A magyar mezőgazdaságot a II. VH. óta elhanyagolják, és mikor úgymond "megreformálják", akkor is csak ártanak neki. Ez van. A pár holdas földeken való gazdálkodás is a kommunista földreformokkor alakult ki, a nagybirtokrendszer fölszámolása után. A rendszerváltáskori újraelosztáskor pedig a rossz bürokrácia miatt rengeteg terület maradt kihasználatlanul. Mindamellett az állattenyésztést is teljesen visszavetették, így ma nincs elegendő szerves trágya, romlik a termés minősége és mennyisége. A kémiai védekezésben nem látták el elegendő információval a parasztokat, így sok rezisztens kártevő alakult ki (ez amúgy világjelenség). Pár évtizede ráadásul a csonthéjas gyümölcsök többségének, de főként a szilvának és kajszinak a legveszélyesebb vírusa, a szilvahimlő-vírus (sarka-vírus) is rohamosan terjed. Hatására az addig bevált fajták (pl. a besztercei szilva, ami a legkevésbé tűri az összes közül) fertőzött egyedei szinte értéktelenekké váltak, vagy legalábbis jelentősen leromlottak.

Ez azonban csak az egyik fele a dolognak. Mióta a TSZ-ek felbomlottak, a mezőgazdaságot nem igazán szervezi semmi. A TSZ-esítés is rossz megoldásnak bizonyult, ám a szervezettség majdnem teljes hiánya sem vezethet előrébb. És igen, bárki bármit is mond, az állam feladata volna koordinálni, megszervezni a mezőgazdaságot, az egész struktúráját. Nem uralni, hanem szervezni. A lehetőségek szerint felügyelni (biztosítani) a termékek útját a termelőtől a felvásárlóig, és ha kell, lehetőséget adni az eladásra. Nem pedig meggátolni, nehezíteni azt!

Gyakran hallom, hogy egyesek sokallják a mezőgazdaságba juttatott pénzek mértékét. Jómagam az elosztás rendszerén talán (elég sokat) finomítanék, ahogy más hasonló elosztó-intézményeken is, de be kell látnunk, hogy a mezőgazdaság nem egy fix jövedelmet biztosító dolog. Szinte a véletlenen múlik az azévi termés. Elég egy aszályos vagy egy nagyon csapadékos év, és lőttek a termésnek. A mostani évek pedig egymásután hozzáka szélsőségeket, ezt nem egyszerű átvészelni - az egész világon, többek között ezért is van élelmiszerválság. Tavaly irtó aszályos volt, idén pedig kb. egy-két hónap alatt leesett nyár első felében az átlag egész éves csapadékmenyniségnek megfelelő víz. Ilyen szélsőséges időket a mezőgazdaság csak támogatással élhet túl maradandó károsodás nélkül, ezt el kell fogadni és kész.

Közhely, hogy minden annyit ér, amennyit adnak érte. Ám a mai helyzetben ezt nem lehet olyan egyszerűen elintézni, ugyanis ha teljes mértékben hagyjuk, hogy a magyar termék helyett külföldi, tömegtermelt/-gyártott, szállítás- és tárolásálló, amúgy rosszabb minőségű hibrid fajták/termékek lepjék el az élelmiszerpiacot, a magyar gazda kidobhatja az áruját. Persze nem volna gond, ha tudna elegendőt exportálni, de ez nem megoldott - túl rossz az országimázs, és túl erős a forint újabban. (Talán az euro majd javít kicsit a helyzeten, nem lesz Európán belül ilyes spekuláció, a magyar gazdák Európához közeledhetnek az árakban.) Persze, mondjuk azt, váltson. Csakhogy a mezőgazdaság olyan nehéz helyzetben van, hogy szinte mindenki válthatna - bár máshol sincsenek sokkal jobb kilátások -, akkor viszont gyakorlatilag nem lesz magyar mezőgazdaság. Ez pedig irtózatos pazarlás volna, itt, Magyarországon, ahol Európa egyik legtermékenyebb földje van. (És ezt nem holmi kuruc.infón olvastam, olyat nem is teszem, hanem többek között egy BBC-s dokumentumfilmben, a címére sajnos nem emlékszem.) Már az pazarlás, ha nem használunk ki minden földet legalább annyira, mint száz éve. Továbbá ha nincs jól működő mezőgazdaságunk, lőttek az önellátási képességnek, aminek pedig sokszor nagy hasznát vehetnénk. Pl. a II. VH-ban hiába szűnt meg majdnem az összes külkereskedelmi útvonal, a német megszállásig itthon nem jelentkezett élelmiszerből akkora hiány, mint más országokban, sőt, az emberek egészen jól éltek. Mivel nagyon sok jó termőföldünk van az ország területéhez és a népességhez képest, bőven lehetne a honi piac feltöltése mellett külföldre is termelni.

Csak jó szervezés kellene...

[ Szerkesztve ]