A másik oldal csendben van. Az a kő kemény másik oldal aki mondjuk a 7 személyessel 40-el megy lakotton kívül, mert a gyerekek.

"A harmadik, a megkonstruált életcélok, annak köszönhetőek, hogy intellektusunk ezt lehetővé teszi, de ez nem azt jelenti, hogy Nekem el kell ezeket fogadnom, hiszen pont az adja a szabadságot, hogy amit NEM akarok megtenni azt nem kell."

Szerintem komoly önismeretre és fejlettségre vall, ha valaki odáig eljut, hogy nemet tud mondani, de úgy, hogy az ne okozzon nagy konfliktust. Ez sokszor igen nehéz. Nekem sok év önismereti tanulás kellett ehhez. Egy fő tanulság a számomra: tanácsokat meg lehet hallgatni, de ettől még nem leszek rá kötelezett, hogy meg is fogadjam.

Megkonstruált életcélok: sokat számít a tudásunk az életről, ahogy írtad, a kulturális keretrendszer. Amit viszont nagyrészt gyerekkori múltból hoztunk. Valakit rengeteg sérelem, fájdalom, tragédia ért, ami befolyásolja az életvitelét.
Sok év önismereti munka, belső folyamatok fejlesztése, tanulás kell, mire mellette tudunk teljes értékűen élni.
Fontosnak tartom pl. hogy ne felfokozott indulatból hozzunk döntéseket. Ajánlott a Mindfulness tanulása pl.
De pl. szerelemnél célszerű ha van érzelem.

A boldogságról még: Pál Feri egyik 2016-os előadásán ezt hangsúlyozta: A boldogság egy folyamat. Nem egy állapot. Az a folyamat, amit a cél elérése közben teszünk. De nem maga a cél!

Ez nagyon szimpatikus:
#54
"Van akit szeretek szerelemmel és viszonozza, vannak barátaim akik a szerelem módosult formáját elvezik amit szeretetnek hívnak, de tudom hogy ez az a csúcs amit el akartam érni, meg akartam tapasztalni."

Mélyen egyetértek bkercso #52-vel is:
"Szerintem vannak olyan életszakaszok, amikor csak szemlélődni érdemes, aztán a szellem megújul, mert van ilyen képessége. Nem szabad beleragadni abba, ami nem tetszik."

Tetszik a diskurzus!

[ Szerkesztve ]

"Az én meglátásom, azért vagyok itt mert valaki ezt eldöntötte cirka 36 éve, hogy beteljesítse vélt vagy valós céljait."

Ha érdekel a filozófia, merem ajánlani neked Heideggert. Az ő koncepciója az egyén "thrownness" állapota. [link]. Nem te választod, hogy megszüless, hanem a világra kerültél. Nem te választod, hogy hol és mikor szüless, kik legyenek a szüleid. Érdekes fenomenológiai alapvetés.

Ami az instant örömöt okozza nem kell hogy gyerekvállalással járjon, ami boldogságot okozza, az meg annyira sem.

És ki tűzte ki ezt a célt?
Én nem, és nem is célom.

Esetleg a természet?
En meg nem, nem beszeltem vele, úgyhogy hagyjon beken kérem szépen, a kis celjajival.

Érted a problémám, nekem nem kell és nem is fogok semmit hátrahagyni mert nincs mit.

Mondd meg miben különbözök a többi ~7mrd embertársamtól?

Kb 50% ugyan úgy XY kromoszómát hordoz, és a legnagyobb variancia sem nagyobb mint 1%, különben máris a csimpánzokkal jutnánk szaporodó ágra.

Vagyis NINCS mit vesztenem, nincs bennem semmi olyan ami ne lenne megismételhető, vagy potenciálisan hasznosabb.

Időben nézve meg igen lehet, hogy bizonyos rekombináció után lehetne valami, de ugye arra meg szvsz nem lesz idő(Amint írtam mar korábban 2-3-4-10 generáció szinte semmi genetikai oldalról nézve, több meg nem biztos, hogy van bennünk).

