Úgy, hogy a megharagudás azért van, mert nem fogadják el az alternatív hiedelmeit.

???

igen, az emberek általában nem szoktak örülni neki ha mások öncélúan belepofáznak az életükbe, főleg ha ezt faszságokkal teszik. nem egészen értem ezen miért kéne meglepődni.

Mifelénk a politikusok a legnagyobb szervezett bűnözők. EU-s pályázatot pl. komoly visszafizetéssel lehet csak nyerni. Hadd ne soroljam ezeket egy nyilvános fórumon! Ha bővebben érdekelnek a konkrétumok, ajánlom a 444-et, direkt36-ot, HVG-t, telexet, stb., bár már nincs túl nagy választék és azokon is ugyan azokat a híreket olvasni.

aki mindig őszinte az kezelendő .Nincs ilyen ember a földön. Észre se vesszük mennyit kammantunk terelünk naponta.

Ugye? Jön egy férfi és azt akarja, hogy te csinálj úgy mintha ő nő lenne.
Hiába mondod meg finoman, hogy ő bizony férfi, meg lesz sértődve.

[ Szerkesztve ]

Bármilyen élethelyzetben is vagy, kell-e maximálisan őszintének lenned?
Inkább az a kérdés, hogy aki csak játszmázni akar veled, azt kiszúrod-e (őszinteség magad felé, hogy ez bizony nem barátkozás, csak annak van álcázva), és ha már kiszúrtad, akkor hogyan térsz ki előle gyorsan és hatékonyan, nehogy bajod legyen belőle. Ilyenkor ügyesen kell bánni az őszinteséggel, mert a másik sem hülye (csak eljátssza), szóval a kamudat kiszúrja. Ha azonban teljesen őszinte vagy, akkor - a mentális zavar mértékétől függően - jöhet a sz@ráradat rád - hiszen a sokadik szopatás után már őszinte undor alakulhat ki benned felé, vagy lesajnálás, de ez sem csapódik le jobbnak a másikban, mert leereszkedőnek hat.
Itthon annyi az ilyen nyomorult, hogy ennek a kérdésnek sajna mondjuk havi aktualitása lehet, ha több ember között forgolódsz napi szinten. (Külföldön nem tudom, de az irodalom szerint Mo-on kb. bő kétszeres a mentális izék aránya a nyugati globál-átlaghoz képest.)

Gondolok itt a nárcisztikusokra elsősorban, akik az alacsony önértékelésük (értsd: önundoruk) miatt azon vannak, hogy téged kibillentsenek, hadd üdüljön egy pillanatra a lelkük.

Szóval az őszinteség nem csak jólneveltségi kérdés: légy nagyon óvatos vele, mert néha még a pontos és tudatos adagolás sem elég!
Igaz a bölcs mondás is: senkinek sem szabad olyasmit adni, amire nem áll készen, mert abból csak a bajod van, és vele sem teszel jót. Talán még ártasz is neki. Szóval őszinteségi roham: isten ments!

Filmajánló: A kábelbarát.

[ Szerkesztve ]

Ahol maximálisan őszinte lehetsz , azt intim kapcsolatnak hívják. Intimitás lehet barátságban, szerelemben, rokoni kapcsolatban. Kihagytam valamit?

"Kihagytam valamit?"

Igen,kihagytál, egy fontos dolgot.
A hazugság és igazság nem két pólus, közöttük számtalan köztes állapot lehetséges.

A kedvencem a felmentéses felelősség áthárítás.
A szituáció az, hogy valami nem készül el időben. Ezért az érintett ember/osztály jelent felfelé.

- A kolléga/osztály nem készült el időben a feladatával, amire nekünk szükségünk lett volna. A mi megrendelőnk késve kapta meg a terméket/szolgáltatást. Ezt a kését mi rohammunkában tudtuk minimálisra csökkenteni. Ezért nem keletkezett erkölcsi és/vagy anyagi kárunk. Javasoljuk, a késő kollégát/osztályt ne zaklassuk ezért. Túl sok a munkájuk, csak lassítanánk őt/őket.

Minden szó igaz, ehhez kétség sem férhet. Sőt szolidáris a bemártott személlyel.
Csak a legfontosabb dolog nem került be a jelentésbe. A jelentő késett a szolgáltatás/munka megrendelésével, az éppen bemártott kollégánál vagy osztálynál.

Az egyik kollégám profi ebben. Gyakorlatilag egyetlen szavát sem lehet komolyan venni, mert csak minimális információt oszt meg. Minden igaz amit mond, csak nem mindig úgy, ahogy előadja.

Én az intimitásos kapcsolatok listájára értettem, kihagytam-e valamit.
Ettől még viszont amit írsz az új nekem és tök jó, hogy ilyen is van! Elhiszem, hogy nagy kedvenced.

Hol olvastál tőlem olyat, hogy adót kell csalnom? Én azt írtam, hogy nem leszek őszinte. Nem csalok adót, de "lehet" tudomásom más ilyen tevékenységéről, amit saját érdekből nem mondok el a hatóságnak. Ergo nem leszek őszinte. Az vesse rám az első követ, aki rögtön a hatósághoz szalad, ha tudomást szerez ilyenről. Pl. tényleg elhiszi a hatóság, hogy a munkavállalók, kisvállalkozók túlnyomó része minimálbérből él? Mi lenne itt, ha mindenki őszinte, jogkövető lenne? Ha pedig azt gondolnád, hogy ez Magyar specialitás, hát a túrót. A német munkaadóm ugyanígy trükközik a minijob -bal.

