Van olyan szituáció, de sosem szabad elfelejteni, hogy magunknak sosem hazudhatunk.
Annak kell együtt élni a hazugsággal aki azt kimondta, nem aki halotta.

Részemről van ilyen helyzet, ami leginkább anyósra vonatkozik. Mivel nem tudok - és valójában nem is mindig akarok - neki mindent azonnal megoldani (ahogy a nejem sem), így részemről rendszeres a kajlizás. Vannak olyan emberek, akikkel nem mindig lehet őszintének lenni, különben az utolsó energiacseppett is kiszippantják.

+1

És emellett a kérdés feltevése is eleve félrevezető. Ha hazudni / hamukázni / mellébeszélni kell, az mindig rossz, ellenben ha egyszerűen nem mondasz el mindent (főleg, ha nem is kíváncsi erre senki), akkor a saját személyes integritásod sem sérül egy újabb hazugsággal.

+1: Önmagaddal mindég légy őszinte!

Másokkal szemben meg nem úszható meg a dolog olyan egyszerűsítéssel, hogy mindig vagy sosem. Az adott helyzetet lásd át és a tapasztalataidat - és mások tapasztalatát is mérlegelve - ítéld meg! Minden helyzetben külön.
Ha "mindig" vagy "sosem" típusú, esetleg szofisztikáltabb, de mégiscsak szokást gyártasz magadnak, az szükségszerűen nem lesz olyan hatékony.

Mindig amúgy nyilván nem lehetsz őszinte, mert védened kell a határaidat. Pl., ha egy idegen kikérdez, milyen értékeid vannak ottvon és mikor mész nyaralni, nyilván nem leszel őszinte, hanem zárod a témát.

Akivel viszont nem tudok alapvetően őszinte kapcsolatot ápolni, azzal megszakítom a kapcsolatot, ha tehetem.

Amúgy pont tegnap néztük a gyerekkel a Hanta boy-t. Témába vág.

[ Szerkesztve ]

Én is ezen vagyok, ha kérdeznek olyan ügyben amiben nem lehetek 100% őszinte, akkor csak minimalizálni tudom az információ kiáramlást, ha ez nem sikerül, akkor nincs értelme hazudni, hiszen oka van a kérdésnek.
Sokáig tartott ezt felismerni, de nagyon sokat segít abban, hogy nyugodtan aludjak, és ne idegeskedjek.
Volt egy szituáció ahol valamit elejtettem a festett padlóra a műhelyben, Mindenki nézett rám mint a gyilkosra, mit fog mondani a főnök, mondom nekik: semmit, én megyek és elmondom mi történt.
Semmi baj nincs belőle ha őszinte vagy, főleg ha a saját hibáiról őszinte az ember.
A többiről még nincs értelme valótlant állítani.

A jelenlegi társadalmi elvárás, hogy legyél udvarias, kedves és segítőkész. Ez nyilván nem életszerű, ergo hazudunk, mert ha nem akkor el leszünk könyvelve bunkónak, parasztnak, antiszociálisnak.

Szóval hazudni muszáj. Az nyilván már rajtunk múlik, hogy mekkorát és mennyiszer.

Ez azt jelenti az én értelmezésem szerint, hogy a gerinc oszlop kivehető társadalmi nyomásnak való megfelelés érdekében.

Nálam nem.... Ha nem tetszik nem kell hozzám szólni, hiszen ez nem az én bajom, hanem a másik emberé.
Érdekes, akiknek egy kicsit is több van a fejében annak ez a természetes, nem háborodtak fel azon, hogyan látom a világot, és mik a tények.
Akit zavar, annak ott a lobotomia akár Online akár földi műsorszórás formájában.

[ Szerkesztve ]

Nekem nincsenek ilyen elvárásaim. Csak az, hogy legyél korrekt. Sokan ezt se teljesítik, így ebből a szempontból mondjuk mindegy is.

Tudod az a baj, hogy az elvek olyan mint a fing, tartjuk ameddig tudjuk. Lehet mondani, hogy aki hazudik az nem gerinces, de szerintem meg csak szimplán józan.

