Nekem a minőségi szinkron valahogy megszűnt a '90-es évek utáni filmeknél, Nem tehetek róla, egyszerűen számomra zavaró az esetek többségében az a "felolvasás", amit művelnek. Nem beszélve a régi filmek újraszinkronizálásáról, ami egyenesen gyalázat az eredetihez képest(pl. számomra ilyen volt a Bad Boys 1-2). Sehol sincsenek ezek az eredetihez képest, nem beszélve a régi western filmekről, vagy a régi akciófilmekről. Az a sok félrefordítás már csak hab a tortán.
[ Szerkesztve ]
Mit nevezel te felolvasásnak? 
Hiszen vannak jó szinkron-teljesítmények. Nyilván felolvassák a szöveget, de ez evidens, a hangsúlyozás viszont direkt olyan, amilyen: hazánkban a színészet nem a hétköznapi, valós beszéd mímelését jelenti. A jó színészek tökéletes artikulációval és hangsúllyal, a magyar sztenderd nyelven tudnak szinkronizálni ma is. (Persze így a gettós néger beszédének sajátosságai eltűnnek, hiszen a szóhasználatot leszámítva azok is színművészetis akcentussal szólalnak meg, talán ezt sérelmezted a Bad Boysban is.) Ez viszont nem hiba, hanem szokás, ami mindig is így volt: nem csak a szinkronnál, de a filmeknél is. Csak a szocreálban voltak olyan próbálkozások, hogy zárt szájú, artikulátlan, valósághoz jobban közelítő dialógokra utasított a rendező, de ez olyannyira idegennek bizonyult a néző számára, hogy nem sokszor alkalmazták. (Ezzel szemben az amerikai filmeket eredeti nyelven néha alig érteni, mert a köznapi slendriánságot utánozzák a színészek.) Nagy költségvetésű filmek szinkronjánál pedig inkább a castinggal szokott gond adódni, ha pl. egy bevett színész nem ér rá vagy egyéb okból nem vállalja, és helyette egy abszolút nem illő hangot kér fel a stúdió.
[ Szerkesztve ]
Pont azt nevezem felolvasásnak ,hogy elveszik a hangsúly, a mondani való lényege, semmi színészi játék nem hallatszik belőle. Sokszor azt érzem, hogy még a filmet se látták, azt se tudják miről van szó, miről szól a film, csak mondják az előttük lévő szöveget.
És a minőségről nem is beszélve, hogy sosem tudják visszaadni az eredeti színvonalat, sokszor még csak megközelíteni sem. Itt egy számomra klasszikus példa:
és
Aztán lehet ez nem jó példa, mert azért számomra Heath Ledger itt, ezzel a filmmel meglőtt egy olyan mércét, amit eddig soha senki.
