Jujj.

- bontott kondik dolgában: kell néhány éves tapasztalat, hogy az ember rájöjjön, miféle kondi reciklálható és mi az, amire rámérni sem érdemes. És: ami reciklálható, azt is mérni kell!!! Mindig!!!
- ahhoz is kell némi tapasztalat, hogy honnan lehet megfelelő kondit szerezni. Az, hogy az ember csak úgy bemegy az első kézreeső bótba, tipikusan nem működik, még főfaluba' se!
- Pillanatpáka már a PIII-as lapoknál is ciki volt, mai lapoknál egyenesen bűn!!!
- A billegtetős módszer kiszedéshez még csak-csak, de berakáshoz mindig ki kell takarítani minimum az egyik furatot!
- az alaplapi jelzések nem egyértelműek, van néhány alaplap, amin pont fordítva jelölnek!
- ha egy alaplapon egy kondi hibás, akkor a lapon az adott típusba tartozó összes kondit cserélni kell, mindig!

Bocs, de ez így, ahogy a bejegyzésben szerepel, konkrétan taknyolás

Ui.: a kommentekre reagálva: forrasztóállomásnál nagyon sokat számít a szabályozható hőmérséklet és a teljesítmény. Alaplap forrasztásához kell a 70-120W, a klasszikus Weller a minimum. Sajna alaplapon ennyi még SMD forrasztáshoz is kell néha, pl. a Konrad most akciózott 8W-os 'SMD-forrasztó' pákát - semmire se jó
- Használt kondit lehet használni, megfelelő típus- és forrásismerettel. Van olyan lap, amiről tuti kondikat se bont az ember, és van olyan kondi, amit működő lapról se... És akkor még mérni is kell.

[ Szerkesztve ]