Ezt nem tudom értelmezni fejtsd ki nekem. Attól hogy van kapcsolatod a szüleiddel miért nem váltál le a családodról? Vagy ezt így hogy?
Szerinted az a felnőttség és önállóság mércéje, hogy megszakítasz minden kapcsolatot?

nehezen tudom elképzelni, hogy anyós ne akarjon beleszólni a gyerekek életébe. legalábbis az eddigi tapasztalataim ilyenek.
tehát kapcsolat lesz, a kérdés, hogy ki határozza meg, hogy milyen. ha a gyerek felnőtt és levált a szülői családról, akkor ő fogja irányítani a saját család - szülői család közötti kapcsolatot. ha nem ő irányítja, az azt jelenti, hogy az anyjának még mindig van hatalma fölötte, tehát nem vált le megfelelően.

tehát az én szüleimet nekem kell kordában tartanom, az anyósomékat meg az asszonynak. ha ezt nem teszi meg, ebben a kérdésben az anyját választja a férje helyett, akkor ott balhé lesz, és jó eséllyel válás is.

En altalaban akkor szoktam oszinte lenni, amikor nem kellene,es akkor hazudok, amikor az oszinteseg is siman mukodne

Van egy ertekrendem, altalaban korrekt vagyok, de elofordul, hogy a nap vegen magam sem ertem, miert mondtam,vagy tettem azt, amit.

Nagyon keves ember van korulottem, aki nem igy tesz, csak az aranyokban ternek el.

Az fontos, hogy a hazugsagokhoz jo memoria,es eles esz kell, kulonben nagyon gyorsan belegabalyodik az ember. En pillanatok alatt levagom, ha egy sztori nem all ossze.

Ismerek olyat is,aki maniakus hazudozo, sztorikat talal ki, es utik egymast a tortenetek. O nem is a celjai elerese erdekeben csinalja, hanem probal erdekes szemelyiseget krealni a sajatja helyett.

[ Szerkesztve ]

+

Csak az Ő szintjén.

A probléma az probléma, az események valós történése, nem fog megváltozni, attól függetlenül mit állítunk róla.
Lehet ideiglenes más valóságot gyártani és alternatív útra terelni az eseményeket, de előbb utóbb visszatalál a fömederbe.
Ahogy bambano is írta.

Magadnak ha tudsz hazudni ott már olyan bajok vannak, hogy lényegtelen kinek mit mondasz.

Ennyire nem egyszerű, mert egyrészt létezik a belső valóság, ahogyan a dolgokat te megéled, és van egy igazság, ami a világ maga. Soha nem tudhatod pontosan, hogy a kettő mennyire fedi egymást, de az éppen elég, ha beszélsz emberekkel, és azok valahogy másképp emlékeznek dolgokra.... és még szó sem volt hazugságról.

Nincs olyan ember, aki nem hazudik maganak.

Pl amikor tudod,hogy 10%-nal kevesebb az eselye,hogy osszejon a dolog,de megis azt hazudod magadnak, hogy ugyis sikerulni fog.

Az hogy ki hogyan él még dolgokat, az max érzelmi síkon értelmezhető. Ha feltételezzük az időrendi sorrendet, ami alapján az agyunk képes a világot érzékelni, akkor egy adott eseményt szemléljetunk több nézőpontból, és ez okozhat különböző megfigyeléseket, de a hazugság az nem ezen alapszik, hanem a szándékon.
Vagyis én mondhatom azt, hogy igen is ezt láttam, se azt nem mondhatom, hogy az is történt.
Ebből máris kiderül, hogy valótlanságot állítottam, de nem hazudtam.

SZVSZ.

Én annak a 10% adok esélyt, mert több mint a 0.
Szerintem ezzel nem hazudok, csak mivel tudom mennyi eselyem van, könnyebb elfogadni ha mégsem sikerül.