Mit nevezel te felolvasásnak? Hiszen vannak jó szinkron-teljesítmények. Nyilván felolvassák a szöveget, de ez evidens, a hangsúlyozás viszont direkt olyan, amilyen: hazánkban a színészet nem a hétköznapi, valós beszéd mímelését jelenti. A jó színészek tökéletes artikulációval és hangsúllyal, a magyar sztenderd nyelven tudnak szinkronizálni ma is. (Persze így a gettós néger beszédének sajátosságai eltűnnek, hiszen a szóhasználatot leszámítva azok is színművészetis akcentussal szólalnak meg, talán ezt sérelmezted a Bad Boysban is.) Ez viszont nem hiba, hanem szokás, ami mindig is így volt: nem csak a szinkronnál, de a filmeknél is. Csak a szocreálban voltak olyan próbálkozások, hogy zárt szájú, artikulátlan, valósághoz jobban közelítő dialógokra utasított a rendező, de ez olyannyira idegennek bizonyult a néző számára, hogy nem sokszor alkalmazták. (Ezzel szemben az amerikai filmeket eredeti nyelven néha alig érteni, mert a köznapi slendriánságot utánozzák a színészek.) Nagy költségvetésű filmek szinkronjánál pedig inkább a castinggal szokott gond adódni, ha pl. egy bevett színész nem ér rá vagy egyéb okból nem vállalja, és helyette egy abszolút nem illő hangot kér fel a stúdió.

[ Szerkesztve ]