A nemlineáris rendszerek kaotikusan viselkednek, bizonyos tartományaikban. Ebből származik a fraktáltulajdonság, vagyis, hogy a paraméterterük több méretskálán keresztül is mutat struktúrát.

Az időben folytonos rendszerek bifurkációs (-szerű) ábráihoz kell egy renderelési kritérium is, ezért lassú számolni őket. Pl. a kettősinga ábráján a vizszintes tengelyen az alsó inga kezdeti kitérése változik (0-90°), míg függőlegesen az alsó inga pillanatnyi kitérése látható, amikor a felső inga épp irányt vált. Vagyis pixeloszloponként újra kell indítani az ingát más-más indulási feltételekkel, így feltérképezhető a paraméterterének egy-egy metszete.

Míg a logistic map minden iterácó után as beütést, a Mandelbrot-halmaznál már a divergencia megállapításához sok iterálás szükséges, a kettősingánál pedig egy nagy egyenletrendszert kell több százszor iterálni egy-egy irányváltás között.

Ezután csak küdot kell optimalizálni, túlmintavételezni és színezni.

(A '80-as években még szórakoztak olyanokkal, hogy egy rezgő lökhárítóra érzékelőt szereltek és vizsgálták a mögöttes káosz szabadságfokainak számát. Azóta a káosz-szabályozás már jóval elprehaladottabb. Használják még a kémiai rendszerekben is.)

[ Szerkesztve ]