Valamekkora konfliktust okoz pont ezek miatt jönnek az újabb kérdések, mert ugye ha valamit folyton emlegetnek, az önvizsgálatra sarkall, de eddig mindig ugyan oda jutottam

A boldogságról még: Pál Feri egyik 2016-os előadásán ezt hangsúlyozta: A boldogság egy folyamat. Nem egy állapot. Az a folyamat, amit a cél elérése közben teszünk. De nem maga a cél!

Ez nagyon szimpatikus:
#54
"Van akit szeretek szerelemmel és viszonozza, vannak barátaim akik a szerelem módosult formáját elvezik amit szeretetnek hívnak, de tudom hogy ez az a csúcs amit el akartam érni, meg akartam tapasztalni."

Mélyen egyetértek bkercso #52-vel is:
"Szerintem vannak olyan életszakaszok, amikor csak szemlélődni érdemes, aztán a szellem megújul, mert van ilyen képessége. Nem szabad beleragadni abba, ami nem tetszik."

Ez az a rész ahol Bkercsoval szinten egyet értek, de aktív akarok maradni, mert lehet valami... valamikor valahol amivel előrébb leszek.

Szimpatikus, szerintem inkább nem normális, hiszen az új normális szerint ebben nincs semmi szimpatikus

Nem is magam miatt írom

Latod, ennyi az egész, de valahogy mindig úgy jön ki, hogy muszáj mindenkinek, mert ez az egyetlen "Egyetemes" életcél.

Szerintem sem nem

"Mondd meg miben különbözök a többi ~7mrd embertársamtól?"

Például abban, hogy mindenki mást tud alkotni Ha egy zeneszerző nincs, akkor az a zene nem lenne, mert más nem fogja kitalálni pont ugyanazt. Ez pedig azért van, mert minden embert más behatások érik az élete során és emiatt bizonyos szempontból mássá formálódik mindenki.

[ Szerkesztve ]

"Kb 50% ugyan úgy XY kromoszómát hordoz, és a legnagyobb variancia sem nagyobb mint 1%, különben máris a csimpánzokkal jutnánk szaporodó ágra."

Az mindig nagyon nagy hiba, ha embernél a genetikát túl akarod becsülni. Te és mások is legfőképpen szellemi lények vagytok. Vagy ha ez a szó fáj valakinek, akkor legyen gondolkodó, ami máris egyedivé és megismételhetetlenné tesz.

hol beszéltem én gyerekről, pláne vllalásról? iszol te rendesen? ha nem, akkor az a baj ( :

szerk:
"Mondd meg miben különbözök a többi ~7mrd embertársamtól?"

magamról tudok nyilatkozni..okos, ügyes, intelligens, céééép' vagyok, és legfőképp szerény, a többi 7mrd ember csak azért van, h ne unatkozzak ( :

[ Szerkesztve ]

Akkor félre értettelek, elnézését

Pont azért írtam, nincs mit túlbecsülni, ezert nem latom értelmét a sajátom tovább adásában

no lelövöm a poént, a hölgyemény ezt az igen egyszerű választ adta arra a kérdésre amit feltett nekem, mi értelme van az életnek?
élni...

amire sokan nem tudnak még válaszolni, mi az életükben a legértékesebb dolog?...

Az értelme:

A külső ingerek olyan hatást fejtsenek ki az absztrakciós és asszociációs rétegére az agynak, hogy az folyamatos endorfin és oxitocin mámorban ússzon.

Persze lehet ezt meg cifrázni

"A külső ingerek olyan hatást fejtsenek ki az absztrakciós és asszociációs rétegére az agynak, hogy az folyamatos endorfin és oxitocin mámorban ússzon."

Na látod ez a baj – akkor nincs értelme az életnek, ha folyamatosan ilyen magyarázatokat akarsz fűzni mindenhez