Én a magam részéről nem keverek se leszállóágban lévő egykori sztárokat, se olyan kiscsoportos kocsmazenéket ide, csak olyanokat, akik sok-sok éven át nem kerültek a fősodorba, mégis ismertek annyira, hogy körbejárhassák a világ (nem pingvinlakta) kontinenseit és mindenhol kevés ám lelkes rajongó előtt játsszanak. Szerintem ennek is megvan a maga receptje, mert nem kevés ilyen előadó van, csak nyilván nem széles körben ismertek, merthát mégiscsak underground. Pont mint az általad említett Sziámi, akiről kb. annyit tudok, hogy bizonyos körökben ismert művész, de én sosem voltam azokban a bizonyos körökben. A titok általában az, hogy nem olyan zenét csinálnak, amit bárki első hallásra megért, hanem többnyire vagy a szöveg, vagy a zene, esetleg mind a kettő annyira eltér az átlagostól, hogy azt csak pár elkötelezett rajongó értékeli. Ha valami elvetemült 18/13-os poliritmikus ütemre rappelsz, gitározol, hegedülsz, kevered a sampléket 320 bpm-es tempóval, és közben érthetetlenül hörögve, morogva, hadarva a környezetvédelemről énekelsz, akkor szerintem van rá esélyed, hogy 30 év alatt sem futsz be, de ha mindezt úgy csinálod, hogy tizedik meghallgatásra már hallatsszon, hogy tehetséges zenész vagy, aki túl akar és túl is tud lépni a hagyományos zene keretein, akkor akár még világhírű is lehetsz. Persze csak azok körében, akik ezt értékelik, úgyhogy az arénakoncerthez meg a vetélkedős zsűritagság felé nem ez a jó út.