Egy cégnél, főleg ott ahol sok emberrel kel együtt dolgozni nem lehetsz őszinte. Ha valaki rád akar sózni egy melót akkor 3 lehetőséged van:
1. Birkaként megcsinálod
2. Valamilyen kifogást találsz -> ergo hazudsz
3. Felvállalod a szitut és őszintén megmondod, hogy nem a te dolgod nem fogod megcsinálni.

Az első lehetőség egyenes út a kiégéshez és idegösszeroppanáshoz 35 évesen. A harmadikat egy főnökkel szemben nem nagyon tudod megtenni, főleg egy középvezető simán elvi kérdést csinál belőle és végtelen szopatáshullámot indít el. Kollégával szemben megteheted, de 3-5 alkalom után te leszel akire nem lehet számítani, aki rugalmatlan, aki mindig ellenkezik.

Soha nem jutsz előre még akkor sem ha szakmailag kiváló vagy.

Ugyan ez az élet majdnem minden területén igaz. Anyós mindig mondja menjünk át, mert ránk akar sózni valami szart, vagy kell neki az ingyenmunka. Eleve hazudik, hogy miért hív át... Ha megmondom neki, hogy nekem nincs kedvem a péntek délutánomat sövénnyírással tölteni akkor megsértődik. Ha azt mondom van már programunk akkor meg elfogadja. A második hazugság, de mégis a net pozitív sokkal több... Akkor most gerinctelen vagyok?
Lehet.

Az életed TE alakítod, ha nem tudod így alakítani akkor el kell gondolkozni miért nem.
Ez egy kifogás hullám, mert a hazugság okát magadon kívülre helyezed, vagyis magadnak is hazudsz.

Érdekes nekem nem kell a munkahelyen semmiért sem hazudni, az anyós nem hív sovenyt nyírni, és az asszonynak sem kell semmi miatt valótlanságot állítani.
Hogy lehet ez?
Neked sem kell hazudni, ha nem akarsz.

100%-ig nem tudod alakítani a külső körülményeket. Aki ezt állítja, az téved, mert valaki ezt hazudta neki.

Nem is kell 100% hanem el kellene dönteni mi is az igazán fontos és abba az irányba elindulni.
Persze nem zárom ki, hogy szerencsés vagyok, de azért elgondolkodtató, hogy aki igényli, hogy hazudjanak neki, az valójában ki van szolgáltatva azoknak akik a valótlanságot állítják.

Vagyis eleve a kontroll náluk van csak nem ismerik fel.
Pl sövény nyirás anyosnak: el kell gondolkozni azon, hogy az anyóstol hasonlóan nyűgös dolgot kérni, persze ugyanúgy áthivva mint vendég akár előre is meg lehet mondani. Ha eljön megcsinálja akkor egelban vagytok és időben is ugyan ott, ha nem jön el akkor magát ásta el, semmi további teendő nincs.
Főnök dettó, ha emberileg 0 alatt van akkor ott kell hagyni, mondván az ember nem ellensége magának.... Mivel a főnök ki van szolgáltatva neked, nagyobbat bukik mint Te.

Persze rá lehet vágni, hogy nekem könnyű, ja ide is el kellett jutni, meg kellett hozni a döntéseket, meg kellett találni a tarsat hozzá. Egy cél volt, ehhez igazodtam.

Ezt nem pejoratívan szánom, de te még elég fiatal lehetsz. Sajnos ahogy telnek az évek egyre több nem irányításod alatt álló tényező jön be az életedbe.
A családodat nem választhatod meg.
A párod családját sem. (nyilván lehet szakítani, de ha amúgy a kapcsolat jó akkor elvi okból az anyós miatt szakítani elég érdekes hozzáállás)
A munkahelyedet megválaszthatod, de a kollégákat nem. Ez se olyan egyszerű, ha amúgy jó a céges kultúra csak van 1 hülye főnök akivel nem tudsz őszinte lenni akkor megéri eldobni egy jól fizető kellemes állást elvi alapon?
A szomszédaidat is csak mérsékelten tudod megválasztani. Mindig költözöl ha valami az elveidbe ütközik? Hitelről, gyerekekről, akármiről nem is beszélve.

