próbálták életben tartani. Ő a mennyországon keresztül jutott a halálba.
Tavaly halt meg 94 évesen egy rokonunk. Érdekes életet élt, de ez egy másik történek.
Az élete utolsó éveit zárt osztályon töltötte. Egyszerűen megbolondult. Azóta van van fogalmam a szó valódi jelentéséről. Az utolsó látogatásunkkor már tudtuk, nem sok ideje maradt már neki. Ő sem evett már. Haragos volt. Neki a poklon keresztül kellett eljutnia a halálba. Az utolsó három éve gyakorlatilag pokol lehetett, amit saját magának teremtett.

Ha félek valamitől az nem a halál. Éveket tölteni ágyhoz kötve betegen sokkal félelmetesebbnek hangzik.

Nem a konkrét mondanivalóra céloztám (bár persze nyilván viccből írtam a kérdést is), hanem hogy ilyeneken gondolkodsz. Lehet én vagyok csak kicsit egyszerűbb lélek, de véletlenül sem szoktam ilyesmiken filozofálgatni. Az életed 1/3 része öntudatlanként hogy jön ki? 4-5-6 évesen a gyerek már "tudatánál van", később emlékszünk is ebből a korból származó emlékekre. Idősen meg nem gondolom, hogy 25-30+ évet öntudatlanul töltenénk el.

[ Szerkesztve ]

Így van, nem a halál a félelmetes, hanem a meghalás - és akkor még nem beszéltünk az orvosilag éveken át életben (?) tartott emberekről.