Lenyűgöznek engem is. Van egy natív érzés, állapot. Egy megérkezettségi állapot miközben nézed ezeket és beléjük zuhansz. Nincs kényszerű vagy rögös köztes, nem meggyőzésről szól, nincs híd, mint egy kommunikációban vagy köznapi szituációban, csak megéled human been mivoltodat, amiért ide csöppentettek erre a világra. Az külön tetszik, hogy van, ami 2 hétig csepegett, annál többért el lehetne adni, ha ez egy puccos képgaléria lenne. Bizonyíték ez arra is, hogy felírható az emberi párhuzam - vagy az ember maga? - számokkal és öntudatlan kis iterációkkal, anélkül, hogy elvesznénk benne, anélkül, hogy eltávolodnánk és oda lenne az élvezet: nem, pont hogy afelé mutat.