Nálunk legalább az igeidők egyértelműek, és a nyelvünkben minden azonos nemű. Még hogy nem píszí a magyar!
Egyébként régebben azt olvastam, hogy a magyar azért is nehéz nyelv egy külföldi (pláne angol, vagy német) számára, mert toldalékoló. A toldalékoktól pedig megváltozik a szó alakja, néha maga a szótő is (tó -> tavat), amire nincs külön szabály, és ettől egy külföldi a falnak megy.
Pl.: a fenti esetben sem kötött, hogy az "ó"-ból mindig "a" lesz tárgyesetnél, mert akkor a "ló"-ból is "lavat" lenne, nem "lovat".
Az angol és a német is elöljárószavas. Az angolnak ez a része azért egyszerűbb, mert nem igazán változik a szó alakja egy elöljáró szótól, a németben meg ugyan változik a szó vége is, de nagyon kötött a szabálya, van pár táblázat, ami megtanulható.
Nem tudom, van-e itt, aki tanult spanyolt, de állítólag az is elég nehéz, mert az meg egy fajta hibrid. Vannak elöljárószavak is, de toldalékol is rendesen, amiktől a szó alakja is változik, akár csak a magyarban.
Akiknek erre anyanyelvi szinten nem áll rá az agya, annak ezek az alapvető nyelvi különbségek nehezen érthetők, hacsak nem érez rá ösztönből.