10 év múlva...? Néha, már most kicsinál a stressz...

Általában a "soha, nem mondd, hogy soha" elvet vallom, de egyelőre azt sem tudom elképzelni, hogy valaha még egyszer tömegközlekedésre ülök, mondjuk eddig (2020 előtt) se sűrűn tettem, mert van egy enyhe tömegiszonyom és ahová csak kicsi esély is volt, hogy tudok parkolni, oda autóval jártam.
Igen, én is a gyerekek miatt aggódom a legjobban, két tizenéves gyerekünk van és nem lehet tudni, hogy őket mikor oltják egyáltalán, miközben itt riogatnak a május 10-zel...
Egyébként hihetetlenül jól bírják a bezártságot (visszagondolva én megőrültem volna ennyi idősen, engem alig láttak otthon az ő korukban), le a kalappal előttük, nem hisztiznek, hogy csak skype-on tudják tartani a barátaikkal a kapcsolatot.
Te szerencsés vagy, ha nálatok nincs covid áldozat a családban, nálunk, sajnos már van, de az is igaz, hogy a a szűk családunkon kívül senki nem tartja/tartotta be olyan szigorúan a "szabályokat", mint mi és azt többször hangoztattam is, de süket fülekre talált...