Egy "alapos" NTP kliens és szerver között csak annyi a különbség, hogy az utóbbi figyel a 123-as TCP és UDP porton is, maga az időszinkronizálás megegyezik, ebbe olyasmi tartozik bele, mint
* több beállított NTP forrásszerverrel való rendszeres kommunikáció (pár másodpercenként)
* a hibásnak tűnő (többiektől nagy eltérést mutató) forrás átmeneti kizárása a pontos idő meghatározásából
* a belső óra pontosságának monitorozása, az óra frekvenciahibáinak rögzítése drift fájlba
* a fentiek (kapott idő, drift fájl) alapján a rendszeróra rendszeres tekergetése, vagy ha az OS lehetőséget ad rá megfelelő kernel API formájában (a Linux és Windows igen), akkor a rendszeróra ritkán történő tekergetése, mellette az API-n keresztül az óra pontosságáról rendszeresen információ szolgáltatása a kernel számára, ami az alkalmazások számára már az eltéréssel korrigált pontos időt adja vissza.

Ez egy eléggé egyszerű kliens, egyetlen forrásszervert támogat, az óra pontosságát nem ellenőrzi, időnként lekérdezi a szervert, és amit kap azt vakon elhiszi és beállítja (legalább támogatja a kernel API-s finomhangolást). Nem tudom, nézted-e a naplóit, hogy sikeres volt.-e a lekérdezés/óra beállítása (nem túl sok ellenőrzés van a kódban), milyen NTP forrásszervert használtál és milyen gyakorisággal ment a lekérdezés.

A másik csomag mögött az NTP referenciaimplementáció van, szóval bár a beállított NTP forrásokat még átnézném a helyedben, mostantól kezdve valószínűleg nem lesz probléma a PH órájával.

Ha van 1-2 óra elégetésre szánt időd, akkor itt van egy rövid leírás az NTP működéséről (bár tartalmaz elavult információt, mint például a Windows támogatottságról, ami ma már teljesnek nevezhető).