Közben eszembe jutott egy klasszikus mondat.

Akkor leírom másként, a jogi környezet és az általános morál nem segíti elő a jogkövető magatartást.
Miért?
Mert nincs rá igény.

Miért nincs rá igény??

Mondjuk 500 év elnyomás miatt? Akkor kik alkották a jogot és kikért, ki ellen?

Hogyne lenne rá igény. Történnek is a dolgok. Az emberek egyre jobban keresnek, több pénzt kell nekik adni. A vállalkozások ezt nem tudják kigazdálkodni, kénytelenek árat emelni. Ehhez hozzájön a gyenge Forint és ez így, együtt olyan inflációt eredményez, hogy a jegybank ismét alapkamatot emelt. Ettől persze elszállnak a hiteltörlesztők és az emberek a több pénzből sem tudnak jobban élni.
Nekem kb. mindegy, mert én Euróban kapom a fizumat, de, akik itthon melóznak, azok szívnak.

[ Szerkesztve ]

Ok

Most képzeld el, mi lenne itt, ha még valami valós gondunk is lenne saját magunkon kívül! (Van is. )

Kivéve, ha a hazug elfelejti/letagadja aztán. Szokott passzolni a jellemprofilba ez a húzás is.

Ezt nem tudom értelmezni fejtsd ki nekem. Attól hogy van kapcsolatod a szüleiddel miért nem váltál le a családodról? Vagy ezt így hogy?
Szerinted az a felnőttség és önállóság mércéje, hogy megszakítasz minden kapcsolatot?

nehezen tudom elképzelni, hogy anyós ne akarjon beleszólni a gyerekek életébe. legalábbis az eddigi tapasztalataim ilyenek.
tehát kapcsolat lesz, a kérdés, hogy ki határozza meg, hogy milyen. ha a gyerek felnőtt és levált a szülői családról, akkor ő fogja irányítani a saját család - szülői család közötti kapcsolatot. ha nem ő irányítja, az azt jelenti, hogy az anyjának még mindig van hatalma fölötte, tehát nem vált le megfelelően.

tehát az én szüleimet nekem kell kordában tartanom, az anyósomékat meg az asszonynak. ha ezt nem teszi meg, ebben a kérdésben az anyját választja a férje helyett, akkor ott balhé lesz, és jó eséllyel válás is.

En altalaban akkor szoktam oszinte lenni, amikor nem kellene,es akkor hazudok, amikor az oszinteseg is siman mukodne

Van egy ertekrendem, altalaban korrekt vagyok, de elofordul, hogy a nap vegen magam sem ertem, miert mondtam,vagy tettem azt, amit.

Nagyon keves ember van korulottem, aki nem igy tesz, csak az aranyokban ternek el.

Az fontos, hogy a hazugsagokhoz jo memoria,es eles esz kell, kulonben nagyon gyorsan belegabalyodik az ember. En pillanatok alatt levagom, ha egy sztori nem all ossze.

Ismerek olyat is,aki maniakus hazudozo, sztorikat talal ki, es utik egymast a tortenetek. O nem is a celjai elerese erdekeben csinalja, hanem probal erdekes szemelyiseget krealni a sajatja helyett.

[ Szerkesztve ]

+

Csak az Ő szintjén.

A probléma az probléma, az események valós történése, nem fog megváltozni, attól függetlenül mit állítunk róla.
Lehet ideiglenes más valóságot gyártani és alternatív útra terelni az eseményeket, de előbb utóbb visszatalál a fömederbe.
Ahogy bambano is írta.

Magadnak ha tudsz hazudni ott már olyan bajok vannak, hogy lényegtelen kinek mit mondasz.

Ennyire nem egyszerű, mert egyrészt létezik a belső valóság, ahogyan a dolgokat te megéled, és van egy igazság, ami a világ maga. Soha nem tudhatod pontosan, hogy a kettő mennyire fedi egymást, de az éppen elég, ha beszélsz emberekkel, és azok valahogy másképp emlékeznek dolgokra.... és még szó sem volt hazugságról.

Nincs olyan ember, aki nem hazudik maganak.

Pl amikor tudod,hogy 10%-nal kevesebb az eselye,hogy osszejon a dolog,de megis azt hazudod magadnak, hogy ugyis sikerulni fog.

Az hogy ki hogyan él még dolgokat, az max érzelmi síkon értelmezhető. Ha feltételezzük az időrendi sorrendet, ami alapján az agyunk képes a világot érzékelni, akkor egy adott eseményt szemléljetunk több nézőpontból, és ez okozhat különböző megfigyeléseket, de a hazugság az nem ezen alapszik, hanem a szándékon.
Vagyis én mondhatom azt, hogy igen is ezt láttam, se azt nem mondhatom, hogy az is történt.
Ebből máris kiderül, hogy valótlanságot állítottam, de nem hazudtam.

SZVSZ.

Én annak a 10% adok esélyt, mert több mint a 0.
Szerintem ezzel nem hazudok, csak mivel tudom mennyi eselyem van, könnyebb elfogadni ha mégsem sikerül.