Nem azt mondom, hogy nem lehet őszintén élni, de néha sokkal olajozottabb az élet ha az ember csúsztat és féligazságokat mond hogy elkerülje a konfliktust vagy hogy valakinek ne sértse meg az egóját. Van aki élvezi, hogy beleáll ezekbe, engem az tesz boldoggá, hogy minimális stresszel élem az életem.

A másik hsz-edre is reagálva:
el kell gondolkozni azon, hogy az anyóstol hasonlóan nyűgös dolgot kérni, persze ugyanúgy áthivva mint vendég akár előre is meg lehet mondani.
Az emberek kettős mércével mérnek. Egy 60 éves elvárhatja a harmincastól, hogy segítsen neki, fordítva nem. Továbbá nekem nem kell hogy az anyóst ugráltassam, megoldom magam és nem okoz lelki elégtételt a csicskáztatás. Továbbá ő is hazudna (mert amúgy is szokott) hogy épp miért nem ér rá és akkor megint ott vagyunk hogy vagy elfogadom vagy feszültséget generálok mert számon kérem rajta. Megéri? Nekem nem igazán.

Főnök dettó, ha emberileg 0 alatt van akkor ott kell hagyni, mondván az ember nem ellensége magának.... Mivel a főnök ki van szolgáltatva neked, nagyobbat bukik mint Te.
Te láthatóan nem dolgoztál még hosszú ideig egy cégnél. Megint nem beszólni akarok, tényleg, de ezcsak a legritkább esetben működik így. A főnökön csak a legritkább esetben csapódik le a szar, mert nyilván megoldja máshogy is, csak nem mindegy, hogy úgy érzi hogy TE személy szerint cserbenhagytad avagy sem.

[ Szerkesztve ]

The boy, who cried wolf.

[ Szerkesztve ]

Nem vettem annak

Ezért írtam én így választottam meg az utam, és úgy látom lehetséges.
Persze mások a körülmények, de pl a szomszéd tőlem bárki lehet mert minimum 50 méterre van tőlem akár mit is csinál. Messze vagyunk a szülőktől, így azok sem. A munka, addig kerestem, míg nem találtam olyat amit én akarok. Gyakorlatilag egyedül vagyok az idő nagy részében és a feladatom fontossága miatt az én seggemet fenyesitik hiszen nem úgy van, hogy csak úgy Mindenki el tudja látni az adott feladatot, már csak a geológiai távolságok miatt sem.

Persze tudod ahogy én is, nem várom el, hogy egyformák legyünk. Csak érdemes elgondolkodni mennyire kiszolgáltatottak vagyunk a társadalomnak mint anyagilag mint szellemileg.

Szerk: anyós ha hazudik, akkor mi dolgod vele????
Ha ez van akkor meg kell neki mondani, mama a templomba menjen hazudni ott szabad.
Nem az anyost vetted feleségül, a lányát.
Bunkónak gondolsz, lehet de én pont hogy őszintén megmondom a szemébe is annak akinek kell. Nem zavar mert pont, hogy semmit nem vesztek egy ilyen emberrel. Autonóm életet élek amennyire lehet és megosztom a szerencsesekkel akik hasonlóan gondolkodnak. Nem sokan vannak körülöttem, de nem is kell nasztancot lejtenem, hogy mindenki egojat fenyesitisem.

[ Szerkesztve ]

szerintem érdemes mindig igazat mondani, hosszú távon abból van a legkevesebb gond.
szerintem a kegyes hazugság bizonyos szűk témakörben elfogadható, de nem lehet gyakori.

az is vita tárgyát képezhetné, hogy az igazat egyszerűen mondod meg vagy körülírva. nekem a másodikhoz nincs érzékem, én az elsőt szoktam választani.

eddig ez a taktika bevált.